Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-302

238 302. országos ftlés aorember 23. 1874. kedvencz egyének a 26. évet elérhessék: ily országban az ily „megadhatja"-féle meghatározásokat tartalmazó törvényt el nem fogadhatom. (Helyeslés bal felől.) Ugyanazért bátor leszek a tisztelt háznak egy módositványt előterjesztem, mely ezen bizonytalanságnak véget vet és az izgatottságot meg fogja szüntetni, és mert helyesebb és jobb javaslat a tisztelt ház asztalán nem létezik, kérem, hogy ezen, habár tán hiányokban szenvedő, de a czélnak inkább megfelelő módositványomat elfogadni méltóztassék. A főrendiház szövegezéséhez ugyanis bátor vagyok következő módositványt beadni: E szavak után „akár a kinevezéssel egyidejűleg, akár utóbb" tétessék: „és azt a jártasság kimutatása mellett az igazságügyminister csupán csak akkor adhatja meg, és ez esetben tartozik is megadni az engedélyt: ha az illető közjegyző vidékén a lakosság egyharmad részének azon nyelv családi, illetőleg anyanyelvét képezi." Bausznern Guido: Tisztelt ház! A közjegyzői törvénj javaslat múltkori tárgyalása alkalmával minden provocatio daczára nem szólaltam föl, mert azt hittem, sőt bizonyosnak tartottam, hogy a tisztelt ház többsége a jelen 7-ik §. korábbi szövegét fön fogja tartam. Fájdalom, ma, ngy látszik, hogy a tisztelt ház többsége a főrendiház módositványát szándékozik elfogadni. A főrendiház ezen módositványa az előbbitől csak abban különbözik, hogy a nyelv használásának szabadságát a minister tetszésének teszi ki, s e szabadságot elvileg meg is tagadja: mig a főrendiház korábbi módositványa a közjegyzői okiratok kiállítását, illetőleg a nyelvkényszert nyíltan megrendeli. A felsőház módositványa irányában, s tekintve azt, hogy a tisztelt ház többsége a főrendiház módositványát most már elfogadni szándékozik: kötelességemnek tartom a tisztelt ház figyelmét rövid időre igénybe venni. A tisztelt ház többsége azon álláspontból látszik kiindulni, hogy a nyelvkényszer utján a magyar nyelv által elérendő kiterjeszkedés abban találja igazolását, hogy a magyar állam a magyar faj nevét viseli és állítólag ezért a magyar faj fogalma a magyar állam fogalmával azonos. Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy e házban senki sem fogja tagadni azt, hogy Magyarország minden lakosa magyar állampolgár, a nélkül, hogy ez által veleszületett nemzetiségétől megfosztatnék. Ha ez áll: akkor az is áll, hogy a magyar faj fogalma és a magyar állam fogalma közt lényeges különbségnek van helye. A magyar állam fogalma tisztán politikai fogalom és Magyarország összes lakosságát, minden polgárait, minden nemzetiségi különbség nélkül tartalmazza; a magyar faj fogalma pedig tisztán cultur-fogalom és kizárólag a magyar nemzetiség törzsrészeseit illeti. Ha tehát a magyarok Magyarország minden nemzetiségét saját nemzetiségük fogalma alá foglalják, és ebből azon állítólagos jogot következtetik, hogy Magyarország minden népeit magyarizálják : akkor ez tisztán politikai, illetőleg állami ismérv fölcserélése tiszta nemzetiségi ismérvvel, s e szerint vagy nagyszerű tévedésen, vagy pedig — bocsánatot kérek, de az igazságnak kell megfelelnem, — a magyar faj leieázolási ösztönén alapszik, a mely az átalános cultur-érdekekkel és kiváltképen Magyarország érdekeivel nyílegyenest ellenkezik. Kérem, uraim, tekintsenek Német-Austriára, hiszen ott is különböző nemzetiségek élnek, de nyelvkényszer nem létezik. Sőt ott a képviselőházban mindenkinek, bármelyik nemzetiséghez tartozzék, joga van saját anyanyelvét szabadon használni. Valóban, tisztelt ház, az osztrák németek benső és külső képességgel és jogosultsággal is bírnak, a német nyelvet Német-Austriában törvényileg állami nyelvvé emelni. Ezen képessége és jogosultsága — az osztrák németeknek magas culturájukat nem is tekintvén, — egyfelől azon alapszik, hogy a német nyelv világnyelv és csekély számítással minden más mai cultur-nyelvvel megmérkőzhetik; másfelől pedig azon alapszik, hogy a szomszéd német birodalomban ötven millió törzsrokon az osztrák-németek hátát födözi. Engedelmet kérek, de a magyaroknál épen az ellenkező viszony áll. Azt hiszem, hogy itt a tisztelt házban senki sem fogja tagadni, hogy a magyar nyelv a német és átaíában a mai nagy culturés világnyelvekkel nem mérkőzhetik meg, és törzsrokonaik, a melyekre a magyarok támaszkodhatnak, Magyarországon kivül nincsenek. — Lehetetlenségre törekedni, tisztelt ház! már a közönséges magánéletben is igen bajos, politikai életben pedig nagyon veszélyes. Hazánk jelenlegi szomorú helyzete bebizonyítja, hogy olyan politika, mely lehetetlenségre törekedik: a legjobb kilátások alatt újra fölállított állam fönállását kevés év alatt veszélyeztetheti. Gondolom, uraim, hogy ezen tény elég hangosan szól arra, hogy az uralkodó magyarok valahára a tényleges viszonyokat számba vegyék és lemondjanak oly czélokról, a melyek most már egyszer tökéletesen elérhetlenek. (Mozgás.) A magyarok, a népszabadság zászlóját föntartva, éveken át a magyar állam újra fölállításáért küzdöttek, és minden szabadságot szerető férfiak rokonszenveitől kisérve, végre a győzelmet megnyerték; de alig hogy ezen művük nekik sikerült, azon zászlót, mely győzelemre vezette őket, elhagyták és a kényuralom és erőszak útjára tértek. (Mozgás.) Elnök: (Csenget.) Kötelességem a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a közjegyzői okmány