Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-302

302. országos ülés november 23. 1874. 225 Íveseknek, és csak azon kérdés áll előttem, hogy miután most már nem arról van, fölfogásom szerint szó, hogy a választási törvényt egészen újjáalakítani lehessen; mert ha erről lenne szó, a törvényben lévő számos hibák miatt, kész volnék járulni az újraalakítás munkájához, mert nagyobb jónak tartanám, ez tökéletesen ellensúlyozná azon bajt, mely a törvény jó részeinek elhalasztásából ered; — de mondom, fölfogásom szerint, most nem erről van szó. Nagyobb részt azon tételei a törvénynek, a melyeket én egyénileg nem tartottam, nem tartok helyesnek: a két ház közti egyezség folytán már elfogadva vannak; nem lehet a fölött kétség, nekem legalább nincs, hogy a még fönmaradt difíerentiák, ha most nem is, még el fognak enyészni. Csak hogy ha a javaslat most mentül előbb törvényerőre nem emeltetik: elvesztjük azt, a mi szerintem igazi jó benne s a mi máris koczkáztatva van, hogy tudniillik az állandó lajstromok annak idejében elkészüljenek, s igy az eredmény az lesz, hogy későbben jővén az egyezség létre a két ház közt: a törvény megalakittatván, s magában foglalván mindazt, a mit én egyénileg rosznak tartok, oly időben alkottalak meg, midőn az a mi jó vau benne, már többé nem érvényesittethetik. Én tehát, tisztelt képviselőház, megvallom, azt óhajtanám, hogy a tisztelt ház nem vitatva érdemlegesen és nem szavazván meg mint helyeseket a főrendiház módositványait, de kifejtvén az általam érintett helyzetet : tegye lehetővé a törvény megalkotását az által, hogy a kérdéses pontok fölötti vitatkozás további folytatásától álljon el. (Helyeslés.) Én tisztelt ház, tudom, hallottam oly hangokat, hogy némelyek azt tartják, hogy a törvényhozásnak egyik vagy másik háza, ha a fölmerült nézetkülönbség folytán eredeti nézetétől eláll, vagy ha azt csak nem vitatja is : árt tekintélyének, és oly inconsequentiába esik, mely által befolyását, erkölcsi súlyát teszi koczkára. Én, tisztelt ház, ezt nem hiszem ; én részemről igenis képzelhetem azt, hogy egyik vagy másik ház meggyőződhetik s mint jót el is fogadhatja a másik ház indítványát; képzelhetem azon helyzetet, hogy közvetítő fogadtatik el; de képzelhetem azon esetet is, melyet az imént jeleztem, hogy nincs közvetítő; nem is tartja magukban véve helyeseknek a proponált változtatásokat, de a nagyobb kár elhárithatása végett és az ország helyesen fölfogott érdekében kész elállani azon pontok vitatásától. Hiszen, ha ez máskép állana: a kiegyenlítés nagyon ritkán sikerülne. Azon mód pedig melyet ma proponálni hallottam, hogy az egyik ház a másiknak kikerülésével terjeszszen valamit szentesítés alá: még eddig sehol a világon gyakorlatban nem lévén, azt nem fogadhatnám el. (Derültség.) De kívánom részemről és ezt óhajtom indokolni; kívánom, hogy a törvény létrejöjjön oly időben, KEPV. H. NAPLÓ. 184; XTTT. KÖTET. hogy az állandó lajstrom elkészülhessen ; kívánom már csak azért is: mert abban fővonalaiban egyet értek az itt ma mondottakkal, hogy Magyarországnak általam különben nagyrabecsült főrendiháza jelen intézményeink közé mostani alakjában nem illik, s ha kétségem lett volna ez iránt: az ujabb törvények iránt hozzánk jött módositások megszüntették volna ebbeli kételyeimet. De ha akarjuk, hogy ezen változtatni lehessen, első föltétel szerintem, hogy valódibb és igazibb lehetvén a képviselőház megalakulása, alakuljon oly reformképes képviselőház, mely valahára ezen kérdést kezébe vehesse; mert nem szabad a magyar állam szekerét hosszasabban kitenni azon bajnak, hogy egy tiszteletreméltó, de a századok folyamában már elmohosodott kőben minduntalan fönakadjon; azon követ át kell alakítani a kor kívánalmai szerint ugy, hogy akadály helyett ismét a magyar állam egyik biztos sarkkövévé lehessen. (Helyeslés.) Különben, a mi fölhozatott, hogy itten a magyar állam érdeke, a magyar nemzet suprematiájának érdeke forog fön: nem tagadhatom, hogy ezen érveléseket én is hallottam; de nem tagadhatóm azt sem, bármennyire pártolója legyek a magyar faj tulnyomóságának, és bármennyire, és éltem utolsó perczéig hive legyek a magyar államnak: ezen indok ez esetben én reám befolyással nem bír és nem fog bírni; nem pedig azért, mert nem látom a magyar állam helyzetét oly szomorúnak, hogy ezen — megengedjék sem pro sem contra — nem nagy horderejű census-kérdés által veszélyeztetve láthatnám. (Helyeslés.) De nem bir azért sem, mert én mindenkit tisztelek ugyan, ha ezen argumentumokat hozza föl; de hogy kellő sulylyal bírjanak ezen argumentumok rám nézve, melyek a magyar állam fönállása, a magyar állam érdekéből hozatnak föl : ahhoz az is kell, hogy, a kik azt hangoztatják, legyenek magán-köreikben, családi köreikben magyarok. (Helyeslés.) És ha hangoztatni hallom kevés kivétellel olyanoktól, kiktől családi köreikben a magyar szót csak kivételesen hallom hangoztatni; ha hallom hangoztatni olyanoktól, kik, midőn a magyar állam, — mert most nem beszélek politikáról, —• különösen pénzügyi érdekeit kellene védeni : akkor e ház küldöttségének többségével szemben nagyobb terheket vállalnak; (Helyeslés) midőn hallom azoktól, kiket nem látok a magyar ipar, a magyar művészet pártolóinak sorában a kellő arányban képviselve : akkor semmi súlyt ez argumentumra nem fektetek. (Élénk helyeslés.) Én, tisztelt ház, a következetlenségtől nem félek. Nem tartom én azon példabeszédet igaznak, hogy az okosabb enged ; mert ezen mondat, ha mindég ezen nyomon járnánk : utoljára gyöngeséggé fajulhatna, mert utoljára mindég engednie kellene, hogy valaki okosabbnak tartassák. (Derültség.) De én azt mon29