Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-298

298. országos ülés november 6. 1874. 205 talán oly szigorú megszorítást tenni jövőre nézve, hogy ne bocsáttathassanak annyian az ügyvédi vizsgára, mint eddig bocsáttattak. De ha már ezen a liberalismussal talán ellenkező álláspontot a képviselőház nem fogadja el, mindenesetre teheti azon megszorítást, hogy azon ifjak, kik most már a jogi tanfolyamot megkezdették : 2 év helyett 3 évi joggyakorlatot töltsenek. Ennélfogva ajánlom a főrendiház módosítását elfogadás végett. Várady Gábor : Tisztelt képviselőház ! Méltóztatnak tudni, hogy én voltam szerencsés erre vonatkozólag egy módosítást a tisztelt ház elé terjeszteni, a mely módosítást a tisztelt képviselőház el is fogadta. Ez a módosítás melvet a főrendiház nem fogad el, és a főrendiház álláspontját a központi bizottság is magáévá tette. Minthogy nekem ehhez, tisztelt képviselőház, bizonyos tekintetben jus quaesitumom van, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval feleljek a tisztelt központi előadó urnák. (Halljuk!) ő azt mondja, hogy anomália az, ha olyanokra vonatkozó intézkedéseket foglal a törvény magában, a kik intézkedései körén kivül esnek, mint például a jelenlegi jogászok. Én ebben nem látok semmi anomáliát, semmi különöst; de ha a tisztelt előadó ur ezt különösnek tartja: föltűnik előttem, miért nem viszi a consequentiát tovább, mert ez áll a joggyakornokokra nézve is. A joggyakornokokra nézve kivételt tesz a törvényjavaslat; ezt a főrendiház változatlanul hagyta, és nem tudom miért nem megy ezen consequentiában tovább ? Méltóztassék a tisztelt előadó urnák parallellát vonni a joggyakornokok és a jogászok közt. Egyébiránt, tisztelt ház, a főrendiház nem tartotta szükségesnek vagy érdemesnek, hogy az ő módosítását indokolja; csak egyszerűen ezt a kifejezést használja: „mi által sem látja indokolva a főrendiház, s e végből ezen bekezdés elhagyatni határoztatott." Ha a főrendiház méltónak tartotta volna a ház naplóit, s az azon alkalommal tartott szónoklatokat elolvasni, — mert tekintélyes férfiak szólaltak föl e tárgyban a jobb oldalról, — azon érvelésekből megérthette volna az okot, a mi a képviselőházat arra indította, hogy az én igénytelen módositványomat elfogadni méltóztatott. Szükségtelen azoknak bővebb taglalásába vagy recapitulálásába bocsátkoznom, hisz csak néhány hónap telt el azóta. A tisztelt háznak élénk emlékezetében áll az ; elmondatott a többi közt, hogy a törvénynek némileg visszaható erő fogna tulajdoníttatni és adatni ez által. Hisz ép azon ok, mely áll a joggyakornokokra nézve: áll a jogászokra nézve is. Miért történik kivétel a joggyakornokokra nézve? Micsoda ok harczol e mellett? A többi közt az, hogy azok, a kik a jogi pályára léptek, számot vetettek magukkal és körülményeikkel, hogy meddig képesek, — különösen anyagi körülményeikre való tekintettel, — magukat föntartani, hogy önállást küzdjenek ki maguknak, hogy az ügyvédi diploma kezükben legyen. És íme, jő a törvényhozás és keresztet huz ezen számítás fölött, és e tekintetben visszaható erőt ad a törvénynek. Ugyanez áll a jogászokra nézve is; mert a kik jogászok lettek, mielőtt a törvényjavaslat törvénynyé válnék: azon számítással tették azt, hogy két évi joggyakorlatra kell készen állniok, és íme, most három évi joggyakorlatra fognának köteleztetni, és e tekintetben visszaható erő adatnék a törvénynek. Én, a mint ígértem, nem kívánok ezek recapitulálásába bocsátkozni; mert meg vagyok győződve, hogy a tisztelt ház nézetei e néhány hónap alatt nem változtak, s azért bátor vagyok egyszerűen ajánlani, hogy a képviselőház eredeti megállapodását föntartani, és ugy a főrendiház módosítását, mint a központi bizottság javaslatát elvetni méltóztassék. (Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyiminister : Tisztelt ház! Ha a törvény, mely meghatározza az ügyvédi föltételeket, ma lép életbe, holnap már a dolog természete szerint mindenkit kötelez, a ki még nem ügyvéd. A méltányosság szempontjából azonban a ház a joggyakornokokat, azaz azokat, kik elméleti tanulmányaikat már befejezték, és már a gyakorlati téren vannak: annak súlya alól fölmentette. Miért? Mert ők az elméletet befejezték akkor, a mikor a törvény éleíbelép, tehát a gyakorlati térre léptek. Ha mi már most ezt kiterjesztjük mindazokra, kik az idén kezdették meg a cursust: akkor a múlt évhez képest ismét nagyobb engedményt adtunk, mert azokat is belevonjuk az engedménybe, a kik az idén léptek be a cursusba, és igy egy egész uj generatióval többet. Ezekről egyátalában nem mondhatni, hogy nem tudták volna, hogy három évi gyakorlatra van szükségük ; mert tudták, mert a törvényjavaslat tárgyalva volt, és a képviselőház határozatában ki is volt mondva, hogy csak a múlt évi tanulókra nézve lehet kedvezményt tenni. Azonban a főrendek még ezt sem fogadták el. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy nem csak ügyvédi pályára szánják magukat azon ifjak, a kik most jogászok, hanem egy részük a birói, másik részük pedig a hivatalnoki pályára kivan lépni. A mikor a gyakorlati birói vizsgálatról volt szó: senki sem állította, hogy ne három évi gyakorlatot legyenek kötelesek teljesíteni, a kik akkor jogászok voltak, a végből, hogy a birói vizsgálatot letehessék; hanem mindenik belenyugodott abba, hogy a ki bíró akar lenni, annak ki kell mutatni a három évi gyakorlatot. Miért épen az ügyvédi pályára lépők érdekében kivételt tenni? Hisz akkor azok,