Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-298
298. országos ülés november 6. 1874. 199 épen az ügyvédeknek? Méltóztassanak azt venni, hogy mi képviselők a verificatio kérdésében a fölöttünk való bíráskodást a bíróságoknak adtuk át, mert mi az ország bírái iránt kiváló figyelemmel, tisztelettel vagyunk; és ime az ügyvédeknek derogál: ha első folyamodásu fegyelmi bíróságot a bíróság tagjaiból is alakitni kívánnak. Én ezt nem tartom jogosnak és helyesnek, s azért a főrendiház módosítását pártolom. Horánszky Nándor : Nem volt szándékom e kérdésben szólani; de, mert részint a központi bizottság tisztelt előadója, részint Vidliezkay képviselőtársam olyanokat hozott föl, melyek, nézetem szerint, a kérdést hibásan világítják meg: bátor leszek én is a főrendiház módosításának érdekében némely észrevételeket tenni. Én azon véleményben vagyok, hogy helytelen alapból indulnak ki azok, kik a fegyelmi bíráskodás kérdését ugy állítják föl, hogy a vegyes bíróság az ügyvédi kar tekintélyét, önérzetét sérti; mert azt hiszem, hogy ezen motiválatlanul odadobott állítás ellenében joggal lehet épen az ellenkezőt állítani. Lehet állítani nevezetesen azt, hogy ha a bíráskodás ügykörébe vágó functiokat az erre hivatott államközegektől elveszszük: ez által nem nagy hasznot teszünk a bírói tekintélynek. Egyébiránt, ha ezen kérdést ezen szempontból szellőztetjük: akkor azt hiszem, hogy egy harczot provocálunk a birói és ügyvédi kar közt, melyben meglehet, hogy egyik vagy másik nyertes lesz; de az igazságszolgáltatás tekintélyes méltósága mindenesetre veszteni fog. Én azon helyzetet, melynek betöltésére a fegyelmi bíráskodás hivatva van, egészen más szempontból fogom fel; bátor leszek azt mindjárt megmondani; épen azért a kizárólagos kamarai bíráskodásnak nem vagyok barátja sem nálunk, sem másutt, hol a kamarai intézmény behozva van. Ugyanis, én az ügyvédségről alkotandó törvénynek czélját nemcsak abban látom (Halljuk!), hogy oly intézményeket alkossunk, melyek módot és alkalmat fognak szolgáltatni arra, hogy az ügyvédi kar tekintélyének emelése érdekében egyet-mást megtehessen. Abban sem látom az egyedüli czélt, hogy az ügyvédi karnak jogait, érdekeit a perlekedők ezreivel szemben oltalmazzuk, azon perlekedők ezreivel szemben, a kiktől másrészről a perekben való önképviseltetést — megengedem magasabb szempontból, a közigazságszolgáltatás szempontjából — megvonjuk: — hanem én abban is látom a ezélt, hogy mód és alkalom nyújtassák arra, hogy oly ügyekben, melyekre nézve a felek a köztörvények intézkedéseiben elégtételt nem találnak: a fegyelmi bírósághoz fordulva, a netalán elkövetett hibák és visszaélések ellenében orvoslást találjanak. Én nem hiszem, tisztelt ház, hogy bárki tagadhassa azt, hogy minden fegyelmi ügy és bíráskodás többé-kevésbé a magán-felek érdekeit is érinti; mert hisz ez az ügyvédnek épen azon functioira vonatkozik, melyeket az a magánfelek érdekében végez; már pedig az egész ügyvédségről szóló törvény körülbástyázta az ügyvédeket a magán felekkel szemben, sőt tekintve, hogy a fegyelmi eljárás megindítását maga a kamara rendeli el, hogy a vizsgálatot szintén a kamara viszi keresztül, hogy a vádlevél beterjesztése a kamara ügyészének van föntartva, — az ügyvédi érdekek megvédésének a fegyelmi eljárásban is kiváló részt juttatott, ha igy áll: méltóztassanak megengedni, igazságos-e, méltányos-e az, hogy azon magán-felek bírójának még csak részvétet se biztosítsunk azon bíráskodásban, melyben kiváló érdekei forognak főn. Én nem hiszem, hogy ez az absolut igazsággal megegyeztethető lenne (Bal felől. Igás :); megegyeztethető lenne nevezetesen, hogy egy kast-biróság az egyik félnek választott-birósága, —• mert hisz az ügyvédek maguk választják a kamarai, választmányt, — ítéljen ezen vegyes természetű kérdések fölött. Azt méltóztatott mondani tisztelt képviselőtársam Vidliczkay József ur, hogy ezen tétel elfogadása mellett a bíróságok fölötti fegyelmi bíráskodást sem lehetett volna a bíróságokra bizni. Engedelmet kérek, ez egészen más; más az ország esküvel kötelezett bírósága, és más a kamarai bíráskodás, mert méltóztassék nekem megmondani, de hol az orvosság, ha az ügyvédi kamarai bíróság a felek érdekében nyílt sérelmet követ el; hol fogja találni a magánfél az orvoslást: mig ellenkezőleg az állambiráinak eljárásánál ezt megtalálhatja? Én tehát azt hiszem, hogy az ország bíróságai és ezen bíráskodás között párhuzamot vonni nem lehet. Azt mondotta a tisztelt előadó ur, hogy nem czélszerü az ügyvédek fölötti bíráskodást azokra bizni, kik épen a bíróságok fölötti ellenőrzésre vannak hivatva. Én ezt nem tartom helyesnek; mert én azt hiszem, hogy az ügyvédség hivatva van őrködni az igazságszolgáltatás és törvények megtartása fölött; de nincsen hivatva a bíróságok fölött ellenőrködni. Egyébiránt ebből nem következik az, hogy ha a bíróságokat a ügyvédek ellenőrzik, tehát az ügyvédeket senki se ellenőrizze. Én részemről épen azt hiszem, hogy ugy az igazságszolgáltatás, mint a magán-felek érdekeit csakis ily vegyes bíráskodási rendszer óvja meg, minőt a főrendek módositványa tartalmaz, ugyanazért azt pártolom. (Élénk helyeslés bal felől.) Csemeghy Károly : Tisztelt ház! Én is azt hiszem, mint az épen előttem szólott képviselőtársam és barátom, hogy a kérdés kiemeltetett valódi álláspontjából és más térre tereltetett át, mint a mely téren annak egyedül lehető helyes megoldása követeli. Azt méltóztatott mondani, hogy minden fegyelmi bíróság ítélete a magán-fél érdekét is érinti, s ennek ellenében mintegy fölhívásul intézte a.
