Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-298
198 298. országos ülés november 6. 1874. az ügyvédi kamarai véleményekben. Meg vagyok győződve, hogy mind ezek, mind azok az igazság szerint fognak eljárni, és csak az a kérdés: nü czélszerübb, mi felel meg inkább azon intézkedéseknek, melyeket eddig ezen ügyvédi rendtartásban tettünk, és tenni szándékozunk. Szándékozunk tudniillik az ügyvédi kamarának testületi szellemét emelni, az egyes tagokban a becsületérzésnek nagyobb fokára való juttatását elősegitni, mely minden testületnek éltető szelleme. Ezt czélszerübben elérhetni vélem akkor: ha a fegyelmi kérdésekben, a mikről itt szó van, a bíráskodás első folyamodásilag az ügyvédi kamara választmányára bizatik. (Helyeslés.) Méltóztassanak a dolgot megfontolni, hogy miről van itt sző. Itt nincs szó bűntettekről; mert ha büntettet követ el az ügyvéd: akkor a rendes törvényszék elé tartozik; ha oly esetek fordulnak elő, melyek a feleknek érdekeit közelebbről érdeklik és hol az ügyvédek netalán részrehajlók lehetnének, tudniillik, ha a peres iratok kiadásáról, előlegek vagy dijak mennyiségéről, vagy ha pénz letartóztatásáról van szó : mindezen esetekben a 66. §. szerint a kir. törvényszékek ítélnek, tehát mindazon esetekben, hol netalán valami részrehajlástól lehet tartani. Mi tartozik tehát a fegyelmi bírósághoz? A fegyelmi bírósághoz tartoznak a fegyelmi vétségek. Melyek azok? Ha az ügyvéd hivatása szerinti kötelességeit, vagy a jelen törvény rendeleteit vétkesen, de nem czélzatosan, nem azon bűnös czélzatból szegi meg, hogy az által magának vagy másnak illetéktelen hasznot szezezzen, vagy jogtalanul kárt okozzon; ha magaviselete által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sérti, és ez által tiszteletre és bizalomra méltatlanná válik. Ezek azon esetek, melyek az ügyvédi kamara elé tartoznak. Már hogy az ügyvédek ne volnának arra hivatva, hogy leginkább ők torolják meg, midőn valaki olyat tesz, a mi az ügyvédi kar méltóságát, tekintélyét sérti : azt velem senki elhitetni nem fogja, annál kevésbé, mivel én azt hiszem, hogy leginkább nekik fekszik érdekükben az ügyvédi kar tekintélyét föntartani. De ha lehetne valami visszaéléstől tartani: ott van a kir. ügyész, kinek kötelessége ezen fegyelmi eljárásokban közbejárni; szükség esetében apellatával élni ; ott van a magán vádló, s ott van a nyilvánosság s ott van végre a fórum apellatorium. Ha azt méltóztatik mondani, hogy az első fokú bíróságtól függ minden a pernek helyes fölszerelése : ez oly argumentum, mely nagyon sokat bizonyít, mert minden föllebbvitel ellen bizonyít. Ott van a kir, ügyész, kinek hivatása arra ügyelni, hogy az akták ugy fejtessenek ki ós ugy terjesztessenek fölsőbb helyre, a mint az igazság és a valódi tényállás megkívánja. Minthogy tehát a büntettek a rendes bíróságokhoz tartoznak, s ezekhez utasitvák mindazon kényesebb kérdések, melyek az ügyvéd és a fél között fönforoghatnak, a fegyelmi vétségek pedig, melyek az ügyvédi kar becsületét érintik, legközvetlenebbül azokat érdeklik s ők vannak leginkább saját érdekükben arra hivatva, hogy a kellő rend föntartassék: én a központi bizottság szövegezését kérem elfogadtatni. (Helyeslés.) Máriássy Kálmán: Tisztelt ház ! Én azt hiszem, hogy a tisztelt ház el fogja fogadni a főrendiház módosítását, annál inkább, mert az előttem szólott tisztelt igazságügyminíster ur kijelentette, hogy bármelyik fegyelmi bíróság iránt bizalommal viseltetik. Nem is szólaltam volna föl, hogy ha Vidliczkay tisztelt képviselő ur nem méltóztatott volna mondani, hogy Paczolay tisztelt képviselő ur elődásában nincs logika. Már hogy ha abban nem méltóztatik logikát látni, hogy ha valaki az egészet kaphatja, a felével megelégedjék, azon nem csodálkozom ; hanem én részemről logikát látok benne; mert ha a fegyelmi eljárás egyenesen a bíróságra bízatnék is és nem a kamara tagjaira: abban logikátlanságot látni nem lehet. Én szeretem az autonómiát, de szeretem oly esetekben, melyeknél tisztán az autonóm testület egyes tagjai körében fölmerült kérdésekről van szó; de azon autonómiát mindég megköszönném, a mely egy testület tagjai más magánosok érdekei fölött intézkednék; nem is óhajtom egyátalában bírósági dolgok tekintetében az autonómiát oly széles körre terjeszteni. Mondom belenyugodnám ezen autonómiába ; de nem nyugszom azért, mert. ha egyes privát és ügyvéd között fönforgó üg} r ekben való bíráskodásról van szó: nem tartom igazságosnak, hogy valaki rendes birája alól elvonassék. Mondom ha ügyvéd és ügyvéd közt állanának fon differentiák, s ezek fölött Ítélne a fegyelmi bíróság : elfogadnám, hogy tisztán az ügyvédi kamara választottaiból alakuljon; de miután aczéhrendszer ideje lejárt, miután a bírósági testületeken kívül állónak bírói hatalmat adni n9m akarok, mely necsak azon testület tagjai közt fönforgó differentiák de egy más testület tagjai fölött is ítélne: én a főrendiház módositványához hozzájárulok. Móricz Pál: Tisztelt ház! Méltóztatnak emlékezni, hogy valahányszor tiszti visszaélések bureuakratikus utón vizsgáltattak, mindannyiszor elsimittattak azok, valahányszor tisztviselő döntött tiszviselő fölött. Vannak a collegialitásnak bizonyos szabályai, genantságai és kötelességei, melyek miatt kellő szigorral nem lehet működnie. Épen ezért az ügyvédi kamarának fegyelmi ügyekben való bíráskodását nem pártolom, s nem látom be okát a féltékenységnek e tekintetben az ügyvéd urak részéről. Hiszen azok a birák mindenki fölött az országban ítélnek, miért derogálna tehát ítéletük
