Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-297

184 297. országos ülés november 5. 1874. hová soha nyúlni nem szabad, és a hová egyikünk sem akarhat nyúlni: a magán-életbe. (Helyeslés.) Ne vigyük a magyarul nem tudó hazánkfiait oda, hogy elkeseredéssel forduljanak el a magyar nemzettől. Miről van itt a szó? Magán-okmányokról, melyeket egyik vagy másik magyarul nem tudó hazánkfia szerkeszt. Paczolay tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ezen okmányok nyilvános okmányokként tekintendők, mert azonnal végrehaj tandók; s kérdi, ha, a mint a központi bizottság indítványozza, eredeti okmány­nak azon nyelvű tekintetik, a melyen valósággal készült, a magyar pedig csak fordításnak: hogyan fogja ezt végrehajtani a biró? és azt mondja: hát ha a fordítás nem jó? Ha ezen ellenvetés áll: akkor ezen ellenvetés még sokkal inkább áll akkor, midőn ráfogják arra a fordításra, hogy az az eredeti. (Helyeslés.) Nem akarom a vitát hosszura nyújtani; hiszen e kérdés már az első alkalommal is, a mikor a tisztelt ház elé került, minden oldalról bőven meg lett vitatva; én csak annyit vagyok bátor a tisztelt ház figyelmébe ajánlani: bár mint álljon is ezen kérdés, egy tény, tudniillik a méltóságos főren­dek módosítása á magyarul nem tudó hazánk­fiainál a lehető legnagyobb ingerültséget szülte. (He­lyeslések. Másfelől ellenmondásoh.) Ez tény. (Egy hang: Nem áll!) Ez áll ott is, a hol az egyes hon­polgárok hazafiságát kétségbevonni egyátalán nem lehet, hogy ez a lehető legnagyobb ingerültséget szülte. Méltán vagy nem méltán szülte-e az inge­rültséget: nem akarom vitatni; én azt hiszem, hogy méltán. Minthogy tehát a főrendek módositványa csak­ugyan oly nagy ingerültséget szült; minthogy az által, hogy ha elfogadják a központi bizottság indít­ványát, a magyar nyelv államisága, a magyar nyelv előjogai sértve egyátalában nincsenek; de ez más­felől megnyugtatására szolgál honpolgáraink nagy részének: én a' tisztelt házat arra vagyok bátor kérni, méltóztassék elfogadni a központi bizottság indítványát. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Megval­lom, különös helyzetben vagyok, midőn már másod­szor kell a mai napon ellenkező nézetemet nyilvá­nítani egy oly tisztelt képviselőtársam nézeteivel, kivel pedig, mikor csak lehet, szeretek egy nézeten lenni, sőt eltérő nézetemet kell nyilvánítanom oly képviselő társammal szemben, kivel többnyire egy nézeten szoktam lenni, s különösen még nehezebbé teszi e helyzetet azon hangulat, melyet a tisztelt házban tapasztalni szez^encsém van, és a mely alig engedi reménylenem, hogy nézetem kedvező fogadtatásra fog találni. De mindamellett kötelességemnek tartom nyilatkozni azért, mert, míg magát azt, ha a fő­rendiházi módosítás elfogadtatnék, helytelennek, hibának tartanám az intézmény szempontjából is, melyről most szó van: addig, megvallom, azon indo­kokat, melyek itt sokak által fölhozattak, — enge­delmet kérek ezen tisztelt képviselőtársaimtól, — sem a magyar nemzet méltóságával, sem a helyes politikával összeegyeztethetőknek nem tartom. (Élénk helyeslés.) Hivatkozás történt azon szavakra, melyek nem oly régen e ház kebelében elhangzottak. Hogy az oly szavak irányában mi a nézetem: annak volt al­kalmam akkor kifejezést adni, s e nézetem nem változott. De megmondottam akkor is azon meg­győződésemet, és megmondom azt most is, hogy ilyen, — igaz, bátran kimondom e szót, — haza­fiúi indignatiot fölidéző nyilatkozatoknak nem sza­bad a mi politikánkra befolyással lenni. (Élénk helyeslés.) Én, tisztelt ház, nem tartom a magyar kép­viselőház méltóságával megegyezőnek, hogy azt mondja, hogy: „ha nektek nem volt elég a nem­zetiségi törvény, ha ti ilyen szavakat hangoztattok még a ház kebelében is: na jó, próbálják meg, én nem engedem meg, hogy a ti ajkotokon beszélő fiai e hazának oly nyelven tudjanak szerződni és vég­rendelkezni, a melyet értenek." Én nem ezt tartom a consequentiának. Azon szavak vagy bírnak viszhanggal künn az országban, vagy nem. Ha nem birnak viszhang­gal: igazságtalanság már alapjában büntetni akarni azokat, kik közt viszhanggal nem bírnak; ha bir­nak viszhanggal, ha roszat eredményeznek, elégület­lenséget; ha a törvény megsértését eredményezik : nem az a consequentia, hogy ne engedjük meg nekik, hogy házas feleik szerződéseket egymás között oly nyelven kössenek, melyet értenek; hanem a con­sequentia az, hogy, a ki a törvény ellen vét: érezze minél előbb mennél szigorúbban a törvény hatályait. (Helyeslés.) Én azt tartom, oly kényes viszonyok közt, minő különböző nemzetiségek által lakott országok­ban a nemzetiségi viszonyok, nem lehet a nemzet­nek — határozottan hangsúlyozva különböztetem meg a nemzetnek, mert igenis nemzet csak egy van az országban, és ez a magyar — nem lehet, mondom, a nemzetnek azt nézni, hogy egyik vagy másik töredéke ki van-e elégítve? nem lehet azt nézni, hálával, elismeréssel fogadja-e, a mit a tör­vényhozás ad ; de igenis nézni kell kettőt: egyik az, hogy minden fiát a hazának részesítsen minden jótéteményében, nyelv és nemzetiségi különbség nél­kül, a mennyiben ez lehetséges; a másik az, hogy a lehetőség határát szabja meg ott, a hol az állami­ság kérdése kezdődik. (Élénk helyeslés.) És ép azért tartom helyesnek a képviselőház eredeti szövegezé­sét, mert az ezen szempontból indul ki.

Next

/
Thumbnails
Contents