Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-297

172 297. országos ülés november 5. 1874. vállalatban: mégis egész életére kizáratnék a képviselőházból. Ezt. azt gondolom, igazságosnak, helyesnek tekinteni nem lehet. Én a képviselő urnák módositványát nem fogadom el, hanem elfogadom a központi bizottság indítványát. (Helyeslés.)^ Paczolay János: Tisztelt ház! A házszabályok értelmében szavaim félremagyarázása miatt kívánok fölszólalni. Én nem mondtam, hogy a concessionarius meg akarja csalni az államot; hanem azt mondtam, hogy javára, hasznára kívánja fordítani a concessiot. E kettő között pedig nagy különbség van. (Zaj bal felől.) Egy actionarius sem volt olyan, a ki kárára és nem hasznára kívánta volna fordítani a concessiot. A másik az, hogy én nem azt indítvány óztam, hogy 90 évig ne lehessen a concessionarius a képviselőház tagja; hanem csak azt, hogy míg az építkezés befejeztetvén, és a vasút a .forgalomnak átadatván, — a kormánynyal való számadási viszony végleg elintézve nincs. Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, és bátor vagyok a tisztelt ház emlékezetére hivatkozni, hogy én nem is azt mondtam, hogy a képviselő ur valakit gyanúsított volna; hanem azt mondtam, hogy azon hasonlatot azon Actienschein-okról csak ugy ismerhetném el helyesnek: ha valaki azon föltevésből indul ki, hogy mindenki, ki concessiot aláir, az országot meg akarja csalni. Különben pedig azt, a mit a tisztelt képviselő ur most mondott az engedély-okmányra nézve : azt nem akarja kitörülni senki, s a főrendiház módosítása mellett is megmarad. Elnök: Azon kérést intézem a tisztelt képviselő urakhoz, méltóztassanak előbb a c) ponthoz szólni, miután Paczolay képviselő ur módosítása az e) pontra vonatkozik. Ürményi Miksa: Én a vita közben fölmerült kérdéshez kívánok egy pár szót szólani, akár most, akár később, ha méltóztatnak parancsolni. (Halljuk! Benne vagyunkl) Én, tisztelt ház, a központi bizottság tisztelt előadójának nézetét pártolom, és szót kértem csak azért, mert tisztelt barátom Paczolay János érvelései folyamán a tegnapelőtti gyűlésben igen tisztelt barátom Tisza Kálmán által fölhozott nézetet, és az azon alkalommal követett praxist magáévá tette. Én töredelmesen bevallom, tisztelt ház, hogy akkor, midőn ez a kérdés tegnapelőtt fölmerült, a folyosón voltam, s azért bátor vagyok ma kifejezést adni azon kételynek: vajon azt, a mi akkor történt, veszedelem nélkül praxis gyanánt föl lehessen állítani. Ha ugyanis a felsőház egy szakasz valamely részét el nem fogadta, és ha ezen rész és a szakasz egy másik része közt elvi összefüggés létezik: akkor azt hiszem, hogy jogosult azon fölfogás, hogy lehessen modositást tenni a szakasz ama másik részén is, melyet a főrendiház változatlanul hagyott. De képzelhető, hogy egy szakaszban két egymástól egészen különálló elvi kérdés foglaltatik ; és ez esetben nekem nagy kételyem van az iránt : vajon helyes eljárás-e akkor, midőn egyik elvi kérdésre nézve a két ház közt már teljes egyetértés létesült; csupán azon körülmény folytán, hogy a két eszme ugyanegy szakaszban foglaltatik: a másik egészen különálló elvi kérdés is újra vita alá vonathassák, és hogy újra fölbontathassék egy ügy, mely a két ház közt már rendezve volt. ítészemről azon fölfogás felé hajlok, hogy azt nem lehet átalánosau elvül fölállitani; hogy mindég szükséges volna, valahányszor egy szakaszban, mely öt elvi kérdést foglalt magában, ezeknek egyike iránt a két ház közt különbség merül föl, a többit is, bár kellőleg megvitattak és megállapittattak, és a háznak már sok idejét vették igénybe, újra nyilt kérdésnek kijelenteni. Bátor voltam ezen kérdést fölvetni, mert ha a tisztelt barátom Paczolay szavait hallgatólag elfogadná a ház : meglehet, hogy az eljárásra jövőben már mint statuált országgyűlési praxisra történnék hivatkozás. Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én tisztán arra szorítkozom, mit tisztelt barátom Ürményi képviselő ur most fölhozott. Én egészen ellenkező nézetben vagyok azzal, mit ő előadott. Én legalább képzelni sem tudnám magamnak, hogy a két ház közt oly eseteket, a mikor eltérő nézeteik vannak, hogyan lehessen elintézni, kivévén azon utón, melyet tegnapelőtt Tisza Kálmán képviselő ur, ma pedig Paczolay képviselő ur jelzett. Ha a felsőház módosítást tett azon törvényjavaslatban, melyet a képviselőház átküldött, és azon módositvány viszszajő ide: a képviselőház azon egyátalában nem módosihat, de nem is fogadja el, hanem visszaküldi, és azt mondja : maradunk előbbi határozatunk mellett szó nélkül, nem is ereszkedünk a módosítás tárgyalásába, s a felsőház hasonlót tesz. mi lesz ennek a következése? A régi dietalis praxis, amikor 12—15 üzenet is folyt a két ház közt, s mindez utoljára semmit sem használt. Azt hiszem, nincs annak értelme, hogy az a praxis tovább is föntartassék. Ha pedig nem akarjuk tovább föntartani, azt csak ugy érhetjük el, ha azon esetben, midőn a felsőháznak eltérő nézete van egy előtte fekvő törvényjavaslat valamely §-ára nézve, hogy akkor a képviselőház ismét azon állapotban legyen, a melyben volt, midőn a törvényjavaslathoz eredetileg hozzászólott; mert különben nem volna semmi értelme annak, hogy oda küldjük az osztályokhoz és bizottságokhoz, hanem itt a házban rögtön minden szó nélkül határozhatnánk a fölött: kell-e vagy nem kell, — s minden vita fölösleges volna. De épen