Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-297

297. országos ülés november 5. IS?*. 171 tisztelt képviselő urak közül többen, a kik azon országgyűlésen mint követek résztvettek: egyetlenegy követ találkozott csak, a ki ezen jegyeket elfogadta, a minek eredménye pedig az lett, hogy a többi követ alig tartotta érdemesnek vele beszélni. (Helyeslések.) Ha tehát, tisztelt ház! már akkor is ismerték a követi állással össze nem férhető cselekvényeket: nem akarom hinni, hogy mai nap a képviselőház tagjai ezen kötelezettséget kevésbé ismernék. Ezen indokoknál fogva módosításom oda terjed, hogy a 2. §. e) betű alatt levő utolsó bekezdése, tudniillik e szavaktól: „ e szabálynak az engedélyesekre vonatkozó intézkedése" tökéletesen kimaradjon. Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa Paczolay János módositvanyát.) Elnök : Tisztelt ház! Most az első bekezdés tárgyaltatik, a tisztelt képviselő urnák módosítása pedig az utolsó bekezdésre vonatkozik. Tisza Kálmán : Én az előttem szólott tisztelt képviselő urnák módosítását nem fogadom el, és igyekezni fogok igen röviden kifejteni, hogy miért. A tisztelt képviselő ur abból indult ki, ha jövőre nem akarjuk, hogy az engedélyes képviselő lehessen: azt ki lehet terjeszteni azokra is, a kik a múlt időben nyertek engedélyt; ki lehet terjeszteni pedig azért, mert, — a mint mondja — ha most tudjuk, hogy a képviselőnek nem helyes engedélyt kérni, ezt akkor is tudhatta volna minden képviselő. Engedelmet kérek, ezen érvelés nem áll. Tetszik látni, hogy ma is ezen képviselőháznak igen sok tagja van. a ki az engedélyeseknek oly végnélküli kizáratását — a mint proponáltatik — nem tartaná helyesnek. Meggyőződhetett arról is a tisztelt képviselő ur, hogy a főrendiház is, mely azért tette módosítását, ezen nézetben van. Mindaddig tehát, mig valami egyes emberek véleményének a dolga : teljesen jogosult valaki az egyik vagy a másik véleményt tenni magáévá; s csak midőn a törvényhozás döntött, midőn határozott a fölött, hogy melyik véleményt tartja helyesnek: akkor áll elő azon eset, hogy mindenki köteles ezen törvényhozásilag megállapitott, törvénybe igtatott nézet előtt meghajolni. (Helyeslés.) Ha tehát ellenkezője történnék, most is kimondatnék, hogy a kik a múltban engedélyt kértek, azok incompatibilisek, azok képviselők nem lehetnek : az engedély-okmány tartamáig ki lennének zárva a képviselőházból oly férfiak, a kiket a képviselőház, azt hiszem, nagy veszteséggel nélkülözne, ki lennének zárva a nélkül, hogy kizáratásuknak okai lettek volna; mert nem tettek semmi olyat, a mit tenniök a fönálló törvények szerint nem lett volna szabad. (Helyeslés.) És kérem, azon analógiát, a melyet föl méltóztatott hozni, azokról a — gondolom — ActienSchein-okról: azt az összehasonlítást nem csak helyesnek, de méltányosnak sem tarthatom; mert ha az engedélyt kérőtől valamely képviselő fizetést fogad el, pedig ezen Actienschein nem volt egyéb, mint megfizetése az illető képviselőnek. Ez, gondolom, egy vonalba nem helyezhető azzal, hogy ha valaki addig, mig törvényesen tiltva nem volt, engedélyt kért: hacsak föl nem teszszük, a mi ellen pedig nem magamért, mert én sohasem kértem engedélyt, nem is voltam engedélyes, de sokakért, a kik engedélyesek voltak: tiltakoznám; hacsak föl nem teszszük, mondom, hogy mindenki, a ki valaha engedélyt kért Magyarországon : ezt azért tette, hogy az országot megcsalja. Ily föltevésből kiindulni, szerintem, nem szabad. A mi azt illeti, hogy mindenki a maga hasznára kérte: az bizonyos, hogy senki, akár volt képviselő, akár nem, a maga kárára nem kérte. Tehát, ha oly hasonlatról beszélünk, a minőt a tisztelt képviselő ur fölhozott, ha bűnösségről van szó: ez csak azon esetben áll be. ha illetéktelen, ha jogosulatlan, ha az állam kárával járó hasznot kért valaki. A mi különben, tisztelt ház! magát a dolgot illeti, én részemről a főrendiház módosítását elfogadom azért, mert a törvénynek egy különben nagy igazságtalanságát javítja ki, a mely igazságtalanság különben, ha kitörültetik szűkebb korlátok közt, engem részemről az is megnyugtat. S itt ismét az engedményesekről kívánok beszélni. Igaz, az igazgató tanácsos vagy egy vállalat elnöke mindaddig, mig a garantia tart: bizonyos viszonyban marad a kormánynyal, habár ezen viszonyban az ő érdekeltsége semmivel sem nagyobb, . mint minden egyes részvényesé, sőt ha kevesebb részvényese van, kisebb, mint igen sok más részvényesé, kiket pedig kizárni nem akarunk. De utoljára is az igazgató tanácsosságról, az elnökségről, a ki képviselő akar lenni, leköszönhet; választhat a kettő közül, s igy semmi igazságtalanság nem történik rajta. Egészen más helyzetben van azonban az engedményes. Az engedély-okmány 90 évre szól; azon okmányról nevét le nem törölheti; pedig, a mely perczben az engedély-okmány értelmében megalakittatni tartozott részvénytársulat megalakult, azon perczben mindenféle viszony megszűnt, neki semmi néven nevezendő előjoga nincs. Ha actiákat tartott meg, lesz egyszerű actionarius ; ha azt sem tartott meg, még csak actiája által sem lesz érdekelve azon vasút iránt, és mégis az, a mit a tisztelt képviselő ur indítványoz, és némileg az eredeti szöveg is, azt vonná maga után, hogy mert egyszer életében az engedély-okaiányra irta nevét, a nélkül, hogy már most legkisebb érdekeltsége volna azon 22*