Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-288

288. országos ülés .Julius íU. 1874. 93 szabad azoknak, kik Tavaszy képviselőtársammal együtt azon nézetben vannak, hogy ez az intézke­dés nem ide, hanem a határozati javaslat keretébe tartozik, megjegyeznem azt, hogy e nézet alaptalan­sága kitűnik a ministeri indokolásból, hol a 8. la­pon a harmadik bekezdésben ez áll, (Halljuk \) a hol ez áll (olvassa:) „ s helyesebbnek tartom, ha ez aránytalanságok megszüntetése azon időre marad, a midőn a törvényhozás a választó-kerületek iránt átalában határozni fog, mit helyesebben is lehet tenni akkor: ha a választóknak hivatalból eszköz­lendő első összeírása készen lesz; mert csak akkor lehet a kerületek alakításánál nemcsak a népességet, hanem egyszersmind a választók számát is figye­lembe venni." Az indokolás e néhány sora, nézetem szerint, magában foglalja azt, mit a határozati javaslat tar­talmaz. És egyszersmind megjelöli azon okot s föl­adatot, melyért a határozati javaslat hozatott. És kérem, e kérdés : vajon Krasznamegye 1848. évi V. törvényczikk alapelve szellemében jogosítva van-e két képviselőt küldeni az országgyűlésre ? mi ösz­szefüggésben áll a kerületek közt létező arányta­lanságok s az állandó névjegyzékkel. Azt hiszem, hogy semmiben! Ez nem a kerületek aránytalansá­gának megszüntetése; ez a törvény által biztosított jogélvezhetésnek kérdése. És, tisztelt képviselőház, belső meggyőződésem az, s mint talán kimutatnom sikerült is, hogy ez az intézkedés nem szándékosan, hanem tévedésből jött létre és azért méltóztassék nekem megengedni, hogy azon nézetemet nyilvánít­sam , hogy a tévedés csak addig nevezhető téve­désnek : míg annak, ki azt elkövette alkalma nyílik azt jóvátenni; de a ki azt jóvátenni szándékosan el­mulasztja : az már nem tévedett, hanem szándékosan cselekedett. Ezért hiszem, tisztelt ház, hogy azon önérzet, mely képviselőtársaimat a magánélet ha­sonló eseteiben megóvná, meg fogja óvni Magyar­ország képviselőházát is attól, hogy ellene alaposan ily vádakat lehessen emelni. Kérem a tisztelt há­zat, méltóztassék a központi bizottság szövegezését elfogadni. Teleszky István: Jól tudom, tisztelt ház, hogy egy útnak a vége a legunalmasabb; tu­dom azt is, hogy az utolsó §. tárgyalásánál a tisz­telt ház türelme fogytán van. Azért, midőn a tisz­telt háznak igen becses figyelmét kérném, hogy ezen §. első bekezdését a tisztelt háznak ajánljam, igyekezni fogok indokaimat röviden összevonni. Mindnyájan tudjuk, hogy az 1848. törvényho­zás azon nyiltan kimondott alapelvből indult ki, miszerint minden városban 20.000 lélekre egy kép­viselő essék. Ez volt azon kulcs, mely szerint a városokban a népképviselet szabályoztatni czélozta­tott, és mégis Nagy-Várad, mely akkor négy külön városrészből állott és csak 18.000 lelket számított, azon szerencsében részesült, hogy, miként én meg vagyok győződve, öntudatlanul ketté szakittatott, ez annak tulajdonítandó, hogy az 1848-ki pozsonyi törvényhozás N.-Várad helyi viszonyaival nem volt ismerős, (ügy vanX) N.-Váradnak kettős értelme van. Tág értelemben teszi a négy városrészt; szű­kebb értelemben, per eminentiam N.-Várad-ujváros neveztetik igy. Azt tudták, hogy R-Váradon kivül létezik Várad-Olaszi, a mely püspöki székhely s tudták azt is, hogy Biharmegye Várad-Olasziban tartotta gyűléseit. Ezt a karok és rendek tudva, az illető §-t ugy szövegezték, hogy N.-Várad Várad­Olaszival küld egy képviselőt; hanem bátran merem állítani és hivatkozom azokra, kik az 1848-ki tör­vényhozás tagjai voltak, mikép egyátalában nem czéloztatott az, hogy N.-Várad ketté szakittassék, hogy N.-Várad egy része Biharmegye választó-ke­rületének kiegészítő részét képezze; de mert Várad­Váraljának és Várad-Velenczének, mint akkor kü­lön községeknek létezéséről a pozsonyi országgyűlés mitsein tudott : ezeket nem vette be a §-ba. Ma pedig már ugy áll a dolog, hogy ezen négy város­rész a törvényhozás által egvesittetett, egy önálló törvényhatóságot képez: ennélfogva valóban azt hi­szem, hogy itt az ideje, nem ugyan ujat alkotni, hanem megadni azt a helyes magyarázatot, mint teszi a központi bizottság szövegezése, hogy az 1848-iki V. törvényczikk vonatkozott tétele akként érteimeztetik, a mint annak valóban értelme volt, hogy azon négy városrész alatt egy város értetik. Ez, tisztelt ház! nézetem szerint ide vonatko­zik, s ezt Ó-Budával analógnak mondani nem lehet. Azt csak nem képzeljük, hogy a pozsonyi ország­gyűlés ne tudta volna Ó-Buda létezését; másodszor azért nem lehet analógnak mondani, mert Ó-Buda jogos igényei nincsenek kielégítve az által, hogy ha kimondatik, hogy Ó-Buda választó-kerületnek tekin­tetik és a fővároshoz csatoltatik; Ó-Buda nem elé­gednék meg azon szerény kívánsággal, melylyel megelégszik Nagy-Várad, hanem még a képviselők számának szaporítását is fogná kérelmezni. Nagy-Várad nem igy járt el; ismételten a többi közt 1872. február 20-án azon kérelemmel járult a tisztelt házhoz, hogy az akkor ép folya­matban volt választási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondassák ki, hogy Nagy-Várad egy vá­lasztó-kerületet képez. A tisztelt ház ezen kérvényt akkor előzetes tárgyalás végett kiadta és a kérvényi bizottság a február 24-iki ülésben jelentést tett és figyelembe­vétel végett Nagy-Várad városának kezeim közt lévő kérvénye a ház irodájába letétetni rendel­tetett. E tekintetben azt hiszem, tisztelt ház, miután különösen a §-nak első része nem czéloz uj tör­vényalkotást, hanem czélozza a helytelenül szövege-

Next

/
Thumbnails
Contents