Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-288

288. országos ülés .Julius íU. 1874. 93 szabad azoknak, kik Tavaszy képviselőtársammal együtt azon nézetben vannak, hogy ez az intézkedés nem ide, hanem a határozati javaslat keretébe tartozik, megjegyeznem azt, hogy e nézet alaptalansága kitűnik a ministeri indokolásból, hol a 8. lapon a harmadik bekezdésben ez áll, (Halljuk \) a hol ez áll (olvassa:) „ s helyesebbnek tartom, ha ez aránytalanságok megszüntetése azon időre marad, a midőn a törvényhozás a választó-kerületek iránt átalában határozni fog, mit helyesebben is lehet tenni akkor: ha a választóknak hivatalból eszközlendő első összeírása készen lesz; mert csak akkor lehet a kerületek alakításánál nemcsak a népességet, hanem egyszersmind a választók számát is figyelembe venni." Az indokolás e néhány sora, nézetem szerint, magában foglalja azt, mit a határozati javaslat tartalmaz. És egyszersmind megjelöli azon okot s föladatot, melyért a határozati javaslat hozatott. És kérem, e kérdés : vajon Krasznamegye 1848. évi V. törvényczikk alapelve szellemében jogosítva van-e két képviselőt küldeni az országgyűlésre ? mi öszszefüggésben áll a kerületek közt létező aránytalanságok s az állandó névjegyzékkel. Azt hiszem, hogy semmiben! Ez nem a kerületek aránytalanságának megszüntetése; ez a törvény által biztosított jogélvezhetésnek kérdése. És, tisztelt képviselőház, belső meggyőződésem az, s mint talán kimutatnom sikerült is, hogy ez az intézkedés nem szándékosan, hanem tévedésből jött létre és azért méltóztassék nekem megengedni, hogy azon nézetemet nyilvánítsam , hogy a tévedés csak addig nevezhető tévedésnek : míg annak, ki azt elkövette alkalma nyílik azt jóvátenni; de a ki azt jóvátenni szándékosan elmulasztja : az már nem tévedett, hanem szándékosan cselekedett. Ezért hiszem, tisztelt ház, hogy azon önérzet, mely képviselőtársaimat a magánélet hasonló eseteiben megóvná, meg fogja óvni Magyarország képviselőházát is attól, hogy ellene alaposan ily vádakat lehessen emelni. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék a központi bizottság szövegezését elfogadni. Teleszky István: Jól tudom, tisztelt ház, hogy egy útnak a vége a legunalmasabb; tudom azt is, hogy az utolsó §. tárgyalásánál a tisztelt ház türelme fogytán van. Azért, midőn a tisztelt háznak igen becses figyelmét kérném, hogy ezen §. első bekezdését a tisztelt háznak ajánljam, igyekezni fogok indokaimat röviden összevonni. Mindnyájan tudjuk, hogy az 1848. törvényhozás azon nyiltan kimondott alapelvből indult ki, miszerint minden városban 20.000 lélekre egy képviselő essék. Ez volt azon kulcs, mely szerint a városokban a népképviselet szabályoztatni czéloztatott, és mégis Nagy-Várad, mely akkor négy külön városrészből állott és csak 18.000 lelket számított, azon szerencsében részesült, hogy, miként én meg vagyok győződve, öntudatlanul ketté szakittatott, ez annak tulajdonítandó, hogy az 1848-ki pozsonyi törvényhozás N.-Várad helyi viszonyaival nem volt ismerős, (ügy vanX) N.-Váradnak kettős értelme van. Tág értelemben teszi a négy városrészt; szűkebb értelemben, per eminentiam N.-Várad-ujváros neveztetik igy. Azt tudták, hogy R-Váradon kivül létezik Várad-Olaszi, a mely püspöki székhely s tudták azt is, hogy Biharmegye Várad-Olasziban tartotta gyűléseit. Ezt a karok és rendek tudva, az illető §-t ugy szövegezték, hogy N.-Várad VáradOlaszival küld egy képviselőt; hanem bátran merem állítani és hivatkozom azokra, kik az 1848-ki törvényhozás tagjai voltak, mikép egyátalában nem czéloztatott az, hogy N.-Várad ketté szakittassék, hogy N.-Várad egy része Biharmegye választó-kerületének kiegészítő részét képezze; de mert VáradVáraljának és Várad-Velenczének, mint akkor külön községeknek létezéséről a pozsonyi országgyűlés mitsein tudott : ezeket nem vette be a §-ba. Ma pedig már ugy áll a dolog, hogy ezen négy városrész a törvényhozás által egvesittetett, egy önálló törvényhatóságot képez: ennélfogva valóban azt hiszem, hogy itt az ideje, nem ugyan ujat alkotni, hanem megadni azt a helyes magyarázatot, mint teszi a központi bizottság szövegezése, hogy az 1848-iki V. törvényczikk vonatkozott tétele akként érteimeztetik, a mint annak valóban értelme volt, hogy azon négy városrész alatt egy város értetik. Ez, tisztelt ház! nézetem szerint ide vonatkozik, s ezt Ó-Budával analógnak mondani nem lehet. Azt csak nem képzeljük, hogy a pozsonyi országgyűlés ne tudta volna Ó-Buda létezését; másodszor azért nem lehet analógnak mondani, mert Ó-Buda jogos igényei nincsenek kielégítve az által, hogy ha kimondatik, hogy Ó-Buda választó-kerületnek tekintetik és a fővároshoz csatoltatik; Ó-Buda nem elégednék meg azon szerény kívánsággal, melylyel megelégszik Nagy-Várad, hanem még a képviselők számának szaporítását is fogná kérelmezni. Nagy-Várad nem igy járt el; ismételten a többi közt 1872. február 20-án azon kérelemmel járult a tisztelt házhoz, hogy az akkor ép folyamatban volt választási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondassák ki, hogy Nagy-Várad egy választó-kerületet képez. A tisztelt ház ezen kérvényt akkor előzetes tárgyalás végett kiadta és a kérvényi bizottság a február 24-iki ülésben jelentést tett és figyelembevétel végett Nagy-Várad városának kezeim közt lévő kérvénye a ház irodájába letétetni rendeltetett. E tekintetben azt hiszem, tisztelt ház, miután különösen a §-nak első része nem czéloz uj törvényalkotást, hanem czélozza a helytelenül szövege-