Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-288

94 288. országos ülés Julius 31. 1S7-J. zett törvény helyes törvényhozási megállapítását; miután ez a §. csak azt óhajtja kimondatni, a mit maga a tisztelt belügyminister ur is tényleg ugy értelmezett akkor, midőn a törvényjavaslathoz csatolt indokolásban, nevezetesen az első kimutatásban a nagy-váradi választókerület lakosainak számát 28 ezer 698-al tüntette föl, holott ez az egész NagyVárad, — beleértve Váralját és Velenczét, — lakosainak száma. Ugyanez áll a többi kimutatásokra nézve is. Miután én csak azt kérem, hogy az 1848-iki törvénynek a helyes értelem megadassák: ajánlom módositványom elfogadását. (Élénk helyeslés.) Steiger Gyula i Tisztelt ház! Engem az előttem szólott tisztelt képviselő urak nyilatkozatai arról győztek meg, hogy ha a tisztelt ház egy végnélküli vitába bemenni nem akar: nem tehet mást, minthogy ezen szakasára nézve Tavaszy Endre indítványát elfogadja; mert, tisztelt ház, van-e a háznak tagja, a ki igen alapos érveket nem volna képes fölhozni saját megyéjének és kerületének helyesebb arányosítására? (Egy hang jobb felöl: Nem arról van szól) Elvárom a tisztelt közbeszóló képviselő urnák czáfolatát, ha valami nem helyest állítok. Különben, hogy csakugyan erről van szó: kilátszik e szakasz második bekezdéséből, hol Krasznamegye és Zilah városára nézve a képviselők számának arányosabb megállapítása czéloztatik. Helyesen hozom tehát föl e kérdést most, midőn egy képviselőtársam arról szól, hogy Krasznamegye mily jogokban hagyassák meg és képviselőinek száma miként állapíttassák meg. Ezzel a ház elé egy kérdés vitetik, a mely, nézetem szerint, most meg nem oldható, és ezen kérdés az, hogy az egész országban, különösen pedig az erdélyi részekben, mutatkozó rendkívüli aránytalanságok törvény által orvosoltassanak. Igen helyesen monda Bocsánszky képviselőtársam, hogy akkor, ha mi ezen kérdésnek tárgyalásába belemennénk: nemcsak mi fővárosiak tudnánk sokkal alaposabb indokokat fölhozni ily aránytalanságok tekintetében, hanem a képviselőháznak igen sok tagja fölhozhatná, hogy az ő megyéje több vagy kevesebb kerületekre osztassák föl. Azon határozati javaslat, melyet a ház elfogadott : egyenesen meghagyja a belügyministernek, hogy oly időben, midőn még e háznak jelen ülésszaka tart, hozzon be egy törvényjavaslatot, a melyben ugy a kerületek száma, mint a képviselőké megállapittassék. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy akkor járunk el igazságosan, helyesen és méltányosan, ha bevárjuk az alkalmat, midőn a törvényjavaslat a ház elé kerül és akkor határozhatunk e kérdés fölött. Mert azt kérdem a tisztelt háznak minden tagjától: milyen igazság az, hogy ha ma jónak találja a ház Nagy-Váradról, Zilahról és Krasznamegyéről intézkedni a többi kerületek tekintetében pedig semmi intézkedést sem tesz. Ezt, tisztelt ház, én sem jogos, sem méltányos eljárásnak nem tartom. Teleszky tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy itt nem intézkedésről, hanem értelmezésről van szó. Erre azt vagyok bátor mondani, hogy ez lehet más elnevezése a dolognak; de ez ugyanazt jelenti, és pedig azért: mert ma hogyan áll az ügy? Ugy, hogy azon részek, a melyek az első kikezdéssel Nagy-Váraddal együttesen kívántatnak értelmeztetni, a mai nap nem azon kerületben szavaznak. Ez tény, és következőleg, mihelyt elfogadtatik az e kikezdésben foglalt intézkedés : akkor egy a megyéhez tartozó és ott szavazó terület kivétetik, és egy más kerülethez csatoltatik. Ez pedig nem értelmezés, hanem meritorialis intézkedés. Ha értelmezésről lenne szó, tisztelt ház: akkor igenis állana az, a mit Tavaszy tisztelt képviselőtársam fölhozott, hogy ha van szükség az országban akár intézkedésre, akár értelmezésre: akkor egyenesen áll ez Ó-Budára nézve. Miért? Azért, mert bár a pozsonyi országgyűlés nem is intézkedett; hanem az 1872: XXXVI. törvényczikk elfelejtett intézkedni arról, hogy azon város polgárai, a mely megszűnt létezni, tehát egy kerülethez sem tartozik, hol fogják gyakorolni választói jogukat? Ha van értelmezésre, ha van intézkedésre szükség: akkor az bizonyára az országnak azon polgáraira vonatkozólag áll, a kik, ha ma föloszlattatnék az országgyűlés, nem volnának képesek gyakorolni választói jogukat. Nem volnának képesek gyakorolni például az ó-budaiak, ugy, mint előbb, Pestmegyében, mert Ó-Buda, mint ilyen, ma nem létezik, hanem a fővárossal egyesittetvén, megszűnt lenni. Azt mondotta Teleszky tisztelt képviselő ur, hogy a törvényhozásnak az volt és most is csak ez lehet intentioja, hogy a városokban 20.000 lakosnak egy képviselőt adjon. Ugyan kérdem a tisztelt képviselő urat, hogy ha ő argumentumul NagyVárad mellett erre hivatkozik: akkor mi budapestiek nem hozhatjuk-e föl azt, a mit a statistika is constatál, hogy, eltekintve az itt concentráló legnagyobb vagyontól és talán az intelligentia többségétől, csak a lélekszám 300.000 a fővárosban, következőleg ezen theoria szerint nem nyolcz képviselőt, menynyit most küld, hanem tizenötöt kellene küldenie. Ha azon térre állanék, melyen a tisztelt képviselő ur áll, igazságot csak akkor szolgáltatna a tisztelt ház, ha oly módosítást fogad el, melyben a főváros tizenöt képviselő választására jogosittatik. Azonban azt hiszem, hogy valamint a főváros polgárai meg lehetnek nyugodva; ugy minden polgár meg lehet nyugodva azon bölcs és igazságos határozatban, hogy mielőtt mód nyujtatik uj választások eszköz-