Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-288

92 288. országos ülés Julius 31. 1874. egy."' A „képviselő" szó után a §. többi része töröltessék. Bocsánszky Adolf: Tisztelt ház! Nem csalatkozom talán, ha Tavaszy tisztelt képviselő ur fölszólalásának indokát — a mennyiben Krasznamegyének törvény által biztosított jogaiba való viszszahelyezése ellen irányul — abban keresem, hogy a javaslatba hozott §. a központi bizottság jelentésében indokolva nincs és igy azok szemében, a kiknek alkalmuk nem nyilt a körülményekkel közelebbről megismerkedni, talán a kcdvezés bizonyos színében tűnik föl. Ebből a nézetből indulva ki, én azt hiszem, hogy a tárgyalás megrövidítése érdekében cselekszem akkor, ha szabadságot veszek magamnak, a tényállást igen röviden és egyszerűen előadni. Tisztelt ház! Az 1848: V. törvényczikk 1. §-a határozottan kijelenti azt, hogy politikai jogok azoktól, a kik annak gyakorlatában voltak, elvétetni nem fognak. E §. egyesekre vonatkozik ugyan; de kétségtelen, hogy a mit a törvényhozás egyesektől elvenni nem akart: még kevésbé akarhatta attól a törvényhatóságokat megfosztani, a minthogy nem is tette, sőt e jogot az 5. §. szerint „népesség, terület és közgazdászati tekintetek alapján" lényegesen szélesbitctte is. Ezen átalános szabály alól egyedül Krasznamegye képez kivételt, sem a karok és rendek elébe terjesztett törvény alkotása iránti javaslatban, sem pedig az összes országgyűlési irományokban egyetlen szóval, egyetlen betűvel sem indokolt kivételt. Mert noha Krasznamegye a törvényhozás által megállapított mindazon kellékekkel bír, melyek a kisebb municipiumoknak nyújtott kedvezmények nélkül is két képviselő választására jogosítják: mindamellett e jogától az 5. §. 18-ik tétele által tényleg megfosztatott ; mert csak egyetlen képviselőt küld saját területéről, a másodikat pedig Zilah városával közösen választja. E sérelmet növeli az, hogy Zilah városa nemcsak Krasznamegye kebelében nem fekszik, de még nem is szomszéd: hanem egy harmadik törvényhatóságot képez, és Krasznamegye egyes községeitől 5 — 6 — 7 mértföldnyi távolságra esik. Tisztelt ház! Ez a helyzet, melyhez kiegészítésül szabadjon becses figyelmöket egy pillanatra oda irányoznom, miszerint méltóztassanak meggondolni Krasznamegye választóinak helyzetét, a kik a már jelzett távolságról kénytelenek Zilah városába zarándokolni, hogy a választói jogot gyakorolják, a mely közönség nagy része két, sőt kevésbé kedvező körülmények között három éjen át kénytelen idegen területen meghálni, illetőleg virasztani. Méltóztassanak elképzelni, mennyire ki vannak téve a választók minden elképzelhető visszaéléseknek, főleg ha e javaslat törvényerőre emelkedvén, az országban egy napon fognak megejtetni a választások; mert akkor a választó közönség nemcsak idegen területen, hanem egyszersmind választási izgatottságban hullámzó idegen területen járulhat csupán az urnához. Egy tekintet e helyzetre, tisztelt ház! s annak tarthat lansága kétségtelenné válik. Itt, tisztelt ház! még egy kérdést kell fölemlítenem, mely mintegy önmagától merül föl, s a tisztelt ház határozatának hozatalára lényeges befolyással van. A kérdés ez: „Vajon szándékában volt-e az 1847 — 1848-ki törvényhozásnak Krasznamegye ellenében ugy intézkedni, hogy egyik képviselőjét egy harmadik törvényhatóság területén s azzal közösen válaszsza, s ha nem volt, miként jöhetett ez mégis létre? A kérdés első részére a leghatározottabb feleletet nyerjük, ha azt az országgyűlés irományaiban keressük. Meg is találjuk azt a főrendek és karok naplójának 208. lapján, hol Zólyommegye követe, Fiutkay István az LIV. ülésben márczius 31-én mondja: Az előttünk fekvő népképviseleti törvényjavaslat a megyékre nézve két főelven alapszik; első elv az, hogy egyes megye 30.000 népességű kerületekre fölosztatván, minden ily kerület egy követet válaszszon; második elv az, hogy minden megye legalább két követet küldjön. Innen van, hogy Tornamegyének határterülete 10 négyszögménföidet tesz, 30.000 alul álló népessége egy követ küldésre sem elegendő, mégis két követ jutott. Ugyanezen nézeteknek adott kifejezést Kossuth Lajos márczius 30-án a kerületi ülésben, hol ezeket mondja: De ha ugy mérjük is, mint a sáfrányt, s ha ugy veszszük is föl, hogy minden árvái lakos anynyit nyom, mint egy váczi-utczai milliós Pesten : még igy sem jut Árvának három egész követ. — Igaz, hogy Turócznak sem jutna kettő, de minthogy a rendek elvül akarták fölvenni, hogy a megyei municipalitás, e szent nemzeti kincs, ne csonkittassék, s minden megyének legalább mostani két követe megmaradjon: e tekintetből Turócz két követet kapott. A fölolvasott öszhangzó idézetekből, tisztelt ház! kétségtelenül kitűnik, melyek voltak azon intentiok, mik a törvényhozást vezették. Ez intenünk határozott ellentétben állanak azon intézkedésekkel, melyek Krasznamegye fölött, Krasznamegye nélkül hozattak. És minthogy ez intézkedés az országgyűlés összes irományaiban egyetlen szóval sincs érintve, egész határozottsággal merem állítni, hogy ezen intézkedés nem szándékosan, hanem csak tévedésből jöhetett létre. És ezen tévedés igen könnyen kimagyarázható azon mindnyájunk által ismert körülményekből, mely a márcziusi napok izgalmaiban, a gyors intézkedés szükségében s abban rejlett, hogy azon országgyűlésen Kraszna képviselve nem volt. Legyen