Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

114 274. országos ülés Julius 15. 1874. sunknaK fölöttünk előnyt adnak. Nem akarom, hogy nekünk legyen előnyünk; hanem azt, hogy egyenlő föltételekben részesüljünk, és ugyanazon föltételek alatt szállíttassák a mi gabonánk a külföld piaczaira, mint a romániai. Tisztelt ház! Az osztályokban, még pedig egy minister úrtól hallottam, hogy a gabona-kiviteli vám által is, — melyre nézve interpellatio történt — lehet majd a dolgon segíteni, s ezt hangoztatták némely hírlapok is, tudniillik az által, hogy oly vámmal terheljük a romániai gabonát, hogy azon kedvezmény, melyet máskép nyer, megszűnik. Ez oly argumentum, melyre nézve igen örvendek, hogy egy ministertől sem hallottam azt — a házban legalább — komolyan fölhozni. Nem az a kérdés, hogy mi azon gabonát, melyet Oláhországból saját szükségleteinkre behozunk, megadóztassuk; mert ha arra vámot vetünk, magunkat adóztatjuk meg; azon gabonát pedig, mely Magyarországon mint transit o-szállitmány megy keresztül: nincs jogunk megadóztatnunk. Ezen elv tehát egyátalában nem bir nyomatékkal ; ugy, a mint azon elv sem bir jelentőséggel, hogy a mi gabonánk a külföldi piaczokon, még ha kedvezőtlenebb viszonyok közt szállíttatik is oda: az oláhországi gabonát meghaladja minőségére nézve. Én már előbb is mondottam, hogy nekünk állandó és biztos kivitel tekintetében különösen Angolország piaczára kell tekintenünk. A mi gabonánk fölénye a külföldi, nevezetesen az oláhországi gabona fölött épen abban áll, hogy lehet belőle rétes és fehér-zsemle-tésztát csinálni. Igen, de Magyarországot, Ausztriát és Németországnak egy kis részét kivéve : a civilizált világ legnagyobb része rétest nem eszik. Ez jóllehet, hogy roszizlés tőle, de nem eszik, sőt Angolországban még zsemlét sem esznek ; tehát ők a magyar gabona fölényével mitsem gondolnak. Annyit azonban tapasztalásból mondhatok, hogy Angolország gabonaszükségletének nagy részét a dunai fejedelemségekből, nevezetesen Galaezból, Ibrailából hozza és a Feketetengertől, melynek fokikötői Galacz. Tarnow és Odessa. Én tizennégy évig laktam Angolországban; de én nem hallottam panaszt a dunafejedelemségi gabonából készült lisztre nézve. Meglehet, hogy ha rétest ennének: akkor panaszkodhatnának ők is, hogy nem nyúlik a tészta eléggé; de szerencsétlenségünkre rétest nem esznek, sőt még Francziaországban, Svájczban és Olaszországban sem eszik ezt. így tehát a mi gabonánknak a román gabona fölötti fölénye, csak Ausztriában és Németországnak egy csekély részében bir jelentőséggel, mert a mi gabonánk jobb nem minden fejér tésztára, hanem csak a fejér zsemle és rétes tésztára. Elesvén a rétes : elesik a gabonánk is, és vele azon argumentum, a melylyel indokolni akarták e törvényjavaslatnak keresztülvitelét. Sokat lehetne még e tekintetben fölhozni, tisztelt ház! En meg vagyok róla győződve, hogy ha e törvényjavaslat annak daczára is elfogadtatik, a mint igen jeles beszédje végén Debreczen város érdemes képviselője Tisza Kálmán mondotta : valósul az, hogy 1867. óta a hazára nézve ily káros törvény még nem szavaztatott meg. Nem értem ezen romániai szerződést ; hanem ennek nélkülözhetetlen következményét, tudniillik az orsova-temesi vonal elfogadását ; mert ez azonos azzal, és ha ezt nem teszszük : akkor nem bírunk amannak eleget tenni, és igy kénytelenek vagyunk ezt is elfogadni. Ha e törvényjavaslat ily föltételek alatt keresztülmegy : akkor ez által nemcsak hazánk vasúti politikáját rontottuk meg, hanem kereskedelmét is 90 évre, még pedig azon czikkben, a mely anyagi jólétünknek alapját képezi, mely egyedül képes bennünket föntartaní, és Magyarországot fölvirágoztatni. Elrontottuk ezt azért; mert bizonyos képviselő urak kötelességüknek tartják, a kormány lemondását még akkor is ellenezni és megakadályozni : ha hazánk jövője ez által veszélyeztetik. Én nekem van annyira bizalmam maguknak a minister uraknak hazafiságában, hogy ha látják azon szomorú következéseket, hová ez vezetni fog: nem fognak ragaszkodni állásukhoz, és nem fognak engedni azon pressionak, mely kényszerítené őket egy Magyarországra nézve oly kárhozatos törvény elfogadására, vagy pedig hivatalukról való lemondásra. Én részemről nem fogadom el ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, és kérem a tisztelt házat: méltóztassék ezt hasonlóképen el nem fogadni. (Helyeslés bal felől.) Joannovics György s Tisztelt ház! (Zaj. EMUI) Előadásom csak rövid indokolása lesz szavazatomnak. (Zaj. Halljuk]) A ki, mint többek közt én is, figyelemmel kisérte a szóban forgó vasut-ügynek történetét: annak lehetetlen volt meg nem győződnie arról, hogy ezt az egész vasut-ügyet valóságos fátum üldözi. Mert igaz ugyan, hogy nem volt még senki az országban, a ki ezt a temesvár-orsovai vasutat, valamint a keleti vasút csatlakozása kérdését is országos fontosságúnak, sőt sürgetősnek is ne vallotta volna; mégis most, hat év lefolyása után azon vitatkozunk, hogy ebből az egész vasut-ügyből egyátalán legyen-e valami vagy sem? A mi különösen a temesvár-orsovai vasutat illeti, ennek az a sors jutott, hogy mivel magának semmi baja sincsen : orvosolja a más bajait. így volt az 1868-ban, midőn e vasút létrejövetelének előföltételeül azt kötöttük ki, — s nézetem szerint helyesen, — hogy előbb biztosittassék a keleti vasút