Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

114 274. országos ülés Julius 15. 1874. sunknaK fölöttünk előnyt adnak. Nem akarom, hogy nekünk legyen előnyünk; hanem azt, hogy egyenlő föltételekben részesüljünk, és ugyanazon föltételek alatt szállíttassák a mi gabonánk a külföld piaczaira, mint a romániai. Tisztelt ház! Az osztályokban, még pedig egy minister úrtól hallottam, hogy a gabona-kiviteli vám által is, — melyre nézve interpellatio történt — lehet majd a dolgon segíteni, s ezt hangoztatták némely hírlapok is, tudniillik az által, hogy oly vámmal terheljük a romániai gabonát, hogy azon kedvezmény, melyet máskép nyer, megszűnik. Ez oly argumentum, melyre nézve igen örvendek, hogy egy ministertől sem hallottam azt — a házban legalább — komolyan fölhozni. Nem az a kérdés, hogy mi azon gabonát, me­lyet Oláhországból saját szükségleteinkre behozunk, megadóztassuk; mert ha arra vámot vetünk, magun­kat adóztatjuk meg; azon gabonát pedig, mely Ma­gyarországon mint transit o-szállitmány megy ke­resztül: nincs jogunk megadóztatnunk. Ezen elv tehát egyátalában nem bir nyomaték­kal ; ugy, a mint azon elv sem bir jelentőséggel, hogy a mi gabonánk a külföldi piaczokon, még ha kedvezőtlenebb viszonyok közt szállíttatik is oda: az oláhországi gabonát meghaladja minőségére nézve. Én már előbb is mondottam, hogy nekünk állandó és biztos kivitel tekintetében különösen An­golország piaczára kell tekintenünk. A mi gabonánk fölénye a külföldi, nevezete­sen az oláhországi gabona fölött épen abban áll, hogy lehet belőle rétes és fehér-zsemle-tésztát csi­nálni. Igen, de Magyarországot, Ausztriát és Né­metországnak egy kis részét kivéve : a civilizált vi­lág legnagyobb része rétest nem eszik. Ez jólle­het, hogy roszizlés tőle, de nem eszik, sőt Angolor­szágban még zsemlét sem esznek ; tehát ők a ma­gyar gabona fölényével mitsem gondolnak. Annyit azonban tapasztalásból mondhatok, hogy Angolország gabonaszükségletének nagy részét a dunai fejedelemségekből, nevezetesen Galaezból, Ib­railából hozza és a Feketetengertől, melynek foki­kötői Galacz. Tarnow és Odessa. Én tizennégy évig laktam Angolországban; de én nem hallottam pa­naszt a dunafejedelemségi gabonából készült lisztre nézve. Meglehet, hogy ha rétest ennének: akkor panaszkodhatnának ők is, hogy nem nyúlik a tészta eléggé; de szerencsétlenségünkre rétest nem esznek, sőt még Francziaországban, Svájczban és Olaszor­szágban sem eszik ezt. így tehát a mi gabonánk­nak a román gabona fölötti fölénye, csak Ausztriá­ban és Németországnak egy csekély részében bir jelentőséggel, mert a mi gabonánk jobb nem minden fejér tésztára, hanem csak a fejér zsemle és rétes tésztára. Elesvén a rétes : elesik a gabonánk is, és vele azon argumentum, a melylyel indokolni akarták e törvényjavaslatnak keresztülvitelét. Sokat lehetne még e tekintetben fölhozni, tisz­telt ház! En meg vagyok róla győződve, hogy ha e törvényjavaslat annak daczára is elfogadtatik, a mint igen jeles beszédje végén Debreczen város ér­demes képviselője Tisza Kálmán mondotta : valósul az, hogy 1867. óta a hazára nézve ily káros tör­vény még nem szavaztatott meg. Nem értem ezen romániai szerződést ; hanem ennek nélkülözhetetlen következményét, tudniillik az orsova-temesi vonal elfogadását ; mert ez azonos azzal, és ha ezt nem teszszük : akkor nem bírunk amannak eleget tenni, és igy kénytelenek vagyunk ezt is elfogadni. Ha e törvényjavaslat ily föltételek alatt keresztülmegy : akkor ez által nemcsak hazánk vasúti politikáját rontottuk meg, hanem kereskedelmét is 90 évre, még pedig azon czikkben, a mely anyagi jólétünk­nek alapját képezi, mely egyedül képes bennünket föntartaní, és Magyarországot fölvirágoztatni. El­rontottuk ezt azért; mert bizonyos képviselő urak kötelességüknek tartják, a kormány lemondását még akkor is ellenezni és megakadályozni : ha hazánk jövője ez által veszélyeztetik. Én nekem van annyira bizalmam maguknak a minister uraknak hazafiságában, hogy ha látják azon szomorú következéseket, hová ez vezetni fog: nem fognak ragaszkodni állásukhoz, és nem fognak engedni azon pressionak, mely kényszerítené őket egy Magyarországra nézve oly kárhozatos törvény elfogadására, vagy pedig hivatalukról való le­mondásra. Én részemről nem fogadom el ezen törvény­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, és kérem a tisztelt házat: méltóztassék ezt hasonlóképen el nem fogadni. (Helyeslés bal felől.) Joannovics György s Tisztelt ház! (Zaj. EMUI) Előadásom csak rövid indokolása lesz szavazatomnak. (Zaj. Halljuk]) A ki, mint többek közt én is, figyelemmel kisérte a szóban forgó vasut-ügynek történetét: an­nak lehetetlen volt meg nem győződnie arról, hogy ezt az egész vasut-ügyet valóságos fátum üldözi. Mert igaz ugyan, hogy nem volt még senki az or­szágban, a ki ezt a temesvár-orsovai vasutat, vala­mint a keleti vasút csatlakozása kérdését is orszá­gos fontosságúnak, sőt sürgetősnek is ne vallotta volna; mégis most, hat év lefolyása után azon vitat­kozunk, hogy ebből az egész vasut-ügyből egyátalán legyen-e valami vagy sem? A mi különösen a temesvár-orsovai vasutat illeti, ennek az a sors jutott, hogy mivel magának semmi baja sincsen : orvosolja a más bajait. így volt az 1868-ban, midőn e vasút létrejövetelének előföltételeül azt kötöttük ki, — s nézetem szerint helyesen, — hogy előbb biztosittassék a keleti vasút

Next

/
Thumbnails
Contents