Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-274
274. országos ülés Julius 15. 1874. 115 csatlakozása a romániai vasúttal. De csak hamar, hogy, hogynem, ránehezedett ennek az orsovai vasútnak vállára még vagy három csatlakozási kérdés. Ezt meg nem Mrta: egy rángassál lerázta ma mind a csatlakozási kérdéseket. Következése az lett, hogy veszendőbe ment egy pár év. Ez a baj is orvosoltatott; előttünk van a csatlakozási egyezmény az eredeti két pontra nézve. S most mivel találkozunk? Egy egész légiójával az akadályoknak, nehézségeknek; szóval azt látjuk, hogy megint kérdésessé van téve az egész ügy. Ez a tény kézzelfogható bizonyitéka annak, hogy az ismeretes példabeszéd szerint: „a jónak ellensége jobb." így volt ez a csatlakozás kérdésével is. Nem volt nekünk elég egy jó csatlakozás, kellett a jobb; megbukot az egész. S igy vagyunk most is. Nem jó ez az egyezmény, ez a törvényjavaslat az orsovai vasútról; hanem kell ennél sokkal több és jobb; és minthogy ez a jobb előföltétele akar lenni a jónak, hogy ha ezen eíőföltétel csakugyan elfogadtatik : meg fog bukni a jó. A vasut-ügjmek tisztelt ellenzői a dolognak csak káros következéseit látják; de nem méltóztatnak számbavenui azt a kiszámithatlan kárt, melyet az ország már is szenvedett az által, hogy a szóbanforgó összeköttetés a világpiaczczal az ország délkeleti részén még most sincs meg; nem veszik számba azt a roppant kárt, melyet szenvedne az ország : ha vasut-hálózatának eme kiegészítése még jövőre nézve is. Isten tudja, hány évre bizonytalanná tétetnék! Nem látják a tisztelt ellenzők erkölcsileg rósz következményeit az egyezmény elvetésének; és végre nem veszik figyelembe azt, hogy ha komolyan biztosítani akarjuk a keleti vasútnak életrevalóságát, a csatlakozást: akkor annak nem az az útja, hogy elvessük a módot, mely a csatlakozást egyedül biztosítja ; hanem hogy fogadjuk el. Az én nézetem szerint, az egyezménynek elvetése, mindenesetre biztosit egy dolgot : tudniillik a hat évig tartott tespedésnek permanentiaját. De nem látják a javaslat tisztelt ellenzői a kétségtelen hasznot sem, a melyet a temesvár-orsovai vasút elfogadása hozna az országnak. Hiszem még kevéssel ezelőtt nem is álmodtunk arról, hogy sikerülni fog oly egyezményt hozni létre, melynek következtében egy 26 mértföldnyi vasút az országnak valódi pénzáldozatába nem kerülő kamatbiztositás mellett épüljön ki. Igen, de azt mondják: „Timeo Danaos et dona ferentes"; volt oka ez elhatározásra az osztrák állam-vasuttársaságuak : mert hiszen Oláhországban üzletében tartja a vasutakat, és igy kénytelen vele. Hiszen épen az szolgál a mi előnyünkre, hogy az e kérdés fölötti tárgyalások alkalmával kényszerhelyzetbe került az osztrák államvasúttársaság ; mert e kényszerhelyzet nélkül sohasem határozta volna el magát arra, hogy egy 18— 20 millióba kerülő vasutat csak cumulatio, és nem különleges garantia mellett építsen ki: tehát épen ez a kényszerhelyzete használ nekünk. De azt mondják, hogy ha ez a törvényjavaslat el lesz fogadva: az a hatalmas osztrák állam-vasuttársaság azt fogja eszközölni, hogy majd nyugatról befognak jőni transito az iparczikkek. keletről pedig az ország határán át fog menni — fejünk fölött — az oláhországi buza, a magyar földmivelés-, iparés kereskedés romlására. Nem fogok erre hosszasan felelni: megfeleltek erre már többen; csak azt az észrevételt teszem, hogyha azt akarjak, hogy nyugatról ne jőjenek be iparczikkek, keletről ne hozassák be búza, innen ez, onnan az ne jőjön be és ne vonuljon át: akkor legjobb lesz vasutakat nem is építeni; {Mozgás a bal oldalon.) hanem jó lesz egész kereskedésünkre üvegharangot borítani, hogy a külföldnek még levegője se férjen hozzá. (Helyeslés jobb felni.) A törvényjavaslat elfogadása következtében azon percztől kezdve, a mikor az országgyűlés 1868-ban határozott ez ügyben, azon perczig, a mikor az ige testté fog válni: egy évtized foly le. Én azt hiszem, hogy ez elég hosszú idő, és még e haladást is rohamos haladásnak méltóztatnak nevezni. Ha ez rohamos haladás: akkor nem tudom, hány év fog kelleni arra, hogy egy nemzetközi, de csak egy 26 mértföldnyi vasút mérsékelt haladás-utján létesüljön? Talán 50* év! Tisztelt ház! Azt, hogy az alvidéknok életérdekei kívánják a teinesvár-orsovai vasút kiépítését, fölhozta és indokolta már tegnapelőtt Vargics képviselőtársam és barátom. Nem is szólaltam volna föl ma erre vonatkozólag, ha tegnap Ráday Gedeon gróf képviselőtársam felszólalása nem szolgáltatna okot arra, hogy egy kijelentését helyreigazítsam. Ő ugyanis a temesvár-orsovai összeköttetéssel szemben az aradi összeköttetést támogatván: a temesváraradi vonalat szárnyvonalnak nevezte. Téved a tisztelt képviselő ur, nem volt az szárny-vonalnak tervezve akkor: mikor 1868-ban határoztunk fölötte ; már akkor is ugy volt föltüntetve az országgyűlésen, mint kezdő szakasza az orsovai pályának, a mely Temesváron, Lúgoson, Karánsebesen át folytathatni fog.—1868-ban Hollán Ernő államtitkár a kormány nevében ezeket jelentette ki: „Midőn a kormány figyelembe vette az arad-temesvári kapcsoló-vonal kiépítéséi, kiterjesztette figyelmét azon vonalra is, a mely Temesvártól Lúgoson, Karansebesen át Orsováig folytatandó; sőt a dolog már annyira haladt, hogy az előmunkálatok teljesen be vannak fejezve; stb." Vargics képviselőtársam kiemelte, tisztelt ház, mennyire életkérdés ez az orsovai vasút az alvi15*
