Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
273. országos ülés július 14. 1874. 91 vonta le azon következtetést, hogy tehát ezen érv áll a tömösi összeköttetésre nézve is, s annak biztosítása utáni időre kell elhalasztani a nemzetközi szerződés jóváhagyását. Bocsásson meg, tisztelt barátom, ő, — ugy veszem észre, — sem Simonyi Ernő, sem Tisza Kálmán tisztelt képviselő uraknak beszédeit nem hallotta; mert én az alkalommal Simonyi Ernő képviselő urnák egy mondatára válaszoltam, a ki azt állította, hogy nem lehet a nemzetközi szerződést előbb elfogadnunk, mintsem határoznánk a temesvár-orsovai pálya jövőjéről, mert különben igen veszélyes kényszer-állásba jöhetünk. Én helyeseltem, a mit ama tisztelt 'képviselő ur mondott, és vonatkozással erre hoztam azon expedienst, hogy fön van még a harmadszori fölolvasás. Tisza Kálmán, tisztelt barátom, pedig igen helyesen distinguált a két pálya között, a mennyiben elismerte fontosságát az érvelésnek a temesvár-orsovai vonalra nézve, de a tömösire nézve ugyan ezen szükséget fönforgónak nem mondotta azért, mert ezen pálya kisebb hosszaságánál, kisebb költségeinél fogva, elvégre utoljára, mint ő monda, mostani nehéz körülmények közt is, államköltségen is kiépíthető. Szavaim félremagyaráztatása ellenében szükségesnek tartottam ezeket előadni. A mi már a tárgyat magát illeti, többen a képviselő urak közül azon kérdést intézték a házhoz, illetőleg a kormányhoz, miért tárgyaltatik most oly sürgősön, oly rohamosan a romániai vasutak csatlakozásának kérdése, midőn ezt jelenleg az ország közvéleménye nem követeli? Nekem ugy látszik, hogy a tisztelt képviselő urak nem vették figyelembe azt, hogy a romániai vasutak csatlakozásának kérdése már hat év óta áll az országgyűlés tárgyalásainak sorában; 1868-ban mindkét ház egy akarattal elfogadta azon határozatot, hogy az ugyanazon határozatban megemlített számos más vasutak közt a temesvár-orsovai és brassó-galaczi összeköttetés is létesíttessenek, és utasította a kormányt az előkészületek megtételére, a tárgyalások megindítására, törvényjavaslat benyújtására. A többi vasutak, melyek a szóban lévő határozatban érintetnek, máirégen át vannak adva a forgalomnak, és igy csak ugyan nem tudom, hogy mikép emeltethetik a beterjesztett törvényjavaslatok ellen a rohamos tárgyalás vádja. Az országgyűlés határozata folytán a kormány 1872-ben egyezségre lépett a tiszai és az államvaspálya-társulatokkal a temesvár-orsovai vasút kiépítése iránt; teljesíteni akarván a ház határozatát: egyszersmind nemzetközi szerződést kötött a romániai kormánynyal, és abban először is a temesvárorsovai pályának és a vulkáni szoroson vezetendő pályának ki építtetése állapíttatott meg. Ha jól emlékszem, négy esztendővel későbbre állapíttatott meg a tömösi szoroson átvezetendő pályának építése, és azután sorban említtettek a többi csatlakozási vonalak. A tömösi szorosan átvezetendő csatlakozási pályának építésére nézve a magyar kormány azon nemzetközi szerződésben azon kötelezettséget vállalta magára, hogy a Brassótól PIoj estig, vagy Buzeoig építendő pályára nézve az állam a garantiát elvállalja, még azon területre nézve is, a melyen ezen pálya Románia földén fog építtetni. Mind e mellett a romániai kamarák elvetették ezen nemzetközi szerződést, mert bizonyosan megijedtek az áldozat nagyságától, melyet Magyarország fölvállalni akart; és azt gyanították, hogy ezen nagy áldozat mögött valamely mellékes utó-gondolatok rejlenek; jó formán foglalási velleitásoktól féltek, és követték az elvet: „Timeo Danaos et dona ferentes*. Megköttetvén a nemzetközi szerződés annak a romániai kamarák általi elvetése előtt a ház elé volt ugyan terjesztve engedély-okmánya a temesvár-orsovai pályának: az országgyűlésnek akkori viszonyai közt azonban nem tárgyaltatott. Megszűntek azután a tárgyalások rövid ideig Magyarország és Románia közt. Románia azonban a múlt esztendő végével ismét fölvette a tárgyalások fonalát, követelte a csatlakozási pontoknak megállapítását, nagy erélylyel szorgalmazta a nemzetközi szerződés megkötését, s a végett, hogy a nemzetközi szerződést saját törvényhozásán át, keresztül vihesse, a romániai kamarában a szokott időn tul, csaknem a mandátumok lejártáig tartotta együtt; és ott nagy szótöbbséggel ezen nemzetközi egyezmény el is fogadtatott. Románia fölhívását a magyar kormány nem utasíthatta vissza; mert szeme előtt kellett tartania a keleti pályának az országgyűlés által is igen sokszor sürgetett ügyét, melyet a zsák-utczából kimenteni csak egyedül ugy lehet, ha a romániai területre való kiágazása biztosíttatik. Ezen pályának állapotán az országnak előbb-utóbb mindenesetre segíteni kellend; nem lehetett tehát a kormánynak visszautasítania az alkalmat, mely arra nézve mutatkozott, hogy a keleti pályának ügyén, a magyar pénzügynek ezen Achilles-sarkán segíteni lehessen. Szem előtt kell tartani az országgyűlésnek már hat év óta fönálló határozatát, és Románia ajánlatának visszautasításával nem foglalhatta el a kormány azon álláspontot, hogy itt, Európa közepén, zárfalat állítson föl dél és észak, kelet és nyugot közt, és ellentétbe helyezvén magát egész Európának világforgalmi, kereskedelmi érdekével: ezen kivételes állást akarja Európa közérdekének ellenére föntartani azon időben, midőn az európai összes nemzetek eszme-áramlata átalában a kereskedés- és a nemzetközi közlekedéseknek élénkítésére, felvirágoztatására van irányozva. (Tetszés jobb felől.) 12*
