Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

7@ 272. országos ülés Julius 13. 1874. lehet azt fogják mondani, rendezzük csak pénzügyeinket: akkor majd máskép fogunk beszélni. De én erre azt mondom, hogyha a magyar állam azt a tömösi vagy bármely erdélyi pályát 4 év alatt ki akarja építeni: akkor nem sok idő van, nem négy, de nem is három; de talán két év sincs arra, hogy már mint rendezott pénzügyekkel biró állam állhassunk szemben vele. (Igaz! Ugy van! bal felől.) És vajon hiszi-e valaki, hogy egy év alatt, de hiszi-e, hogy négy év alatt ugy rendbe hozhatjuk pénzügyeinket, hogy nem lesz szükségünk a pénzvilág hatalmasait igénybe venni? Nem gondolom, hogy valaki ezt állíthatná. Ha már most ismét azon helyzetben leszünk, pedig leszünk; mert hiszen a 153 millió, úgyszólván csak függőadósság, azt consolidálni kell: annak hamar lejár a terminusa; — ha már azon helyzetben leszünk, hogy akkor is szükségünk lesz ugyanazon factorokra, melyekre mondják, hogy ma van szükségünk : igen természetes, hogyha kibírták vinni ma, hogy két állam szerződést kössön egy vasút építésére, melyet nem mondom, hogy érdeke egyátalában nem kivan; de melynek ily rögtönös kiépítését bizonyosan nem kívánja: (Igaz, ugy van! bal felől) ki fogja vinni azt is, hogy azon másik vasút kiépítése, ha nem is ad graecas calendas, de hosszú időre elhalasztassék. {Igaz, ugy van\ bal felől.) Nincs tehát egyátalában biztosítva a két vasútnak együttes kiépítése. De másodszor, tisztelt ház, épen annyival inkább ; mert még az egyidejűség tekintetében sincs biztosíték az iránt, hogy, mint előbb jeleztem, az összes romániai vasút üzletét kezében tartó osztrák államvaspályatársulat ne vonhassa át a maga hoszszu vonalaira a forgalom azon részét is, mely természetszerűleg Erdélyen keresztül van hivatva irányát venni; mert hát utoljára igen könnyen teheti azt, hogy nagyobb distantiára viszi a román vasúton Orsováig ugyanazon árut olcsóbban, mint kisebb distantián Tömösnek ; mert a mit ott netalán veszítene : bőven megnyeri azáltal, hogy Magyarország és Austriában keresztül húzódó vasutvonalait táplálja az attól elvont forgalom által. (Élénk helyeslés bal felől.) De, tisztelt ház, még mindezeknél is, — pedig nagy fontosságot helyezek ezekre is, — fontosabb előttem azon kérdés, melyet a harmadik és utolsó helyen érintettem: az ugyanis, hogy ha a differentialis tarifák iránti rendelkezés minden kikötés nélkül, és azokat illető megállapodások nélkül, egy szóval ugy a mint a beterjesztett engedély-okmányban van, életbelépnek: akkor hatalommá engedjük lenni legértékesebb üzleti irányunk fölött, vagy legalább egyik legértékesebb üzleti irányunk fölött az osztrák államvaspályát, és igenis elfogjuk érni azt, hogy olcsóbban termelt romániai termények fejünk fölött fognak azon német piaczokra vitetni, melyekről vagy leszorítják a mi gabnánkat, vagy legalább lehetetlenné teszik, hogy ott a magyar gabona a romániaival haszonnal concurrálhasson ; (Igaz, ugy van! bal felől.) és szintén ugyanazon módon fogják az olcsón szállított iparczikkekkel lehetetlenné tenni iparczikkeink versenyzését, és iparunknak becsületes kifejtését. {Igazi Ugy vanl bal felől.) És, tisztelt ház, ha ez megtörténik: ugyan mi módon, mi utón hiszszük még azután, hogy Magyarország népének áldozatkészségére hivatkozni, az adókat fölemelni sikeresen lehessen. {Élénk helyeslés bal felöl) Igenis kötelessége minden nemzetnek az áldozatkészség; kötelessége, ha kell, a fölemelt adót is az ország jóléteért nyugalmasan viselni; de hogy ezt tőle kívánni lehessen: először is államgazdászatilag oly politikát kell követni, mely a nagyobb terhek elviselését lehetővé tegye; nem pedig olyat, mely államgazdászatunkra elsatnyitólag, elbénitólag hat. (Élénk helyeslés.) Tisztelt ház! Még pár szót kívánok szólani, mielőtt beszédemet berekeszteném a határozati javaslatokat illetőleg. (Hattjukl) Én ezen határozati javaslatokra nézve, melyek egyikének czélja a két törvényjavaslat elvetése, azon nézetben vagyok, hogy azokat összekapcsolni a jelen helyzettel nem lehet; mert nem azt tartom most a teendőnek, hogy a törvényjavaslatban, vagy a határozati javaslatban kijelölt egyik vagy másik irány fölött határozzunk; sőt annak összekötése complicálja, megnehezíti a helyzetet; hanem azon nézetben vagyok, hogy a kiknek már magokra az irányokra nézve is ellenvetéseik vannak, azokra nézve is első dolog, hogy ezen törvényjavaslatok, melyeknek meggyőződésem szerint, káros voltát előadni bátor voltam: el ne fogadtassanak, és a többiekről később is lehet intézkedni. De egészen más nézetben vagyok azon két határozati javaslatra nézve, melyet a központi bizottság terjesztett elő. Az egyik azt mondja ki, hogy a kormány administrativ utón igyekezzék a differentialis tarifák kérdését mielőbb tisztázni; (Halljuk!) a másik, hogy kettős sinek lerakása iránt az ország lehető csekély megterheltetésével intézkedjék. Furcsa dolog! hiszen a differentialis tarifa kérdésében mindnyájan tudjuk, nyilt titok, hogy a pénzügyi bizottság fölszólítása után megkísértette a kormány, megkísértette pedig akkor, mikor, az államvasút társulatnak is volt valanű kérnivalója a kormánytól és a törvényhozástól, és akkor sem állott rá ; most meg is azzal biztatjuk magunkat, hogy fogadjuk el a törvényjavaslatot, a mi a vasut-társulat érdekében van és a minek megnyerhetése végett sem akart a differentialis tarifák leszállítására ráállani, most pedig utasítsuk a kormányt, hogy eszközölje ki akkor, a mikor már nem ígérhetünk