Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

272. országos ülés Julius 13. 1874. 71 cserében semmit, és a mikor a társulatnak nincs mit kérnie a kormánytól. (Élénk helyeslés bal felől.) Már engedelmet kérek: ez vagy önámitás, vagy porhintés az ember szemébe. (Élénk helyeslés bal felől.) Mindenesetre pedig olyan, a mit, ha a ház elfogad: eredménye az lesz, hogy maga a ház és a törvényhozás nevetség tárgya lesz. (Fölkiáltások bal felől'. TJgy van! Igás!) Hasonló a nézetem a kettős sínekre vonatkozólag is; mert ezeket, ha nem sikerült valamiképen kivívni akkor, mikor az államvasuttársulatnak nagyfontosságú érdeke volt, melynek árán az kieszközölhető lett volna bizonyosan áldozat nélkül: — azt most sem fogja tenni, és én a ministeriumot csodálom, hogy ily megbízást elvállal, midőn éreznie kell, hogy nem fog neki megfelelni; hanem a legyőzhetetlen nehézségekre hivatkozva, a legrövidebb idő múlva kénytelen lesz ez alól a háznak fölmentéséi kérni. Mindezeknél fogva, tisztelt ház, mert az egyszerre kiépítést biztosítva nem látom, és mert nem látom biztosítva azt, hogy a forgalom már Romániában az erdélyi összeköttetéstől mesterségesen elvonatni nem fog, és mert mindennekfölött nem történvén intézkedés a drfferentialis tarifák tárgyában, nemcsak valószínűnek; hanem meggyőződésem szebizonyosnak tartom, hogy mind nyers terményeinkkel való kereskedésünk, mind iparunk kifejlődhetése, — ha e törvényjavaslatok elfogadtatnak, — nagy mértékben gátoltatni fog, és pedig gátoltatni fog mindkét irányban, és kiszámithatlan kárnak tétetik ki az ország: mindezeknél fogva én részemről a törvényjavaslatokat sem az egyiket, sem a másikat, a nemzetközi szerződést főleg a másiknak rósz volta miatt, még csak átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Nem fogadom pedig el még a részletes tárgyalás alapjául sem, mert itt már nem lehet arról szó, hogy a részletes vitánál majd iparkodunk kiigazítani egyik-másik részletet; mert hiszen épen azokat, a mik a részletekben fontosak, a pénzügyi bizottság fölszólalása folytán a kormány által megkísértetvén kijavítani: ez lehetetlennek bizonyult. Itt tehát nincs más mód, mint elvetni az egészet, ha hazánkat ily módon, meggyőződésem szerint, megkárosítani nem akarjuk. (Helyeslés bal felől. A tiszteit ház bölcsessége fog e tekintetben határozni. Én részemről óhajtom, hogy fölfogásom e tárgyban téves legyen; de erről meggyőződésem, hogy nem téves, hogy az idő igazolni fogja, és épen azért erős meggyőződésem is az, hogy bármennyi hibát követtünk is legyen el vasúti politikánkban 1867 óta: a hazára, az országra nézve oly káros törvényt, a milyen ez, nem szavazott meg a ház, ^s azért nem fogadom el a törvényjavaslatokat. (Zajos helyeslés bal felől.) Ivánka Imre: A házszabályok 124. §m ezt mondj többi tagok szólás végett az ezzel megbízott jegyzőknél íratják föl magokat, és sorban, még pedig, a míg egyenlő számban vannak, az indítvány mellett és ellen fölváltva hivatnak föl a szólásra". Tisza Lajos képviselő ur fölírva nem volt, a ház megengedte neki, hogy a tárgyhoz szóljon, ezt tehát nem lehetett máskép érteni, minthogy Máday képviselő ur, ki mellette ült, neki átengedte a helyet, mert máskép nem volt joga a képviselő urnák a sorrendben szólani. Ha nem igy van: akkor az elnök helyesen járt el, midőn Tisza Lajos képviselő urnák megengedte a fölszólást e tárgyban. Most tehát szintén egymásután kettőnek kellene szólni a tárgy ellen. (Helyeslés.) Elnök: Tisza Lajos képviselő ur személyes kérdésben szólott; előadása végén a háztól engedelmet kért arra, hogy a szőnyegen lévő tárgy körüli nézeteit is röviden kifejezhesse. A ház erre az engedélyt megadván, természetes, hogy a szólás joga Tisza Lajos képviselő urat megillette; ő pedig bevégezvén beszédét, következett a legközelebbi szónok, a ki a törvényjavaslat ellen volt fölírva, tudniilik Tisza Kálmán képviselő ur; most pedig Máday Sándor képviselő urat illeti. (Helyeslés. Elnök leszáll és helyét Percsel Béla foglalja el.) Máday Sándor í Tisztelt ház! Azon körülmény, hogy a jelenlegi vita tulaj donképen parlamentünk egyik legfontosabb működését; nevezetesen a választási törvénynek tárgyalását szakítja félbe, erkölcsi kötelességemmé teszi azt, hogy midőn ugy ezen törvényjavaslatot, mint a vele összefüggésben lévő temesvár-orsovai vasút engedélyezésének elfogadását indokolnám: azt mentül rövidebben tegyem. Ezen rövidséget lényegesen könnyíti és elősegíti azon szerves összefüggés, mely a két törvényjavaslat közt létezik, és mely azokat egymással szoros elválaszthatlan kapcsolatba hozza. Én is osztozom azon nézetben, az én meggyőződésem is az, a minek kifejezést adott a tisztelt kormány, hogy az egyezményt a vasúti csatlakozásra nézve Romániában nem lehetett megkötni véglegesen mindaddig, mig az engedélyezés ezen vonalra nézve, mely a csatlakozás szerint kiépítendő lesz, a romániai kamara által el nem fogadtatik: szintúgy igen természetes az is, hogy az engedélyt nem lehetett megadni a temesvárorsovai vonal kiépítésére mindaddig: mig a csatlakozás iránt Románia részéről teljesen biztosítva nem vagyunk. A kormány egészen helyesen járt tehát el, midőn ezen két ügyet együttes kapcsolatban oldotta meg. A kérdés, nézetem szerint csak az lehet: vajon helyesen oldotta-e meg ezen két egymással összefüggésben lévő kiváló fontosságú ügyet? Fölfogásom szerint helyesen oldotta meg; nem absoiut helyességet értek, nem olyant, mely minden körülmények,