Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-284
284-. ersz%ös §M nem a különvélemény mellőzésével ajánlom a tisztelt háznak a központi bizottság szövegezését elfogadás végett. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán : Tisztelt ház! Legelőször is azt kell kijelentenem, hogy az előttem szólott tisztelt képviselő ur múltkori nyilatkozatomat, miként hivatkozhatom azokra, a kik az én intentiomat ismerik, félreértette; és ha a gyorsírói jegyzetek kezemnél lennének, megtudnám azokból is kimutatni, hogy én nem azt mondottam, hogy ezen törvényjavaslathoz egy szót sem fogok részemről szólani, és nem ez az, a mire az ellenzék tagjait fölkértem; hanem igenis az, — és részemről ma is azon nézetben vagyok, — hogy mindenütt, a hol a mi nézeteink szerint ezen törvényjavaslatban valami rósz fordul elő: hívjuk föl a tisztelt ház figyelmét ; de miután az eddigi tapasztalás úgyis meggyőzhetett arról, hogy itt a capacitationak nincs helye : ne fáraszszuk magunkat a capacitálásra való törekvéssel, hanem döntse el a többség tetszése szerint. Ez az, a mit múltkor mondottam, ez nézetem ma is. Mert méltóztassék megengedni, a mi most történik : meggyőz engem arról, hogy valóban itt a hosszas vitának, capacitationak semmi gyakorlati haszna nincsen. (Ügy van! bal felől.) Mert a mi itt indítványba hozatott, hogy bizonyos hivatalnokok — én csak azt a hibát látom benne, miért csak bizonyos hivatalnokok — ne lehessenek ugyanazon kerületben képviselők, a hol hivatali működési körük van : ha ez sem fogadtatik el, ez már azt mutatja, hogy itt előre elhatározott vélemények ; szándékok vannak. Nem vádképen hozom föl ezt, de constatálom mint tényt, melylyel szemben a capacitatio semmit sem ér. Mert csak tiszta dolog, hogy semmi sem növelheti inkább az elkeseredettséget, s a gyűlölködést, mintha valaki hivatalos tekintélyénél fogva, ott a hol mint hivatalnok működik, maga magát megválasztathatja. Nem akarok személyeket megnevezni, de mikor oly hivatalnokok, kiknek föladatok lett volna a választás fölött fölügyelni, magukat választatták meg, midőn az megtörtént nem egyszer, hanem többször, hogy ez a választás helyessége mellett lehető legyen: azt nem fogadhatom el Azonban kimondott nézetemhez híven, miután már szóba jött, részemről is el akarván mondani ezen figyelmeztetést, bátor leszek azt is fölolvasni, hogy ezen módosítást hogy tartanám helyesnek, s azután e helyütt megjegyzem még. hogy a különvéleményt én is részemről, — és ebben a tisztelt előttem szóló képviselőtársammal egyet értek, — nem fogadom el. Ezt sem fogom bőven indokolni, egyszerűen csak kimondom, hogy ha csak arról van szó, hogy míg az illető büntetése le nem telt: akkor fölösleges, ha többről szól, akkor szerintem a teljes jogi fogaiJulius 2-6. ism 379 makkal ellenkezik, mert örökös büntetés a világon nem létezik. A ki büntetését kiállotta, azt igy még mellesleg megróni nem lehet. A módosítás igy hangzik: „sem kinevezett, sem választott hivatalnok, illetőleg tisztviselő azon kerületben, melyben hivatalos működési köre van, nem választható: ha legalább három hóval a választás előtt le nem mond. Most, tisztelt ház, ismétlem, nem fogom bővebben indokolni sem ezen §-t, sem a többit, a hol módosításokat kívánok beadni; kötelességemül csak azt ismerem, a mit rosznak, hiányosnak tartok, arra figyelmeztetni, s azután bizom azt a tiszteit ház bölcsességére, hogy szavazattal döntsön. (Helyeslés hal felől.) Helfy Ignácz: Magam részéről is tökéletesen helyeslem azt a fölfogást, melyet múltkor, s e perczben Debreczen város igen tisztelt képviselője kifejezett. Mert az csakugyan áll, hogy a ki az eddig folyt vitát figyelemmel kisérte, meggyőződött róla, hogy itt e házban a capacitationak, az érveknek helye nincsen. S hogy ha van valami, a min még csudálkozom: ez az, hogy Paczolay tisztelt képviselőtársam tul menve mindenen, még azon is, hogy drága-gyöngynek, csillagnak nevezte azt, a mi valóságos absurdum egyrészről, s hallatlan jogtiprás más részről, most még azt is akarja állítani, hogy önök igenis a capacitationak helyt engednek. Én, tisztelt ház, kijelentve mindenek előtt, és ezt a magam részérő] egészen egyénileg jelentem ki, hogy ez az utolsó szó, mit én ezen törvényjavaslathoz mondok. (Helyeslés jobb felől.) Nem tehetem, hogy azon nyilatkozattal szemben, melyet Paczolay képviselő ur tett: röviden ne jelezzem azon eljárást, melyet velünk szemben önök követnek, és melyet mindenesetre mindvégig követni fognak. Itt van egy jó alkalom; a 13. §-nál még segíthetnek valamit azon a bajon, melyet a 12. §. elfogadásával okoztak, ha tudniillik helyt engednek a capacitationak. Én nem nyújtok be módosiíváiryt, hanem lássuk röviden önök egész eljárását. Először is előttünk fekszik egy rendkívüli fontos törvényjavaslat; elismerve az egész világ által, hogy alkotmányos országban ennél fontosabb, lényegesebb törvényjavaslat alig lehet, miután egész alkotmányosságunk alapját képezi. Keresztül mentünk a legfontosabb §-okon, azokon, melyek a qualificatiot állapítják meg, s önök egyetlen egy szó vagy betű módositványt sem engedtek az ellenzéknek. (Közbe szólás jobb felől: Hát a füst!) No igaz! Egy kis füstöt engedtek az erdélyieknek, — egy kis módositványt, mely az erdélyi füstökre vonatkozik, ezen kívül, a mi a lényegre vonatkozik, semmit. Saját vallomásaik szerint keresztül hajtották azon §-okat, melyekre nézve számokkal bizonyittatott, hogy általuk a polgárok ezrei meg lesznek fosztva azon jo48*