Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-284

380 284. országos ülés Julius 26. 1874. gukíói, melyet eddig gyakoroltak. {Fölkiáltások jobb felől: Dologra^) Eljöttünk a 12. §-hoz, melyben nem politikai irányzat vezette önöket, mert hiszen mindnyájan ismerjük és bizonyos tekintetben értjük az önök eljárását; hanem önök itt lábbal tapostak oly jogot, mely szent az egész világon mindenki előtt. Elismerik utólagosan önök is, hogy ezen eljárásuk helytelen volt, mert nincs példa rá a világon, hogy valaki büntettessék, a ki bűntényt nem követett el, és önök mégis kimondották, hogy a ki vizsgálat alatt van: három évig nem választhat, és a most szőnyegen lévő §. szerint nem is választható; kimondották törvényileg azt, hogy azon ember, a ki oly vétséget követett el, melyre maga a törvény mint maximumot 300 forintnyi bírságot és hat havi fogságot szab, három évre meg legyen fosztva választói jogától Erre én nem tudok példát a világ egy törvényhozásában sem, s e tekintetben öuök nem is hoztak föl egy példát sem, s ez még vigasztalásunkra szolgál, mert azt mutatja, hogy még van lelkiismeretük. Ahoz a nevezetes utolsó ponthoz, nem kivánok többé szólani, mert az eléggé ki van merítve. Önök azt mondták : ez a meggyőződésük; jól van, meghajlom meggyőződésök előtt, — hogy az országban jobban fog befolyni az adó — ismétlem, meghajlom meggyőződésök előtt; de kérdem: nem jogsérelem-e az, midőn egy törvénynek retrogativ hatást tulajdonítanak és büntetnek utólag egy a múltban elkövetett büntettet? De határozottan tiltakoznom kell, hogy önök daczból járjanak igy el, mert azt mondják : ha az ellenzék nem szólott volna irritálólag, a 12. §. nem ment volna ugy keresztül. Elismerem, hogy ejtetett itt-ott egy-egy ingerlő hang; de hát szabad-e ingerültségből, daczból törvényt hozni? (Helyeslés szélső bal felől.) Tehát a mig egy részről önök ezt teszik, másrészről vádolnak és, — bocsánatot kérek, ha ily kifejezéssel élek, — rágalmaznak önök bennünket olyasmivel, a mi ellen határozottan tiltakoznom kell. Önök ugy tüntettek föl bennünket a vita alatt, mintha mi arra buzditanók a magyar népet, hogy az adót ne fizesse. Fölszólítom az illető képviselő urakat, idézzenek közülünk ezen oldalról csak egyet is, a ki a népet arra izgatta volna, hogy az adót ne fizesse. Mi ezt nem tettük, hanem azt mondjuk: teremtsék meg önök a legszigorúbb adótörvényt, mi megszavazzuk ; de azt nem tartjuk ide a választási törvénybe tartozónak. Ez fölfogás dolga; lehet, hogy önöknek van igazuk, lehet, hogy nekünk van igazunk ; de nem áll önök jogában az, hogy minket ily súlyos vádakkal terheljenek. Önök ugy tüntetik föl az ellenzéket, mintha mi a bűntetteseket megbüntetni nem akarnók. Mi akarjuk ezt, s ennek kifejezést adott előttem Horn Ede képviselőtársam is; de az nem tartozik ide, az büntető-tőrvénykönyvbe való. De hiszen önök ezt jól tudják. Arról tehát nem lehet szó, hogy mi önöket capacitáljuk. Nem történt ez a múltban, nem ezen törvényjavaslat vitatása alatt sem, tehát semmi ok rá reményiem, hogy ez a jövőben megtörténhessék; hanem vallják meg önök őszintén: czéljuk az, hogy különösen a közelebbi országgyűlésre biztosítani akarják magoknak a többséget, még pedig igen nagy mérvben, és különösen a közelebbi országgyűlésre, azért adnak önök retro-activ erőt ezen törvényjavaslatnak. Miért? Mert a legközelebbi országgyűlés tartama alá fog esni azon időpont, midőn az önök által kötött egyezménynek némely pontjait meg kell vitatni, a mely alkalommal elkerülhetetlen, hogy az egész egyezmény revisio alá jusson. Ezen időre akarják önök a többséget biztosítani magoknak, hogy azon egyezmény, mely Magyarországot a tönkrejutás felé viszi, megörökíttessék. Ez, szerintem, kárhozatos czél; de hát mondják ki őszintén, tegyék bele e szakaszba, hogy választható az, a ki a Deák-párt programmját elfogadja. {Derültség jobb felől. Fölkiáltások bal felől: Ugy vanl Tgasl) Ez volna a legőszintébb eljárás. És itt engedjék meg, s tán ezt a legszívesebben fogják hallani, hogy elmondjak egy esetet, mely az önök vezérével, Deák Ferenczczel, történt. (HalljuJcl) Mikor a zsidó-emaneipatio kérdése tárgyaltatott e házban, ő kapott egy igen sürün irott négy íves levelet, melyet egy buzgó katholikus asszony intézett hozzá; azon levélben könyörögve könyörgött a jámbor asszony, hogy kövessen el mindent, hogy ezen heresia náluuk el ne követtessék. A képviselő ur nagy fáradsággal keresztülment az egész levelén, melynek végén ez volt: „ha azonban ennek mégis keresztül kell mennie, mert. mint mondják, a korszellem kívánja: akkor kérem, kövessen el mindent, hogy legalább azon szakasz tétessék bele, hogy a zsidók igenis emancipáltatnak, de tartoznak előbb kikeresztelkedni. (Derültség.) Ez az önök czélja itt is. Azt mondják a népnek: ezen törvénynyel választhatsz akár ellenzékit, akár Deák-pártit; de ugy intézkednek, hogy az ellenzéki föl se léphessen. (Fölkiáltások bal felől: Ugy vanl) Minden rosznak meg van a maga jó oldala, meg lesz tehát ennek is. Olaszországban, mikor az ország fölszabadult, tán emlékszik Pulszky képviselő ur, volt egy lap, mely pénzt akar gyűjteni azon czélból. hogy Gyulay tábornok számára oszlopot emeljen azért, hogy szíves volt a határt átlépni, és ez által alkalmat szolgáltatott Olaszország egységének helyreállítására. Én reménylem, hogy önök a mi részünkről ép oly oszlopot fognak érdemelni. Önök oda viszik a dolgot, hogy a ki némi bizalommal viseltetett irányukban, kénytelen beismerni, hogy az örvény, mely Magyarországon a jobb oldal és az ellenzék közt