Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-284

380 284. országos ülés Julius 26. 1874. gukíói, melyet eddig gyakoroltak. {Fölkiáltások jobb felől: Dologra^) Eljöttünk a 12. §-hoz, melyben nem politikai irányzat vezette önöket, mert hiszen mindnyájan ismerjük és bizonyos tekintetben értjük az önök eljárását; hanem önök itt lábbal tapostak oly jogot, mely szent az egész világon mindenki előtt. El­ismerik utólagosan önök is, hogy ezen eljárásuk helytelen volt, mert nincs példa rá a világon, hogy valaki büntettessék, a ki bűntényt nem követett el, és önök mégis kimondották, hogy a ki vizsgálat alatt van: három évig nem választhat, és a most szőnyegen lévő §. szerint nem is választható; kimon­dották törvényileg azt, hogy azon ember, a ki oly vétséget követett el, melyre maga a törvény mint maximumot 300 forintnyi bírságot és hat havi fog­ságot szab, három évre meg legyen fosztva választói jogától Erre én nem tudok példát a világ egy törvényhozásában sem, s e tekintetben öuök nem is hoztak föl egy példát sem, s ez még vigasztalá­sunkra szolgál, mert azt mutatja, hogy még van lelki­ismeretük. Ahoz a nevezetes utolsó ponthoz, nem kivánok többé szólani, mert az eléggé ki van merítve. Önök azt mondták : ez a meggyőződésük; jól van, meg­hajlom meggyőződésök előtt, — hogy az országban jobban fog befolyni az adó — ismétlem, meghajlom meggyőződésök előtt; de kérdem: nem jogsérelem-e az, midőn egy törvénynek retrogativ hatást tulajdo­nítanak és büntetnek utólag egy a múltban elköve­tett büntettet? De határozottan tiltakoznom kell, hogy önök daczból járjanak igy el, mert azt mond­ják : ha az ellenzék nem szólott volna irritálólag, a 12. §. nem ment volna ugy keresztül. Elismerem, hogy ejtetett itt-ott egy-egy in­gerlő hang; de hát szabad-e ingerültségből, daczból törvényt hozni? (Helyeslés szélső bal felől.) Tehát a mig egy részről önök ezt teszik, másrészről vá­dolnak és, — bocsánatot kérek, ha ily kifejezéssel élek, — rágalmaznak önök bennünket olyasmivel, a mi ellen határozottan tiltakoznom kell. Önök ugy tüntettek föl bennünket a vita alatt, mintha mi arra buzditanók a magyar népet, hogy az adót ne fizesse. Fölszólítom az illető képviselő urakat, idéz­zenek közülünk ezen oldalról csak egyet is, a ki a népet arra izgatta volna, hogy az adót ne fizesse. Mi ezt nem tettük, hanem azt mondjuk: teremtsék meg önök a legszigorúbb adótörvényt, mi megsza­vazzuk ; de azt nem tartjuk ide a választási tör­vénybe tartozónak. Ez fölfogás dolga; lehet, hogy önöknek van igazuk, lehet, hogy nekünk van iga­zunk ; de nem áll önök jogában az, hogy minket ily súlyos vádakkal terheljenek. Önök ugy tüntetik föl az ellenzéket, mintha mi a bűntetteseket megbüntetni nem akarnók. Mi akarjuk ezt, s ennek kifejezést adott előttem Horn Ede képviselőtársam is; de az nem tartozik ide, az büntető-tőrvénykönyvbe való. De hiszen önök ezt jól tudják. Arról tehát nem lehet szó, hogy mi önö­ket capacitáljuk. Nem történt ez a múltban, nem ezen törvényjavaslat vitatása alatt sem, tehát semmi ok rá reményiem, hogy ez a jövőben megtörténhes­sék; hanem vallják meg önök őszintén: czéljuk az, hogy különösen a közelebbi országgyűlésre biztosí­tani akarják magoknak a többséget, még pedig igen nagy mérvben, és különösen a közelebbi ország­gyűlésre, azért adnak önök retro-activ erőt ezen törvényjavaslatnak. Miért? Mert a legközelebbi or­szággyűlés tartama alá fog esni azon időpont, mi­dőn az önök által kötött egyezménynek némely pontjait meg kell vitatni, a mely alkalommal elke­rülhetetlen, hogy az egész egyezmény revisio alá jusson. Ezen időre akarják önök a többséget biz­tosítani magoknak, hogy azon egyezmény, mely Ma­gyarországot a tönkrejutás felé viszi, megörökíttessék. Ez, szerintem, kárhozatos czél; de hát mondják ki őszintén, tegyék bele e szakaszba, hogy választható az, a ki a Deák-párt programmját elfogadja. {De­rültség jobb felől. Fölkiáltások bal felől: Ugy vanl Tgasl) Ez volna a legőszintébb eljárás. És itt en­gedjék meg, s tán ezt a legszívesebben fogják hal­lani, hogy elmondjak egy esetet, mely az önök ve­zérével, Deák Ferenczczel, történt. (HalljuJcl) Mikor a zsidó-emaneipatio kérdése tárgyalta­tott e házban, ő kapott egy igen sürün irott négy íves levelet, melyet egy buzgó katholikus asszony intézett hozzá; azon levélben könyörögve könyör­gött a jámbor asszony, hogy kövessen el mindent, hogy ezen heresia náluuk el ne követtessék. A kép­viselő ur nagy fáradsággal keresztülment az egész levelén, melynek végén ez volt: „ha azonban ennek mégis keresztül kell mennie, mert. mint mondják, a korszellem kívánja: akkor kérem, kövessen el min­dent, hogy legalább azon szakasz tétessék bele, hogy a zsidók igenis emancipáltatnak, de tartoznak előbb kikeresztelkedni. (Derültség.) Ez az önök czélja itt is. Azt mondják a népnek: ezen törvénynyel választhatsz akár ellenzékit, akár Deák-pártit; de ugy intézkednek, hogy az ellenzéki föl se léphes­sen. (Fölkiáltások bal felől: Ugy vanl) Minden rosznak meg van a maga jó oldala, meg lesz tehát ennek is. Olaszországban, mikor az ország fölszabadult, tán emlékszik Pulszky képviselő ur, volt egy lap, mely pénzt akar gyűjteni azon czélból. hogy Gyulay tábornok számára oszlopot emeljen azért, hogy szíves volt a határt átlépni, és ez által alkal­mat szolgáltatott Olaszország egységének helyreállí­tására. Én reménylem, hogy önök a mi részünkről ép oly oszlopot fognak érdemelni. Önök oda viszik a dolgot, hogy a ki némi bizalommal viseltetett irá­nyukban, kénytelen beismerni, hogy az örvény, mely Magyarországon a jobb oldal és az ellenzék közt

Next

/
Thumbnails
Contents