Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-284

íí7 8 284. országos ülés július 26. 1874. iátom, hogy bennünket fölmentéül méltóztatnak azon felelősség alól, melyet pénteki beszédében Tisza Kálmán reánk rótt az által, hogy kijelentette, hogy többé a bázban e törvényjavaslatra nézve fölszólalni nem fognak, és eként a törvényért bennünket akarnak felelőssé tenni. Mondom, jelenlegi föJszólalásukkal e terhes és súlyos állapotba, melybe bennünket Debreczen városának tisztelt képviselője hozott : kimenteni szíveskedtek. {Mozgás bal felől) Ha mindennek daczára a tisztelt ellenzék részéről jövő indítványt el nem fogadjuk: azt ne annak méltóztassanak tulajdonítani, hogy mi nem vagyunk capacitálhatók; hanem inkább annak, hogy azon érvek, melyeket föl méltóztattak hozni, nem voltak olyanok, melyek bennünket capacitámattak volna. Ennek előrebocsátása után a 13. §-ra vonatkozó indítványra nézre adom elő észrevételeimet. A választhatóságra nézve a 13. §. ép azon szavakat tartotta meg, melyek az 1848-ki törvényben bennfoglaltatnak; ha tehát az 1848-ki törvény ellenében, mely, mondom, ugyanezen szavakkai van fogalmazva, meg lehetett választani azokat, a kiket fölemlíteni méltóztatott: ugy hiszem, hogy a törvénynek ugyanezen szövegezése mellett is meg lehet választani; vagy pedig ha azon meggyőződésben vannak, melyet kifejezni méltóztattak, hogy a kik 1848. óta megválasztattak, a nélkül, hogy a választók névjegyzékében bennfoglaltatnának, mind törvénytelenül és törvéayellenesen lettek megválasztva. .. (Egy hang bal felől: Például Pulszkyl) Az mindegy, én nem teszek kivételt Pulszky képviselő úrra nézve sem. Lehet, hogy 1865-ben — ha ugy tetszik magyarázni — törvény ellenesen lett megválasztva; de miután 1869-ben és 187 l-ben újra megválasztatott, midőn uj összeirás volt: megválasztatása már törvényes. Egyátalában nem tartom czélszerü törvényhozásnak azt, mely mindig egyes személyekre reflectálva akar törvényt hozni. Ez a törvényjavaslat ugy van fogalmazva, különösen a választók jegyzékének fölvételét illetőleg, hogy a melleit mindenki, a ki jogot és igényt tarthat a törvény értelmében, hogy a választó-jegyzékben fölvétessék: föl fog vétetni; mert e törvényjavaslat nem követeli, hogy személyesen jelenjék meg; mig az 1848-ki törvény értelmében személyesen kellett megjelennie; itt hivatalosan történik az összeirás és ha valaki a hivatalos összeírásnál kihagyatik: joga van felszólamlás utján igazolni azt a jogezimet, melyen a választók névjegyzékébe be akar vétetni és reclamatio utján föl fog vétetni. Az sincs kimondva, hogy a reclamatiot személyesen köteles beadni; hanem valamint máshol, ugy itt is meghatalmazás utján teheti azt és igy mindenki, a kinek érdekében van, hogy törvényesen megválasztathassék, azzal szemben, a mit Horn Ede és Oláh Gyula képviselő urak méltóztattak kimagyarázni: akkor is jogában van magát a választók jegyzékébe fölvétetni. Ennélfogva át méltóztatnak látni, hogy egyes személyekre vonatkozó kivételes szabályt a törvénybe iktatni nem lehet. Mindenki, a ki Magyarország képviselője akar lenni, tartsa érdemesnek arra a képviselői állást, hogyha a hivatalos összeirás alkalmával netalán a névjegyzékből kimaradt volna: abba magát fölvétesse. Azt méltóztatott a tisztelt képviselő urnák mondani, hogy mit sem tesz az, ha a választhatónak sokkal tágasabb jogalap engedtetik a képviselőházban, mint a melyen állanak a választók. Ez, meglehet, hogy más országban helyes; de, tekintve Magyarországnak jelen viszonyait, ezt helyesnek nem tarthatom; mert Angolországban, a melyre a tisztelt képviselő ur hivatkozott, a képviselők sem napidíjakkal, sem száliáspénzzel nincsenek ellátva, ennél fogva magasabb census követeltethetik tőlük: mert kényszerítve vannak Londonban magukat igen nagy költséggel föntartani. Ez oly census, hogy ha mi ily ceasust írnánk ki: nem tudom, taláíkoznék-e elegendő képviselő, és nem lennének-e sokan kényszerítve magukat választóik költségén elláttatni. Miután tehát Magyar- és Angolország közt nagy különbség van: legalább a magyarországi képviselőkre azon qualificatiot kívánom föntartani, a mit egy választótól megkívánunk. Én nem tudom, tisztelt ház. hogy micsoda öszszeköttetésben van a tanárok kinevezése e törvénynek tárgyalásával. Horn tisztelt képviselő ur azt monda, hogy mindenki lehet tanár, csak szabadelvű és zsidó nem. Nem tudom, hogy a tisztelt képviselő urnák ezen állítása mennyire alapos és mennyire nem ? Azonban méltóztassék állításának alaposságát abból megítélni, hogy Henszelmann Imre és Vécsey Tamás képviselő urat ugyancsak azon közoktatási minister ur nevezte ki. a ki a többieket, egyetemi tanárokká. (Helyeslés jobb felől.) A mi pedig Eötvös Károly ur előadását illeti, abban sok tekintetből nemosztozhatom, mert erre, minthogy Magyarországot jogállammá akarjuk emelni, csak akkor lesz szükség: ha polgárainak személybiztonsága törvény által lesz biztosítva, vagyis ha a crmúnalis eljárás, törvény által állapittatik meg, És miután én azt hiszem, hogy a büntető törvénykönyvnek behozatala és a büntető eljárásnak törvény általi megállapítása, az ország minden polgárának egyformán forró óhajtása : akkor lesz alkalmunk azon kérdést bővebben megvitatni, ha majdan az napi rendre kerül, hogy melyek azon bűntények, a melyek a politikai jogok gyakorlatának elvonását vonják maguk után, — ily viszonyok közt ennek bővebb megvitatásába bocsátkozni nem akarok; ha-