Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-284

284. orezögos ülés július 2í>. 1874. 377 doni, hogy még ha a büntető-törvény tárgyalása volna szőnyegen : még akkor sem fogadhatnám el semmiképen ezen javaslatot, és pedig rendkívüli tulszigorusága miatt, Meglehet, hogy vannak büntető-törvénykönyvek, és én azt is, elfogadom, a melyekben a birdnak megadatik azon hatalom, hogy bizonyos bűntények alkalmával kimondhatja a politikai vagy polgári jogok elvesztését örök időre, ámbár ez; nagyon szigorú volna; de a biróról, kinek ez a hatalom megadatik, föl kell tennem, hogy megvizsgálja az embereket, megvizsgálja a tényeket és körülményeket, és ezen tulszigoru büntetést, a mely az egész életre szól, csak akkor fogja alkalmazni, a mikor valóban nagyon nehezek lesznek a körülmények, midőn a bűntény egészen rendkívüli lesz. De a törvényben átalában kimondani, hogy mindezen elősorolt eseteknél már örökre ki legyen zárva az illető választhatóságból: én ezt oly szigorúnak találom, mely a modern büntető-törvénykönyv szellemével és irányával homlokegyenest ellenkezik. Nem is szólok arról, hogy nagy volna itt az egyenlőtlenség és ennek következtében az igazságtalanság; mert ha például egy 60 éves munkásra, mikor tolvaj lás miatt elitéltetik, kimondatik, hogy ezen ember egész életén át nem lehet képviselő: az egészen más dolog; mintha ez egy húsz éves ügyvédre valamely fiatalsági ballépés miatt mondatik ki. Részemről elismerem, hogy nagyon kellemetlen a képviselőházba valakit belépni látni, a ki hamisítás, sikkasztás, csalás miatt el volt Ítélve, de ha például fiatal éveiben követte el valaki az ilyen bűnt és 30—40 éven át a legbecsületesebb életet folytatta, és polgártársai, kik őt a legjobban ismerik, azt találják, hogy ő most igen becsületes ember, hogy fiatalsági hibáit régen jóvátette és elegendőleg megbűnhődött értök: hogy miért kelljen az ilyet a törvény által kizárni és megbélyegezni örökre, ezt át nem látom. De midőn visszautasítom ezen toldást, azért, mivel a választók szabadságát igazságtalanul megszorítja, mivel azt akartam, hogy azon férfi, kiben a választók bizalma öszpontosul, meg is választható: én egy más toldást tartok szükségesnek, még pedig épen a választási szabadság biztosítására. Van, tisztelt ház, egy nagy visszaélés, a mely nemcsak nálunk köveítetik el igen gyakran, hanem másutt is, és a melyről nem gondoskodnak ezen törvényjavaslat későbbi §-ai, midőn a megvesztegetés és pressio ellen intézkednek. E visszaélés abban áll, hogy olyan férfiú lép föl mint képviselőjelölt, ki az illető kerületben az egész hivatalos szervezetet kezében tartja, és az ő hatalmát és befolyását arra használja föl, hogy a választási szabadságot semmivé tegye. Ez áll be, midőn egy főispán egy KÉPV. H. NAPLÓ. ] 83. XII. KÖTET. alispán, egy főpolgármester, polgármester saját területén föllép mint képviselőjelölt. Ezt oly annyira belátták a külföldön, hogy a legszabadabb elvű államokban egészen kizárták a választhatóságból minden hivatalnokokat, saját hatáskörük területében. Utalhatok például Francziaországra, a hol bizony nem nagyon őrködtek a második császárság alatt a választási szabadság fölött; de a hol mégis meg volt tiltva a főispánnak föllépni az ő vármegyéjében, ha csak hat hónappal a választás előtt le nem mondott. így van ez szintén Badenben, Württembergben és más német államokban, hol sem a polgármester, sem a lelkész, azon kerületben, a hol munkálkodik: föl nem léphet mint képviselőjelölt. Angolországban sem a scheriff, sem a polgármester föl nem léphet azon kerületben, a hol hivatalosan működik. így van ez szintén Olaszországban, a hol sem a katonai, sem a polgári hivatalnok föl nem léphet mint jelölt működésének kerületében. Éhez, tisztelt ház, semmi köze az incompatibilitási törvénynek, mert az incompatibilitási törvény csak az iránt intézkedik, hogyha valaki megválasztatott képviselőnek: akkor kénytelen lemondani vagy hivataláról vagy mandátumáról; itt azonban a választási szabadság biztosításáról van sző, arról, hogy a hivatalnok ne léphessen föl mint jelölt ott, a hol mindennemű pressio áll rendelkezésére, és a hol ily esetekben választási szabadság nem is létezhetik. E czélból bátor vagyok a 13-ik §-hoz egy toldást ajánlani a tisztelt ház figyelmébe : (Halljuk l) „A főispán, alispán és szolgabíró, a főpolgármester, polgármester és helyettese meg nem választhatók hivatalos hatáskörük területén. Fönálí pedig ezen megválaszthatatlanság a működés megszűntét követő három hónap lefolytáig." Ezen hozzátételt azért tartom szükségesnek, mert ha az illető képviselőjelölt csak a választás napján mond le, midőn már mindent előkészített, ez nem elégséges; szükséges, hogy legalább három hónappal előbb lépjen vissza, mert a választási szabadság csak igy lesz megóva. Végül hozzá teszem, hogyha a 13. §. központi szövegezésére nézve el nem fogadtatnék Oláh Gyula tisztelt barátom uj szövegezése, én mindenesetre erre nézve ajánlom a tisztelt ház figyelmébe a beszédem kezdetén jelzett módosiíványt. (Helyeslés bal felől Halljuk! Halljuk a módositványt.) Elnök : A módositvány föl fog olvastatni. Beöthy Algernon jegyző (újra fölolvassa a módositványt.) Paczolay János : Tisztelt ház! Megvallom, örömmel lepett meg az előttem szólott két ellenzéki képviselő urnák előadása; mert abból, ugy 43