Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

283. országos ülés Julius 25. 1874. 361 tünk egyenlő mértékkel, s mondjuk ki, hogy a ki meg nem fizeti adóját, az nem lehet törvényhozó, hogy az nem ülhet a felsőházban, mint magát kimagyarázni méltóztatott. Tisztelt ház, én nekem ezen elv ellen, hogy a felsőház rendezésénél, midőn az megtörténik, hasonló elvek és szempontok jöjjenek tekintetbe: (Zaj bal felöl.) igenis semmi kifogásom ; hanem igen különösnek tartom a képviselő urak részéről azt. hogy egy, az alsóház rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot megtámadnak azon alapon: mert a felsőház rendezésére nézve semmi határozatot sem foglal magában. (Helyeslés jobb felől.) Mert ha helyes azon elv, tisztelt Láz: akkor helyesnek kell lenni annak ezen alkalmazásban is: és a ki azon elvben őszintén osztozik: az nem akarhatja a törvényjavaslat megalkotását oly föltételhez kötni, melynek teljesítéséről tudja, hogy annak keretébe nem illik. (Helyeslés jobb felől.) És én azt hiszem, hogy ezen tekintetnek, hogy a felsőház rendezésénél is ezen elvet akarja érvényesítetni a képviselő ur: inkább arra kellet volna bírni a tisztelt képviselő urat, hogy ezen elvet itt elfogadja; (Igazi ügy van! jo b felől.) mert ha ezen elv egyszer törvénybe igtattatik, ha ezen elv az alsó ház összealkotásánál irányadónak vétetik. akkor azt hiszem, hogy következetlenség nélkül annak a felsőház rendezésénél való alkalmazása alól ki nem vonhatja magát sem ezen, sem a felsőház. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt ha már a tisztelt képviselő ur azt, a mi ezen javaslatban van, igen parlamentáris módon gonoszságnak nevezi, én igen kíváncsi vagyok: minő kellemes czimmel fogja megtisztelni azon készséget, melyet a tul oldalon ülő tisztelt barátom Péchy Tamás nyilvánított beszédében? Ő ugyanis beszédében egy helyütt azt mondja, hogy ha e törvényjavaslat adó-eensusra van alapítva, azaz, hogy a választói jog föltétele az adó-összegben volna kifejezve: azon esetben természetesnek tartaná, ha annak megfizetése a választó-jog lényeges előföltételének nyilváníttatnék. Most én kérdem a tisztelt képviselő úrtól: hogy vajon mind az a kifogás, melyet ezen §. ellen föl lehet hozni, nem állana-e hátrányozott mérvben azon gonoszság ellen, melyre esetleg készségét Péchy képviselő ur kijelentette; hiszen ha iniquitásról, egyenetlenségről beszélünk, hol van nagyobb egyenetlenség, mint az, mely egyenesen csak a szegényebb osztályoktól akarná megkívánni, hogy adójokat rójják le? egyenesen azoktól, kiknek összes adója annyi, minta census; míg minden mást fölmentene ezen kötelezettség alól. (Helyeslés jobb felől.) Én azt hiszem, hogy ennek ellenében ugyanazon kifogást, melyet a törvényjavaslat ellen a tisztelt képviselő ur fölhozott: sokkal nagyobb mérvben, EÉFV. H. NAPLÓ. 18|?. XII. KÖTET. sokkal hatályosabban lehetne fölhozni. Én nem n\<mdom, hogy helytelen az, a mit Péchy képviselő ur mondott saját szempontjából; hanem azt mondom, hogy ha gonoszság lenne ezen törvényjavaslatban, ugyan furcsán érezhetné magát az, a ki a képviselő ur okoskodása szerint még egy másik gonoszságra is késznek nyilatkozik. (Élénk helyeslés jobb felél.) Még néhány észrevételem van. Az mondatik, hogy igazságtalan ezen törvényjavaslat azért is, mert nemcsak az nem fizeti meg az adót, a ki figyelmetlen, a ki hanyag, a ki nem akar ; nem fizetheti ki az adót az sem, a kinek nincs módja, nincs meg lehetősége arra, hogy fizethesse; és mi mégis ezt sújtjuk, attól ezen §. értelmében elvonjuk a választói jogot. Igenis, tisztelt ház, a választási jogot elvonjuk tőle; de ez szerencsétlenség, ez baj, de kikerülhetetlen. És a tisztelt túloldal nem fog azon megbotránkozni, ha bátor leszek kimutatni, hogy hasonló esetekbe a tisztelt túloldalon már eddig is beleegyeztek. (Halljuk! Halljuk!) Beleegyeztek, hogy a választási jogosultság bizonyos vagyoni körülményektől függővé tétessék; például fölállították a két lakrészü házat, a mire nézve mi a három lakrészü házat fogadtuk el. (Fölkiáltások bal felől: Nem fogadtuk el!) Elfogadtuk mi. Ugyan, kérem, ha az a két lakrészes ház leégett, az kétségkívül szerencsétlenség, de az illető egyszersmind elveszti vele választási jogát. (Helyeslés jobb felől.) Ebben nem méltóztatnak igazságtalanságot látni, hiszen a census föltétele megszűnt; megszűnt az illetőnek nem saját hibája miatt, hanem szerencsétlenség miatt. A mi pedig áll az egyik esetben: annak állania kell a másik esetben is. (Helyeslés jobb felől; mozgás, ellenmondások bal felől.) Megérthetetlen, tisztelt ház, valóban megérthetetlen, ha bennünket azzal vádolnak a tisztelt tul oldalról, hogy e szakasz nálunk pártkérdés. (Fölkiáltások bal felöl: Hát nem az ?) Bocsánatot kérek, nem szabatosan fejeztem ki magam; azt akarom mondani, hogy e §. nálunk párt-érdek legyőzésére szolgálna. (Fölkiáltások bal felől: Természetesen \) A tisztelt képviselő urak egy dilemmából nem menekülhetnek ki. Már egy tisztelt barátom fölemlítette, hogy, miután bizonyos az, hogy ezen szakasz, ha valamelyik pártnak használ, vagy valamelyik pártnak árt: a szerint használ, és a szerint árt, a mint annak választói a bennefoglalt föltételeknek eleget tesznek vagy nem. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltások bal felől: Ebből nem lehet következtetéseket vonni \) Ugy azonban, hogy ha a tisztelt túloldalról azt mondják, hogy mi a magunk javára hoztuk e §-t: abban annak elismerése foglaltatik először, hogy a mi választóink pontosan fogják adójokat fizetni; (Ellenmondás bal felől. Helyeslés jobb felől.) de egyszersmind annak elismerése isbennfog46