Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-271

2T1. országos ülés Julius 12. 1874. 31 pontból is; mert az igen tisztelt minister ur föltette magában, hogy az ország lakosságának többségét, a mennyire lehet, választási jogában megrövidítse, és ezt világosan ki is mondja Julius 7-iki beszédében, mikor Mocsáry képviselőtársamnak a következőképen válaszolt: (Olvassa.) Válaszom egyszerű, mert nem tartanám helyesnek a választó-kerületeket csupán egyoldalulag, a népességet véve figyelembe, megállapítani; de igenis szükségesnek tartom ugy a vagyon, mint az értelmi qualificatiot figyelembe venni. Nem tartanánrigazságosnak azt, hogy egyenlő lélekszámra vettessenek ki a képviselők, akár birja az illető város vagy vidék a megfelelő értelmi és vagyoni nagyobb biztosítékokat nyújtani, akár nem. "Nem tartanám igazságosnak, hogy a mely vidék 2—3-szor annyi vagyoni, vagy 6 — 7-szer annyi értelmi qualificatiot tüntet föl, mint egy másik : mégis csak annyi számú képviselő által folyjon be a törvényhozásba, mint például az, melynek lakói tisztán földművelők, vagy hegyek közt élve, oly teendőkkel foglalkoznak, melyek kevésbé qualificálják az illetőket politikai jogok gyakorlatára. Ennélfogva tehát a tisztelt minister ur el sem akarja készíteni a választói kerületek kikerekitésére vonatkozó törvényjavaslatot addig, míg az első választói névsort nem fogja birni; mert abból akarja magát az iránt tájékozni, hogy minő kerületeket alakítson, hogy azok mily terjedelműek legyenek? mert nézete szerint nem igazságos, hogy a kerületek egyenlő számarányra alapíttassanak tekintet nélkül az intelligentiára. Ez lehetséges; de akkor mérjünk egyenlő mértékkel, mert az intelligentiánál a suffrage universell van behozva. A nagybirtokosoknál teljes lehetetlenség az, hogy választói jogosultságot ne nyerjenek a meglévő censusnál fogva. Könnyitsünk tehát a kisbirtokosokon, és adjunk nekik módot, hogy magokat, mint választókat beírathassák, és abból készítsen egy igazságos kulcsot a minister ur; de ha a választási törvényben megakarjuk őket attól fosztani, hogy a választók közé jöjjenek akkor, midőn ezen sérelmes választási törvény alapján meg lesz a lista állapítva, annak alapján fogja megállapítani a kerületek arányát és számát: kétszeres sérelmet fogunk elkövetni a kisbirtokosok irányában. Hogy okos és tapintatos dolog-e az, hogy egy földművelő országnak belügyministere ily kicsinylőleg beszéljen a földművelőkről: azt én nem akarom megbírálni, azt bízom a tisztelt ház bírálatára. Tisztelt ház! Nem mulaszthatom el, hogy sajnálatomat ne fejezzem ki az igen tisztelt minister ur indokolásában fölhozott egyik érve fölött. Már nála bevett szokás, hogy mikor valamely rósz ügyet védelmez, abból mindig nemzetiségi kérdést csinál, stratégiából; mert tudja, hogy az által sok embert megnyer, a nélkül, hogy bemenne a dolog mélyébe s különösen a journalistikának tesz vele kedves szolgálatot, így most is, még mielőtt valaki e törvényjavaslathoz szólott volna: a Julius 1-éni tárgyalás alkalmával, mint első szónok, ő maga csinált nemzetiségi kérdést az erdélyi választók kérdéséből, és ezt azzal indokolta. Én ezt igen helytelen eljárásnak tartom. Semmivel sem indokolta a minister ur ebbeli állítását,* s én meg vagyok győződve, hogy ő nem meggyőződésből teszi, hanem csak némely önző erdélyi urak kedvéért, kik csak ugy tudják magukat érvényesíteni és föntartani, ha abból nemzeti kérdést csinálnak, hogy Erdélyben a jogegyenlőség létesitessék. De tisztelt ház, egy másik sérelmes, sőt megvallom sértő kifejezés is van a tisztelt minister ur beszédében. Ezért már fölszolalt egyik képviselőtársam ; de a minister ur nem is reflectált rá. Azon beszédében ugyanis a minister ur a nemzetiségeket idegen ajkuaknak nevezi, és szükségesnek találja ellenök a ministeri székből állást foglalni s védi a ministeri székről az egyéb nemzetiség érdekeit; holott ő ottan Magyarország politikai nemzetét képviseli, melyet az összes hazai nemzetiségek képeznek. Először is tagadom azt, hogy a nemzetiségek itt idegenek volnának, a mint a minister ur mondta. Ezen kifejezés értelmezése is attól függ, hogy veszi az ember az idegen ajkuságot. Én a nemzetiségeket nem ajak szerint, hanem nyelv szerint különböztetem meg, s éhez képest itt idegen ajkú nemzetiségek nem léteznek; hanem léteznek valóságos honalkotó és törvényileg biztosított nemzetiségek. Ezen nemzetiségek itt voltak akkor, midőn ezen hon alapittatatott. Már Szt.-István mondta: regnum unius linguae fragile et imbecile est. Már pedig megfogja engedni az igen tisztelt belügyminister ur, hogy Szt-István is volt valaki, s volt legalább is olyan államférfiú, mint Magyarország jelenlegi belügyministere. Én, tehát mindenesetre ily tractálások ellen tiltakozom. Ez tisztelt ház, a hazafiság rovására is megy, s én tiltakozom az ellen, hogy akárki képes legyen igazabb s több hazafiságot vindicálni a maga nemzetiségének, mint a mennyit én vindicalok a román nemzetiségnek s én tagadom, hogy akár a tisztelt minister ur, akár pedig másvalaki e hazában tovább tudná vezetni a maga családfáját, mint a meddig vezetni tudja a legutolsó román bocskoros is. Az ilyen indokolással pedig a minister ur csak oly jeleneteket fog előidézni: minők a múltkor történtek s ezért kérem a tisztelt minister urat, hogy az ily provocatioktól ezután tartózkodjék. Még csak egy szavam van. Megvagyok győződve, hogy nincs ezen házban; de nincsen a világon oly gondolkozó fő, a mely az ^erdélyi választási törvényt igazságosnak és méltá-