Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

283. országos ülé nem helyesen, nem-e abban állott a főhazafiság, megtagadni az adófizetést. Tudjuk szomorú következéseit, hogy mindamellett, hogy az osztrák államhatalom majdnem összes hadseregét az adóbehajtásra fordította: még sem volt képes ilyen roppant nagy erővel is az adót behajtani. Tekintsünk arra, hogy az adó még jelenleg a most fönálló intézkedéseink következtében legnagyobb részben pénzügyi közegek, pénzügyi tisztviselők által, és ennélfogva épen ugy hajtatik be, mint az alkotmányos életet megelőzőleg; ilyen körülmények között méltóztassanak meggondolni, hogy a nép. kinek nem vult szerencséje iskolába járni, nem volt szerencséje a tisztelt képviselő urak beszédeit olvasni: (Derültség.) bir-e tiszta fogalommal az iránt, hogy vajon az adófizetés morális kötelezettség teljesítése az állam iránt: vajon olyan kötelesség teljesitése-e, a melynek teljesítése nélkül azokat a jókat, hasznokat nem élvezheti, a melyeket az államtól vár? erre bizonyos foka kell a műveltségnek. Ha tehát a mi előzményeink olyanok voltak' hogy a szabadságnak főeszméje az adó nem-fizetéssel volt összekötve: ki meri állitani, hogy ezen törvényben nincs helyesen bevéve, hogy jövőre a szabadság épen a kötelesség teljesítésében áll? (Helyeslés jobb felől.) Én ezen egy okot elégnek tartom arra, hogy a törvényben az 5. pontnak helye van. De menjünk tovább. Vajon a mi helyzetünkben nem-e sokkal gazdaságosabban, a kiadási költségeknek sokkal nagyobb megfontolását remélhetjük akkor, ha ugy a tisztelt házban, mint a választók közt csak olyanok vehetnek részt, a kik a kötelezettségnek eleget tettek, mint akkor, midőn a választók és választottak közt számtalan olyanok találkoznak, a kik az adófizetési kötelezettségről, ha nem is szándékosan, de könnyelműen igen gyakran megfeledkeznek? Én helyes gazdálkodásnak és ügyeink rendbehozatalának első szükségét látom abban, hogy a tisztelt házban egyedül olyanok vehessenek részt, a kik adójokat pontosan megfizetik, és csak olyanok választhassanak, a kik adójokat rendesen megfizetik. (Helyeslés jobb felől.) És ez nem puszta fölfogás, azt hiszem, hogy Nagy György képviselő ur, a ki mint tekintélyes birtokos Biharmegyében: talán tudni fogja, hogy az 1830: XI. törvényczikk meghozván az úrbéri telkeken lakó nemeseknek adófizetési kötelezettségét, hány megyében nem hajtatott végre ez, és miért nem hajtatott végre ? Azért, mert a kiket kötelezni kellett volna az adófizetésre, oly befolyást tudtak gyakorolni a hatóságokra, hogy a törvénynek ezen rendelete rajok soha alkalmazva, rajtok végrehajtva nem lett. Itt van az első példa, hogy minő hatással bir az, hogy valamely törvény végrehajtására KÉPV. H. NAPLÓ. 18-= XH. KÖTET. i Julius 25. 18T4. 353 vagy meghozatalára olyanok folyhatnak be, a kik az állam iránti kötelezettségnek eleget nem tesznek. Hanem van még egy harmadik ok, a mely mulhatlanul követeli, hogy az adófizetési kötelezettség teljesítése a törvényben kimondassák. Ez, tisztelt ház, a szélső bal oldalon ülő képviselőtársainkra, kik az átalános szavazatjogot kívánják behozni, ezekre nézve az általam fölhozandó ok természetesen semmi hatással nincsen. De mivel tudják igazolni a qualificatiot azok, a kik a qualificatio elvét fölállították: ha még azoktól sem, a kik a qualificatio következtében szavazati joggal bírnak, még azt sem követeljük meg, hogy adófizetői kötelességöknek eleget tegyenek? Ugyan mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, a kik nagyon ellenzik az adófizetésnek törvénybe való beiktatását, de mégis a qualificatiot elfogadták : mily különbséget tesznek azok közt, kik szerintök is valósággal választók lesznek, és a kik nem lesznek? Mert ha igaz, mit Huszár képviselő ur mondott, hogy tudniillik sok helyütt pénzzel is meg lehetett szerezni a szavazatokat : ugy látszik, hogy a képviselőháznak azon tagjai, kik az adóbefizetési kötelesség teljesítését az 5. pontból kihagyni akarják, azoknak a választóknak privilégiumot akarnak adni arra, hogy minden elegendő ok nélkül, a nélkül, hogy az adót befizették volna, a választók sorába fölvétessenek: csak azért, hogy, — mint Huszár képviselő ur mondta, — jogukat eladhassák. Én nem hiszem, tisztelt képviselőház, hogy egyedül ez legyen ok, a miért a választóknak qualificatiot adjon. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy annak, a ki valami qualificatio alapján a választók sorába befoglaltatott: mulhatlan kötelessége, hogy az azon qualificationak megfelelő kötelezettségnek, tudniillik adófizetés kötelezettségének eleget tegyen; mert csak igy lehet megnyugtatni azon szegényebb sorsú polgártársakat, kik nem oly szerencsések, hogy választói képességgel bírván, e szerint nem iktattatnak be a választók sorába; ha azt mondhatjuk nekik: hisz lássátok, amaz nagyobb adót fizet, és az adófizetés pontos teljesítése is megkívántatik tőle, ha választási jogával élni akar; holott, ha ezt sem teszszük, egyenesen elvetettük azon alapot, melyen állunk mindnyájan, kik a qualificatio elve mellett harczolunk. (Helyeslés jobb felől.) Tovább menve, tisztelt képviselőház, (Halljukl) nem fogadhatom el érvül, az első napon fölszólalt Péchy Tamás tisztelt képviselő urnák okoskodását, ki azt mondja, hogy meg kell engednünk, hogy az 1848. törvényhozás a censust nem hozta be qualificatioul, és másodszor az 1848. törvényhozásnak eszébe se jutott az adó befizetését követelni. Mert ez igen természetes. Már egy alkalommal volt szerencsém a tisztelt ház előtt kijelenteni, hogy 1848 előtt Magyarországon az adózások hogyan folytak, 45