Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
30 271. országos ülés Julius 12. 1874. De, tisztelt ház, ha a viszonyok az ország egyes részei közt különbözők, ennek természetes következménye fölfogásom szerint az, hogy az intézkedéseknek is különbözőknek kell lenniök. Azt pedig, ugy hiszem, senki sem fogja tagadni akarni, hogy Erdélyben ugy a történeti fejlődés, mint a birtok és vagyonviszonyok Magyarország viszonyaitól lényegesen eltérnek, és azért a különböző intézkedés további föntartását részemről helyesnek találom. Én, tisztelt ház, egyenesen kimondom, hogy a minister meggyőződése ellenében, én az ellenkezőt tartom, hogy tudniillik, nem helyes. Az unió Erdélylyel már kimondatott, és ezen unió vagy fönáll, vagy fönn nem áll. Ha fönáll: akkor absurdum, akkor abnormitás, hogy az ország azon részeiben, melyek 1848 előtt Erdélyt képezték, külön választó törvény legyen, külön censussal, s itt Magyarországon ismét külön, és annyira eltérő attól, hogy ott teljesen lehetetlen azon törvény alapján, hogy a volt erdélyi jobbágyok választói képességgel bírjanak. Én, tisztelt ház, nem tudom mifélék azon különféle viszonyok, melyeket a tisztelt minister ur csak átalánossághan mond, és igen szeretném, ha ő azokat elősorolná s megmondaná nekem, mi teszi szükségessé ezen különbséget; mert én megvallom, én azt nem tudom, fölfogni képes nem vagyok. Én szeretném tudni azért is; mert mi azért vagyunk itten, hogyha léteznek valami bajok: azokat orvosoljuk, ha pedig azon bajokat nem adja elő senki: mi azokat orvosolni egyátalában nem vagyunk képesek. Erdélynek históriai viszonyait, ugy hiszem, hogy a minister ur nem akarja föntartani, mert azok olyanok, minők a világban sehol sem voltak. Ott volt az egybe vett három nemzet és négy vallás, és azt hiszem, hogy ezeket csak nem akarja föntartani, ámbár palliative föntartatnak az 1848 : erdélyi II. törvényczikk által; mert annak alapján a be nem vett nemzet és vallás sohasem kerül a parlamentbe, a mint nincsenek is itt. — Én, tisztelt ház, azt tartom, hogy mi csak akkor járunk el igazságosan, ha Erdélyre is kiterjesztjük a magyarországi választási törvényt. A magyarországi választási törvénynek alapja a birtok. Ezt az alapot kiterjeszthetjük Erdélyre is, ha igazságosak és méltányosak akarunk lenni. Azt fogják többen mondani, hogy ezt nem lehet Erdélyre kiterjeszteni; mert ott nem is lehet tudni : mi az az egynegyed telek, mivel ott az urbárium behozva nem volt. Ez áll, de nem volt urbériség sem a partiumokban, sem a határőrvidéken, és ezért Magyarország mégis intézkedett a törvényben, hogy ezek a birtok alapján nyerjenek szavazati jogot. Kétségtelen tehát, hogy a birtok-census igazságos Erdélyre nézve ép ugy, mint Magyarországra. Most az jöhet csak kérdésbe, hogy minő kulcs vétessék föl alapul Erdélyre nézve ? Erre nézve is provideálva van a törvényben; mert e §-ban azon elv talál kifejezést, hogy ott, a hol az urbériség behozva nem volt, és nem lehet tudni, hogy menynyi az az egynegyed telek, a szomszéd községi, illetőleg megyebeli kulcs vétetik irányadóul. Azt tartom, hogy a legigazságosabb kulcs Erdélyre nézve ez elvnél fogva a partiumokban használt kulcs; mert azok Erdélynek kiegészítő részét képezték ; ugyanazon viszonyok voltak a partiumokban, melyek Erdélyben, és jelenleg is az úrbéri perek a partiumokban nem a magyarországi, hanem az Erdélyben érvényben lévő úrbéri pátens szerint intéztetnek el. A minister ur indokolásában azt is mondja, hogy nem is oly kedvezőtlen az arány Erdély és Magyarország közt, mint a milyennek látszik; mert mig Magyarországban a választók száma 7°/ 0 , az egész lakosság számához képest Erdélyben az 6°/ 0 . Ez attól függ, hogy minő szemmel nézzük a választók lajstromát. Mert az áll, hogy csak 1% a különbség ; de ha azt tekintjük, hogy a contingenst mi adja: be kell ismerni, hogy Erdélyben nem a népképviselet, hanem igenis a kiváltságosak képviselete adja meg ez arányt. Mert mig Magyarországon a régi jogon alig van fölvéve ll°/ 0-ka az összes választóknak; addig azok Erdélyben 66%-ot tesznek, és az összes lakossághoz képest Magyarországon a régi jogon beirt választók alig teszik l°/ 0-nak háromnegyedrészét, mig Erdélyben majdnem 4°/ 0-át az összes lakosságnak. Ezt tehát népképviseletnek nevezni nem lehet. Azt is mondja a minister ur indokolásában, hogy nincs a birtoknak, nincs a vagyonnak, a foglalatosságnak oly neme, mely a politikai jogok gyakorlására kellő befolyással nem birna, ez is megczáfoltatik a minister ur által beterjesztett statistikai adatok által, mert Erdélyben, különösen pedig a megyékben, hol az ország lakosainak túlnyomó többsége lakik, s hol a választók zömének kellene lenni, ez arány következőleg áll: Alsó-Fehérmegyében 211.114 lakos után a birtok, vagyis Erdélyben az adó alapján be van irva 1.384 választó; ebből esik minden 152 lakosra egy választó. Belső-Szolnokban minden 175, Dobokamegyében minden 134, Felső-Fehér és Hunyadmegyében hasonlóképen 379 lakos után esik egy választó; és igy megy ez a megyéken végig. Horn tisztelt kézviselőtársam már a múlt alkalomkor kimutatta, hogy ott, a hol a suffrage universell be van hozva: minden négy lakosra esik egy választó. Én ezt tartom legigazságosabbnak ; azonban kérdem, hogy hol állunk mi ettől? Igen meszsze, mert míg nálunk majdnem minden 400 lakos után: addig más liberális országokban minden négy lakosra esik egy választó. Tisztelt ház! Nagyon óvatosaknak kell lennünk a választási census megállapításánál már azon szem-
