Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-270
18 270. orszogos ülés Julius M. 1874. értelme szerint ne módosítsák. Vagy akarnak önök tehát a jelen törvény alkotásánál bizonyos határok közt megmaradni: akkor váljanak meg a betűszerinti értelemtől; ha pedig ezt veszik kiindulási pontul: akkor egészen máshova jutnak, mint az 1848-ki tön'ény szabatositásához, akkor uj, az eddiginél sokkal szélesebb alapokon rendezik a városi választói jogot. Megvallom, tisztelt ház, hogy én még a városok szempontjából sem tartom ezt helyesnek; nem pedig először a vegyes választó^kerületekre, a mint ez azon oldalon kifejtetett. Ha a vegyes választókerületek alakításának valamely törvényhozási gondolat szolgált alapul: abban bizonyosan tekintet volt a vidék és a város közötti bizonyos egyensúlyra. Ha most önök a vegyes kerületek egyik részben uralkodó censust tetemesen kiterjesztik: természetesnek találom, hogy a politikai hatalom mérlege azon rész felé fog billenni. Ezen kerületek jól fölfogott érdekében ily intézkedés nem igazolható. Hanem án magasabb szempontból vizsgálom e kérdést és bevallom — meglehet, hogy csalódom, de ugy vélem, — hogy a censusnak ilynemű kiterjesztése az egy vagy két lakrészü házak tulajdonosaira, tulajdonkép az önálló képviselettel fölruházott városokban is a városi választó-testületet megfosztaná városi jellegétől és a városi lakosság legalsóbb rétegeibe meríti el azon elemeket, melyek speemliter az értelmiséget, ipart és összehalmozott vagyont képviselik. És nem kell tekinteten kivűl hagyni, hogy ennek nálunk kissé nagyobb fontossága van, mint másutt. Nálunk a szoros értelemben vett városi elem aránylag gyöngébb, mint más nyugoti országokban; városaink legnagyobb részében igen tetemes a földmivelő elem, városaink nagy része földmivelői város jellegével bir. Ha a városi censust átalakítják oly módon, hogy a városi lakosoknak legalsóbb rétegeinek számszerinti többsége messze tul fogja haladni a többi városi elemet: ezzel megfosztják a városi választó-testületeket városi jellegüktől, mert egy oly elem fog a választásoknál dönteni, mely nem is városi elem, mely a vidéki választó-testületekben foglalt elemekhez nagyon hasonló, és azok alsóbb rétegével is aligha kiállja a versenyt. Es én egy sajátságos ellenmondásbau látom szenvedni a túloldalról hallott érveket. Azt mondják ugyanis önök. hogy a városi képviseletnek alapja az értelmiség, alapja az ipar. A városok gyupontjai az értelmiségnek, a fölhalmozott munkának, a szorgalomnak és a vágyaknak. Ez az oka, hogy a városoknak több képviselet adatott aránylag, mint a mi a lakosság száma szerint megilletné őket, és a városi képviseletet látják önök megtámadva akkor, midőn arról van szó, üogy csak a három lakrészes házak tulajdonosai ruháztassanak föl szavazati joggal. Engedjék meg önök, hogy én megfordítsam e kérdést, hogy azzal a kérdéssel feleljek: hogy vajon az esetben, ha minden házbirtokos szavazó lesz a városokban, az értelmiségnek, az iparnak, a kereskedelemnek, szóval azon vagyonosabb és intelligensebb elemnek, a melyet önök anynyira emlegetnek: kedvezőbb lesz-e állása a képviseletben ? vajon az ily intézkedés befolyását növelni fogja-e vagy csökkenteni? vajon ezen nagy kiterjedésű alap nem fogja-e a városi választó-testületet városi jellegétől megfosztani? vajon midőn arról van szó, hogy a városi érdek és a városi jelleg alapján vétessenek a városok igényei tekintetbe a képviselői székek fölosztásánál, mely esetben lehet nyugodtabban, biztosabban és logikusabban a városokra különös tekintettel lenni: azon esetben-e, ha a városoknak oly választó-testülete vau, a melyben tisztán városi elem, az ipar és az értelem van képviselve, a mely a képviselő-testület jellegére túlnyomó befolyással van? vagy azon esetben: ha azok mindnyáját az egy vagy két lakrészesek tengere el fogja borítani. Én az elsőt hiszem, uraim; én azt tartom, hogy nálunk azon kérdés, hogy a városi census ily mértékben kiterjesztessék-e, vagy nem ? részben legalább azon kérdéssel is összefügg: vajon a városi képviseletnek városi jellege megóvassék-e vagy sem? vajon a városi testületnek városi jellege a jövőre is föntartassék-e vagy sem ? (Helyeslés.) igaz, hogy a túloldalról kijelentetett, hogy a ház birtoka már magábanvéve egy szerény, takarékos életmódnak jele; mert azon háztulajdonos nem élhet semmiből, annak valami más keresetmóddal, vagy valami más pénzforrással kell bírnia, és háza tulaj donképen szorgalmának megtakarított gyümölcse. Azonban azon tisztelt képviselő ur, a ki érvelését erre helyezte, ha következetesen okoskodik, csak azon házak tulajdonosait fogja fölruházni választási joggal, a kik be tudják bizonyítani, hogy megtakarított keresetekből szerezték azt a házat, és ezen esetben én sem lennék nagyban eltérő véleményen. Különös, hogy a képviselő ur a földbirtoknak ily hatást nem tulajdonit: annál eszébe jutott, hogy a tulajdonos földjét örökölhette, és hogy meglévő földje, esetleg romja lehet egy nagyobb complexumnak, és ez esetekben nem egy munkás és takarékos életnek, hanem az ellenkezőnek jele a földbirtok : ugyan miért nem méltóztatik a háztulajdonosokra nézve is ezt megengedni? De ha ezt megengedi: egy csekély ház birtoka ép oly kevéssé külső jele a polgári erényeknek, a takarékos életnek, mint a földé, s akkor mi marad annak igazolására, a mit Simonyi képviselő ur állított, hogy az utolsó házbirtokos is takarékos, józan életű független ember? Igaz, hogy a házbirtokosnak kell még valami foglalkozással birnia, a mely-