Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-270
270. országos ülés Julius II. 1874. w bői megél De épen ez a körülmény szolgál érvül az ellen, hogy bármely ház birtoka a választói jog alapjául elfogadtassák. Mert e foglalkozás a legbizonytalanabb esélyeknek nagyon kitett, és olyan lehet, mely semmi birtok-existentiának, s még némi jólétnek sem alapja. Mert vagy olynemü e foglalkozás, hogy az különben is a census többi nemei közé tartozik, és ha olyan: akkor fölösleges őt a házas census alapjául elfogadni; ha pedig a foglalkozás nem olyan, hanem bizonytalan, hanem olynemü, melyből az illető értelmiségek rendes józan életére kevésbé lehet következtetni: akkor az ily csekély ház birtokosa a városi lakosság azon alsóbb rétegéhez tartozik, mely rétegnek szavazati joggal való fölruházása a városi census többi részeivel semmi tekintetben öszhangban nem lenne. Azt fogják ennek ellenére mondani, hiszen mindezen viszonyok a három lakrésznél is előfordulnak. Én azt hiszem, hogy bár csalhatatlanul állítani nem lehet, de eredményeit nagyban megítélve, a három lakrész mégis valamivel nagyobb vagyonosságra, valamivel nagyobb jólétre mutat, biztosabb existentiának külső jele, s midőn ily osztály választó-jogáról van szó: ezen osztály a városi census alapján bejövő többi választók osztályaival anolog helyzetben van, azokkal sokkal rokonabb, azok közé sokkal jobban illik. Itt, inkább városi jellegű osztályról van szó, s nem olyanról, mely a városok szélein lakik ugyan, de városi elemnek nem tartható. A mi javaslatunk ellen kétségkívül sok és számos ellenvetés tehető, különösen igen sok ellenvetés, mely a három lakrészes házak értékének különféleségét illeti ; de mindezen ellenvetések a két lakrészü házak ellen is fölhozhatok, mert az érték-különbféleség a két lakrészü házaknál ép ugy fölmerülhet, mint a három lakrésznél. De egy döntő körülmény kizárólag a három lakrészü házak birtokosaira alkalmazható átalánosan, s csak kivételesen a két lakrészüekre. Ez az, a unt fönebb az ily tulajdonosok anyagi körülményeire nézve kiemeltem. A mi azon további megjegyzést illeti, hogy ezen törvényjavaslatnak elrejtett szándéka a hivatalnoki elem által a városi választó-képviseletben túlnyomó befolyást gyakorolni, a mit tisztelt képviselőtársam Vidliczkay hozott föl : ennek ellenében egyszerűen csak azt emelem ki, hogy ha a városi választók összes számával azon 20.000 hivatalnokot, a ki az 500 frtnyi census alapján a választók sora közé bejönnek, összehasonlítjuk azon túlnyomó befolyást: már a két szám maga megczáfolja. A mi a hivatalnokot illeti, ez nem is uj elem a választók között, azok nem most ruháztatnak föl tulajdonképen szavazati joggal; méltóztassék tekintetbe venni az eddigi évekből készült összeirásokat. Az élet régen túlhaladta az 1848-ki törvény szavait, tulment azoknak szószerinti szövegén. (Zaj a bal oldalon.) Rég, már 1848-ban fölállították a szellemi tőke fogalmát, és ezen alapon igen sok választó-kerületben igen sokan beírattak, ugy, hogy ezt oly uj elemnek, mely most e czünen először lépne be a választói jog gyakorlatába: tekinteni nem lehet. Azt méltóztatik mondani, hogy ez a törvény szavai ellenére történt. Megengedem, de nem szelleme, nem alapgondolata ellenére; s ép azért, most, mert helyesnek, tartjuk magáhanvéve az eszmét, s mert nem akarjuk, hogy a törvény szószerinti szerkezete ellenére bitorlásnak tűnjék föl ezentúl: azért ruháztuk föl szavazati joggal a javaslatban. De a ki meg akarja ítélni, hogy mi eredménye lesz a választó-testületek alakítására ennek a javaslatnak mi befolyása lesz annak a körülménynek jövőre, hogy az 500 forint fizetésű államhivatalnok e javaslat szerint választó; annak nem szabad szemet hunyni azon tény előtt, hogy igenis a szellemi tőke alapján eddig is számosan jöttek be a választók sorába. Én különösnek találom a képviselő ur részéről, ki a hivatalnoktól minden politikai függetlenséget, mely a választójog gyakorlatához megkívántatik, megtagad, s ennek ellenében az egy vagy két lakrészes polgárokat szabad polgároknak nevezi. Vidliczkay József: (közbeszól:) Nem azt mondtam! (Ellenmondás jobb felől.) Szilágyi Dezső: De igenis azt mondta, Igen különösnek találom, hogy nem emlékezett meg arról, hogy az 1848-ki törvény azon §-a, mely a honoratiorok osztályát megszabta, oly egyéneket is foglal magában, kik magánember irányában vannak nagyon is függő viszonyban; e szakaszt a jelen javaslat még bővítette; fölvette például az okleveles gazdákat ésmég sem jutott senkinek az önök oldaláról eszébe a választójog gyakorlatától ezeket kizárni, pedig ezek helyzete sokkal kevésbé biztosított, állásuk sokkal inkább ingatagabb, mint a hivatalnokoké, mert ez utóbbiak most jelenleg régi gyakorlat szerint, később nemsokára törvény garantiája alatt fogják hivatalukat, biztosítva látni; de amazokra nézve magánszerződési viszonyból folyó garantián kívül politikai garantiát aligha fognak önök alkothatni. (Helyeslés.) Végül ki kell jelentenem azt, hogy igen örülök, hogy a túloldalról nyilvánított vélemények közül nem kis meglepetésemre találtam egyet, mely a mi álláspontunkkal lényegében megegyez. Ezen nézet tisztelt képviselőtársam Mocsáry Lajosé. (Fölkiáltások: Halljuk! HaVjnkl) Az igen tisztelt képviselő ur beszédében azt mondja; „És most már, ha azt akarjuk, hogy, a mint parificáltatoít 1848-ban a 300 forintot érő ház az V* telekkel, 3*
