Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

270. országos ülés Julius 11. 1874. és c) pontját, vagy II. és V. osztály különvéleményét. Elnök (leszáll és helyét Torma Károly foglalja el.) Dobay Antal! Azok után, miket elvbarátaim elmondottak, igen kevés mondani valóm van, s nem fogom a tisztelt ház idejét hosszasabban igénybe venni. Mindamellett nem hallgathatom el, ha jól emlékszem, Eötvös tisztelt képviselő urnák megjegyzését Beliczey tisztelt képviselőtársam beszédére, arra vonatkozólag, hogy azon polgárok között, kik ezen törvényjavaslat 3-ik §-a folytán kimaradnának: vannak különben is olyanok, a kik könnyen megvesztegethetők. Én részemről ennek ellenkezőjét tapasztaltam; de miután azt már előttem szóló tisztelt barátaim elmondották, s példákat, is hoztak föl: ennek czáfolatába nem fogok ereszkedni; azonban mégis egy példát fölemlíteni kötelességemnek tartok. Ott van megyémben egy tősgyökeres magyar város, a szó teljes értelmében magyar város, mert semmi más nemzetiség nem lakja, mint csak magyar. Ezek öt év óta még mindig ellenzéki képviselőt küldtek. Megjegyzem pedig, hogy a városi polgárok az 1848-iki törvény alapján gyakorolták választói jogukat, tudniillik a 300 forintnyi telek értéke szerint. Ennek következtében tehát nem áll az, a mit a tisztelt képviselő ur mondott, hogy ezek szegény emberek lévén, könnyen megvesztegethetők. Nem áll azért, mert ha még szegények lennének is: de ott áll mellettök az értelmiség, a fölvilágodottság, a haza iránti

1 szeretet, az ahoz való tántorithatlan ragaszkodás, mert ott is ép ugy, mint sok más választó-kerületben, meg lett kísérelve, hogy adják el hitvallásukat; próbálták pénzzel,mindennel e világon, de sikerre nem vezetett. Még azoknak kezeit megvesztegetésre szánt szenyes bankó sohasem érintette. Ezek tisztán magyar-ajku polgárok. De ilyenek még azok is, kik ezen a három pontban foglalt választói jogtól elesnek ; még pedig oly polgárok, kik eddig is ott. a hol a haza és az alkotmány megtámadtatott, mindig készek voltak életöket, verőket, pénzöket, mindenöket áldozni annak megtartására. Ezen kis városban, Zilahon, eddigelé volt 800 választó, a ki az 1848-iki törvény alapján törvényesen íratott össze; erre tessék figyelni, mert ez nem ugy, mint itt hallottam fölemlittettetni, nem jogtalan módon történt. Mert ugyan irott okmánynyal nem szolgálhatok, de mondom szavamra, hogy ezen törvényjavaslat alapján nem lesz több választó, mint 200, bizonysággal fogok szolgálni annak, ki azt kétségbevonná. Ugyanazért tagadhatatlan, tisztelt ház, hogy ez a törvényjavaslat fölháboritja és fölzaklatja a legcsendesebb polgárok vérét, és népszerűtlenné teszi azon kormányt, vagy az illető ministert, a ki azt beterjeszti. Már pedig azt hiszem, hogy azon kormánynak, valamint egyeseknek és testületeknek ép oly szüksége van támogatásra, mint egyes testületeknek; mert eljöhet az idő, — Isten mentsen ugyan tőle de azért meglehet, — hogy ismét Magyarország egét fellegek fogják borítani; kérdvén a tisztelt kormányt: vajon jogos kivánság-e, hogy azon legszebb jogaiktól megfosztott polgárok védjék meg a hazát azon fegyverrel, mely mellett elvéreztek, mely alkotmányos intézkedés nevezete alatt megfosztotta őket jogaiktól ? Nem akarok hosszas lenni, tisztelt ház, de nem tehetem, hogy pár szóval ne reflectáljak Hunyady képviselő urnák szavaira, A képviselő ur ugyanis tegnapi beszédében még tovább ment, mint Eötvös képviselő ur; mert Eötvös csak azt mondotta, hogy megvesztegethetők, Hunyady képviselő ur már azt állította, hogy jnemcsak megvesztegethetők, hanem a civilisált világ állítása szerint, azok proletárok, szegények, s nem érdemesek arra sem,—-csaknem ezen kifejezést használta, — hogy embereknek neveztessenek. Ha tisztelt képviselő ur csak csupán a pesti paloták ablakán keresztül nézi Magyaorország viszonyait, és csak a csirkefogók után indul, és azokra következtetve teszi azon állítását: nem tagadom, hogy vannak proletárok; mert azon magyarországi városokban nincs rendőrség, meg gázlámpa, mint Pesten, szabadon járnak-kelnek a polgárok, s nem történnek oly gyakori megtámadások, mint itt a civilisált nagyvárosban, Pesten. Ez tehát azt jelenti, hogy azok a városi polgárok érettek arra, hogy tudják tisztelni a törvényt, olyan törvényt, mely hazánk nemzeti alkotmányával és szabadságával megegyez, s hogy azok olyan emberek, a kik szorgalmuk és munkásságuk után kívánnak élni, nem pedig ragadmányból, zsákmányból. Én tehát, mint mondám, nem akarom a tisztelt ház figyelmét továbbra igénybe venni, s röviden kijelentem, hogy határozottan ragaszkodom az 1848-ki törvények kifejezéséhez. (Helyeslés szélső bal felől) Máriássy Endre: Tisztelt ház! A törvényjavaslat ezen §-a oly kimeritőleg, oly hosszadalmasan megvitattatott már, hogy, úgyszólván, alig lehet még valami ujat e tárgyban fölhozni; ha mégis fölszólalok, teszem ezt azért, mert kötelességemnek tartom, hogy ezen fontos kérdésben adandó szavazatomat indokoljam. Igyekezni fogok előadásomat lehetőleg rövidre mérni. Három szempontból fogom indokolni, miért nem fogadóméi e szakaszt. (Halljuk! bal felöl) Nem fogadom el először azért, mert ellenkezik az 1848-ki törvény szándéklatával; másodszor nem fogadom el, mert megszorítja a választói jogot; és harmadszor nem fogadom el politikai tekintetből, mert czélszerütlennek tartom. Hogy ellenkezőleg az 1848-iki törvény