Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

14 270. országos ülés Julius 11. 1874. szándéklatával, kitűnik abból' hogy az 1848-iki | törvény a szabad királyi és rendezett tanácsú városokra nézve alacsonyabbra szabta a censust, kimondván, hogy a 300 frt értékű ház választói jogot ad, pedig 300 frtos ház akkor sem volt egyenlő értékű az egy negyed telekkel; megadta az ily polgároknak a választói jogot azon föltevésből, hogy birnak annyi műveltséggel és értelmiséggel, hogy szavazati jogukkal az állam érdekei ellen élni nem fognak. {Helyeslés bal felől.) De ellenkezik az 1848-ik V. törvényczikk szándéklatával; mert az a választási jogosultságot az értékhez kötötte, és bármit mondjon a tisztelt belügyminister ur, hogy ő itt az, értéket megtartotta: az nem áll ; mert ha az értéket megtartotta volna: akkor annak megfeíelőleg módjában lett volna, kellett volna, hogy legyen kipuhatolni az ország különböző vidékeiről bejött politikai adatokkal, hogy mai nap mily értékösszeg felel meg azon 300 frt értéknek, melyhez a választási jog 1848-ban köttetett. Ha ezt teszi vala a minister ur: akkor lehetett volna a fölött vitatkozni, hogy kisebb vagy nagyobb legyen-e az összeg; de mindenesetre sokkal könnyebben jutottunk volna megállapodásra, és nem támadt volna oly erős ellenzés a törvényjavaslat ellen. A minister ur nem az értéket vette alapul,« hanem uj censust, a lakrész-censust állította föl, melyet bár az adóval akart igazolni, mindamellett ez az értéknek nem felel meg; de nem egyezik az az 1848-iki qualificatioval sem; nem felel meg azon érték-emelkedésnek, melyen azóta a telkek és házak átmentek, hanem annál sokkal magasabb értéket képvisel, a mit bizonyít az, hogy az eddig jogosított választók közül e §. alapján sokan elvesztik választói jogosultságokat. Mindezek daczára azonban azt mondotta a minister ur, hogy nem akarta megváltoztatni az 1848-diki censust, hanem megtartotta azt, és csak szabatosabban meghatározni kívánta. Én részemről nem vagyok képes fölfogni azt, hogy miképen lehet egy ház lakrészei számáról annak értékére következtetést vonni; de miután ezt az előttem szólott közül többen megczáfolták: ennek vitatásába nem bocsátkozom; csak két példát hozok föl annak bebizonyítására, hogy a minister ur nem áll az érték alapján, s kimutatására annak, mely anomáliák fognak származni, ha e szakasz a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. {Halljuk \) Tegyük föl, tisztelt ház, hogy valaki egy három részből álló házzal bir, mely mellett még raktárak, hambárok vannak, de a melynek értéke több ezer forintra rug, ennek alapján választási jogot nyer. Ha már most, hogy jövedelmeit emelje, egy lakrészt belőle más ezélra, például raktárrá alakított át: elveszti a választói jogot, mert háza egy lakrészszel kevesebb. Vajon vesztett-e háza értékéből, mikor többet jövedelmez. Nem. Miért veszti tehát el választási jogát? Tegyük föl ezzel szemben, bogy valaki egy kis házat, mely csak egy lakrészből áll, talán deszkafallal elosztva három lakrészessé változtat, és azért, hogy átalakította, értékében növekedett-e az? bár több adót fizet érette: nem; de'megnyeri a választási jogot. Ha nem változott a ház értéke, a mely előbb három lakrészszel birt, de most csak kettővel bir: miért veszti el választási jogát az illető, s miért kap jogot a másik a három lakrész alapján, ha az értéket vették föl alapul, s ha az érték nem változott? Tehát meg fog történni, hogy egy talán ezer forint értékkel biró háztulajdonos, ha egy lakrészt saját kényelmére raktárra változtat, de a ház értéke nem változott: elveszti. Egy 100 frt értékű házat biró birtokos, ha az eddig egy lakrészszel biró házat deszkafallal három lakrészessé változtatja, de a ház értéke szintén nem változott: megnyeri a szavazati jogot; mert épen ezen §. alapján fogja a curia megítélni annak, kinél nincs meg az érték, s elveszi attól, kinél megvan. Ebből világos, hogy a belügyminister ur nem az értéket vette föl, hanem a három lakrészt. Nem fogadhatom el ezen §-t, mert ez nem szabályozása, de megszorítása a választói jognak. Ez utón a választók nagy része elveszti szavazatát, jogosultságát. (Zaj. Halljuk*) Bátor vagyok e tekintetben egy példára hivatkozni. Dobsina város kimutatása szerint ott van 769 választó. Ezek közül összeiratott 578. Ezekből bennmarad jövedelem alapján 35, értelmiség l,régi jog alapján 2, kereskedés alapján 35, összesen 90 szavazat. Házbirtok és birtok alapján szavazattal birt 488. Miután tehát ez utóbbiaknak ezentúl nem lesz meg qualificatiojuk, mert bár 300 frt értékű házat birnak; de ez nem foglal magában három lakrészt, nem fogják szaporítani a választók számát: elesik választói jogától 488 választó. Hogy pedig ezek seramiféle más qualificatio alapján be nem jöhetnek : az világosan kitűnik abból, hogy sem jövedelemi sem értelmiség, sem régi jog, sem kereskedés alapján nem jöhetnek be a választók közé, mert semmiféle más qualificatioval nem birnak. Ha tehát fölveszem azt, hogy mégis 88-al más qualificatio alapján szaporodni fognak a választók: mindamellett 400 választó elüttetik jogától. Meglehet, hogy a tisztelt minister ur kétségbe fogja vonni ezen adatok hitelességét, de egyébbel nem tudom bizonyítani állításaimat, mint a városi hivatalból kivett, és lemásolt adatokkal. Engedje meg azonban a tisztelt minister ur, hogy én is kétségbevonjam az ő benyújtott indokolásának, ha nem is hitelességét, de alaposságát. Erre is példát fogok idézni. A harmadik kimutatás szerint azt mondja a belügyminister ur, hogy Gö-