Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-275
146 275. országos ülés Julius 16. 1874. mintha 10 mértföldre szállítja: bizonyos pontig olcsóbban szállíthatja. Ez ellen nincs kifogásom. De a mi ellen kifogást teszek: ez az, hogy a differentialis tarifával való elősegélésben, kegyelésben oly vasut-társaság, melynek oly nagy vonala megy az ország határain keresztül, mely tőlünk most is engedményt nyer: másokat nagyobb előnyben részesíthessen, mint a minőben minket magunkat részesít. Az egész veszély, a melytől én félek: ebben rejlik. A tisztelt pénzügyminister ur kiszámította, hogy a mi búzánk Temesvárról gondolom 60 krajczárral, Pestről még sokkal olcsóbban mehet a tengerre egyenlő tételek mellett, és ezután reámutatott arra is, hogy ezen pályának az országon kívül eső részei oly csekélyek, hogy azokon lehetetlen volna a társulatnak az egész különbözetet elenyésztetni: ha csak némely esetekben még kárával is nem akarna szállítani. Először is megjegyzem, hogy a Pesttel tett hasonlatosság már azért sem áll; mert a mely gabona Pestről szállíttatik : az nem a pesti piaczon terem, hanem némely része 30—40 mértföldnyiről szállíttatott Pestre. Tehát ezen szállítási díj is a hasonlat igazságos voltának kedveért okvetetlenül figyelembe veendő. De megjegyzem továbbá még, hogy egyátalában nem is szükséges, ha kegyelni akarja az állam-vaspálya-társaság a romániai gabonát: elenyésztetni az egész differrentiát, mely fönáll. Hiszen minden ember, a ki kereskedelemmel foglalkozik : tudja, hogy nom 60—80—90 krajczár, de sokszor 10 krajczár is elégséges arra, hogy valamit versenyképessé tegyen ; vagy pedig a versenyképességtől megfoszszon. Már pedig egy részében leszállítani azon árkülönbözetet bizonyára igen könnyen és nagy haszonnal lehet a vasut-társaságnak, kivált, ha még hozzáveszszük, a mit a tapasztalatok után kétségbevonni nem lehet, hogy a román gabona előállítása tetemesen kevesebbe kerül, mint a mienké. (Helyeslés bal felöl.) Nem akarom én azt, a mit a visszatorlásra nézve fölhoztak, hogy a romániai gabonát elzárjuk a világ-versenytől, nem. Én még ez ellen abban, a mit mások fölhoztak, a védvámban sem keresek orvoslást, mert a vám tekintetében csakis a financziális vámnak vagyok barátja. De igenis akarom, hogy midőn most módunkban van: ne engedjük meg, hogy a verseny természetes factorain kívül ellenünk még más mesterséges factorok is alkalmaztassanak. (Helyeslés hal felöl.) A mi azt illeti, hogy ne avatkozzunk be más állam-terület tarifái kérdésébe: én részemről semmi oly beavatkozást nem akarok, melyet ellenezni lehetne Magyarországon. Elismerem minden kormánynak jogát, kivált mely garantiát ad, a tarifa-kérdését folytonosan figyelemmel kisérni és a fölött hatalmat gyakorolni. Bár gyakoroltatott volna ez nálunk elejétől fogva nagyobb mértékben. De azt csakugyan nem láthatom át, hogy azon romániai vasut-társaság, vagy azon Austriábaii lévő vasut-társaság, melynek szabad a világ'minden kereskedőjével egy ezményt kötni, törvényileg vagy | szabalyilag meghatározott tarifáinak korlátai közt : ugyanezen korlátok közt ne egyezkedhessek velünk is annyival inkább, mikor még nem is azt kívánjuk, hogy ezen korlátokon belül is nagyobb kedvezményeket adjon nekünk, mint bárki másnak; hanem csak azt kívánjuk, hogy másnak nagyobb kedvezményeket ne adjon, mint ad nekünk. Ez más államnak tarifa-jogát nem sértheti: mert még csak nem is érinti. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Tisztelt ház! Nem akarván hosszasan fárasztani a tisztelt ház türelmét, (Halljuk! Halljuk\) még csak egyre kívánok röviden felelni. Az igen tisztelt pénzügyminister ur fölhozta az angol gabona-vám eltörlésének történetét. Nagyon sajnálom, de a kettő közt az analógiát nem látom; sem abban, a miről szó volt, sem abban, hogy mily égetővé lett a kérdés, sem a consequentiában. Ott szó volt megszüntetéséről egy oly vám-tételnek, mely valóságos, a szó legteljesebb értelmében vett védvám volt; volt pedig Angliában nagyon kevés földbirtokos érdekében; mert tudjuk, hogy ott a föld igen kevés kézben van a nemzet nagy zömének ellenében. Ez volt a dolog természetének lényege. Mig az, a mi itt kívántatik, óhajtatik ; nem az, hogy véd vámmal védjük búzánkat ? nem is az, hogy javunkra fordítsuk a differentialis tarifák védelmét; hanem csak az, hogy az ellenünk fordított differentialis tarifával ne engedjük a versenyt megrontani. Ez az egyik. A másik, a mi a helyzetet illeti, hisz önmaga méltóztatott megmondani, hogy mily majdnem forradalommá vált forrongás lett Angliában e miatt. Természetes, nagy is volt az ok. tehát a forrongás is nagy, és pedig oly nagy lett, minőt azt gondolom, a tisztelt pénzügyminister ur sem pro, sem contra nem tud ezen két vasút irányában fölmutatni: tehát ezt argumentumul ' itt fölhozni nem lehet: (ügy van ! hal felől.) mert itt ugyan oly csendesen alszik a kérdés, a törvényhozás és néhány hírlap kivételével, hogy ez ugyan okot a sürgősségre nem ad. (Ügy van! bal felől.) De hogy mi lett a következés, arra nézve igen helyesen jegyezte meg a tisztelt pénzügyminister ur: hogy elenyésztek mindazon aggodalmak, melyektől az angol mezőgazdászatot féltették; habár igaz, hogy kénytelenek voltak javítani gazdászati rendszeröket, hogy az így létrejött versenyt megállhassák. Én erre legelőször is megjegyzem azt, hogy itt a helyzet már annyiban is különböző, mert Angliában a mezőgazdászat helyzete a kifejtett protecíio folytán mindaddig, mig a vám el nem töröltetett, igen természetellenes volt; természetellenes volt, mert egyik résznek érdekét pártolták addig, és
