Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-275
275. országos ülés Julius lií. 1874. 147 fordították oda a gondolkozást oly országban az emberekkel, a hol más tér tömegesen nyílt, a hol a tevékenység ép oly jól, sőt jobban érvényesíthető volt ; mig nálunk a mezőgazdászat csakugyan a nép nagy zömének még hosszu ideig marad főkereset-ága; mig nálunk nem ugy áll a dolog, hogy ha a gabona a földmives érdekében nagyon drága: akkor szenved az ipar, mint állott Angliában ; de hol, mint tudják, épen azért, mert nagy zöme a népnek ma még földmives, s ez a mi iparczikkeinknek, úgyszólván, egyedüli eonsumense, ha annak nincs jövedelme: akkor tönkremegy iparunk is .(Helyeslés bal felől) De igaz, mi is javíthatnánk nagyon sokat gazdászatunkban. Elismerem, hogy Magyarország gazdászati rendszere, a mint az ma átalában fönáll, a lehető legroszabb; elismerem, hogy itt a súly nagyon túlságosan a magtermelésre van vetve; elismerem, hogy épen ugy, mint tették annak idejében Angliában; nálunk is helyes volna a magtermelésre legkevésbé képesített földeket állattenyésztésre hasznosítani. Mindezt elismerem; de mindéhez legelőször is tőke kell; mert azt nem fogja kétségbevonni senki, hogy a magtermelésre basirozott gazdaság aránytalanul kisebb tőkét kivan, mint az, mely állattenyésztésre van basirozva, és az is egyik oka annak, hogy Magyarországon egyoldalú fejlődése van a nemzetgazdászatnak. De Angliában magánosoknak is meglehetősen volt pénzök annak idejében is, a mivel mi nem dicsekedhetünk; de ott egy kis körülmény is hozzájárult, és ez az, hogy Anglia törvényhozása, hogy elháríthassa nemcsak a túlságos, de a méltó aggályokat és lehető rósz következményeket az országról, — nem nézhettem utána, s azért csak egy kis összeget mondok, de azt hiszem, nagyobb volt, — 150 millió forintot szavazott meg 2y a °/ 0-ra azon & az dák számára, a kik, hogy kiállhassák a versenyt, kénytelenek voltak földjüket alagesövezés és más műveletek által javítani. (Ugy van! Helyeslés bal felöl.) Ha a magyar állam azon helyzetben volna, hogy a magyar gazdáknak befektetésekre harmad fél vagy akár 5°/ 0-tes kölcsönöket adhatna: akkor lehetne mondani, hogy kaparj kurta neked is lesz; (Helyeslés bal felől.) de akkor, mikor a rósz viszonyok következtében pénzzel nem rendelkezik, midőn még ujabb veszélyeket hozunk, hogy a jövedelem még inkább leszáSlittassék, nemcsak egyeseknél, de a nép nagy zöménél: akkor azt mondani, hogy igyekezzél, mert ha nem igyekezel, magad leszesz oka: én azt tartom ez minden egyéb, csak nem méltányos. (Helyeslés hal felől.) Ezek után, tisztelt ház, én sajnálom, ha egyoldalúnak fogok tartatni ; sajnálom, ha különösen előttem szóló tisztelt barátom azt fogja rólam hinni, hogy nem vagyok képes azon magaslatra emelkedni. hogy belássam ezen kérdés hordereje!: ez lehet szerencsétlenségem; de nem hibám ; hibám csak az volna, ha meggyőződésem ellenére cselekedném; de miután, meggyőződésem szerint, az engedélyokmányt átalában rosznak, elfogadhatlannak tartom: ezennel ellene szavazok. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Elnök : Stciger képviselő ur személyes kérdésben akar zsólani. (Hattjukl) Steiger Gyula: Tisztelt ház! (HalljuM Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy az ülés kezdetén nem lehettem jelen, és csak a gyorsírói jegyzetekből olvastam azon megtámadást, mely személyein ellen Pólya József tisztelt előadó ur által intéztetett, és a melyben szavaim világos értelmét egészen félremagyarázva látom. Engedje meg a tisztelt ház, hogy a házszabályok értelmében igen röviden e tárgyban fölszólaljak. (Hattjukl Halljuk!) Hogy a tisztelt képviselő és a központi előadó ur, helyesnek tartja-e azt, hogy egy egészen más kérdésben, egy a párthoz tartozó képviselő saját meggyőződését követve, a párt ellen szavaz: az ellen semmi kifogásom nincs, legyen véleménye az övé; meglehet, hogy az is áll, hogy ez unicum a pártok történetében. Én ugyan tudnék hivatkozni, (Halljukl) ha ugyan helyesnek tartanám azt, hogy egy parlamenti vita alkalmából az argumentumok ellen nem argumentumokkal, hanem személyeskedéssel válaszoljak: akkor épen legkönnyebben a tisztelt központi előadó ur ellen fordulhatnék, (Ügy van!) ki a jobb oldali frondeuröknek, az úgynevezett vacsora pártnak volt egyik legnagyobb hőse. (Élénk tetszés a bal oldalon.) Azonban, tisztelt ház, valamint én nem tartom helyesnek, ha ellenemben valaki argumentumok helyett személyeskedéssel küzd: ugy én sem kívánok e részben semmi egyebet tenni, minthogy, ha netalán eljárásom a pártérdek tekintetéből a tisztelt előadó ur szerint helytelen, bátran és teljes megnj-ugvással vetem magam a közvélemény bírálata alá, vajon azt, mi meggyőződésem szerint az ország érdekében hasznosabb, a párt érdekének alárendeljera-e vagy nem? Azonban nem is ez a főok, a miért fölszólalok; mert már tegnap jeleztem, hogy én e részben magamat a legszigorúbb kritikának kész vagyok alávetni: fölszólalok csupán szavaimnak valóságos, szándékos félremagyarázása, és az ebből vont következtetés ellen. Egy betűvel sem állittottam azt, — s hivatkozom e tekintetben tegnapi előadásom jegyzeteire, méltóztassék azt bárkinek megtekinteni — hogy az ország a fővárosért semmit sem tett. Nem csak tegnapi előadásomban emeltem ki világosan, hogy igen jól tudom, hogy a tisztelt képviselőház minden tagja személyesen szive szerint való rokonszenvet érez a főváros iránt; de bátor vagyok figyelmeztetni arra is, hogy az 1872 : XXVI. törvény19*
