Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-275

144 275. or.jzágos ülés Julius 16. 1874. tes urnák is tudomásával lesz az, hogy a romániai vaspályák jövedelmezővé tétele érdekében áll oly pénzügyi hatalmaknak, a melyek nélkül pedig pénzt nekünk nem adnak a londoni piaczon, a mely a pénzügyminister ur állítása szerint, az egyedüli piacz a hol ma pénzt kaphatunk. Nem gyakorolt tehát pressiot az állam-vasut-társnlat ; de igenis gyakoroltak azok, a kik a romániai vaspályák folytán az államvasút irányában érdekelt viszonyban állanak. {Igaz! Ugy vanl bal felől.) Tehát igaz, hogy volt pressio; ha szinte igaz is az, hogy nem az állam-vasut-társulat gyakorolta közvetlenül. De pénzügyeink rendezése oly nagy kérdés, melynek csak fölemlitése is mindenkit komoly gondolkozásra bír. Kérdem azonban: vajon pénzügyeink rendezése lehető-e ugy, ha a régi utón, meghajolva mindig minden kényszer-helyzet előtt, megyünk lépésről lépésre tovább a bajba ? Én részemről saját meggyőződésemet mondom csak ki; de erős meggyőződésemet, hogy ezen az utón szabadulni nem fogunk soha, ezen az utón sohasem fogjuk rendezni államháztartásunkat; mert lehet azt papiroson ideiglenesen rendezettnek fölmutatni; de ha a rendezésnek alapja. a nemzet vagyonosodása nem haladhat: a rendezés mindig csak fictio fog maradni. (Élénk helyeslés bal felől.) E szempontból is tehát nemcsak az a kérdés, hogy ezen összeköttetés nélkül sikerül-e az egyik vagy a másik terv vagy vállalat; hanem az a kérdés, hogy ezen javaslat lefogadása előnyös lesz-e reánk nézve, még azon szempontból is, vagy nem ? És itt egy igen kezemre szolgáló argumentumot kaptam az előttem szólott igen tisztelt képviselő úrtól, a ki, midőn fölfejtette, hogy mi érdeke lehetne még magoknak azon pénzembereknek is abban, hogy azt követeljék tőlünk, a mi nekünk árt, azt mondta: hiszen, mint magán-embernél, ugy az államnál is a hitelezőnek is érdeke, hogy az adós fizetésképtelenné ne legyen, tönkre ne jusson. Az analógiát a kettő közt egészen kivonni nem akarom, mert nem tudom, kit értett a tisztelt képviselő ur; de én nem tartozom azokhoz, kik az állani hitelezőit az állam legnagyobb ellenségeinek tartják; de ha kihúzni akarnók az analógiát: nézzen körül a tisztelt képviselő ur Magyarországon, fájdalom, sok példáját lehet lelni annak, hogy a hitelezők igenis megvédték a legtöbb esetben az adós fizetésképességét, ügyeltek arra, hogy adósaik tönkre ne menjenek, de meddig ? addig, míg tőlök mind a hasznot, a mely csak vehető volt, elvették: a mikor azután őket tönkrejutni segítették. (Hosszas élénk helyeslés bal felől.) De — mondom — ezt az analógiát végig vinni egyátalán nem szándékozom ; hanem elfogadom azt, hogy igenis a hitelezőnek is érdeke, hogy az adós, és ha államról van szó: az állam fizetésképes legyen, tönkre ne menjen. De mi következik ebből ? Az-e, hogy miután a hitelező érdeke, hogy az állam is tönkre ne menjen: az állam elfogadjon minden föltételt, a mely mellett az hitelezni akar ? és nem az következik-e inkább belőle, hogy az állam, ha látja, hogy olyasmi kívántatik tőle, a mi évtizedekre megrontja, figyelmeztesse őt: neked is érdeked, hogy fizetésképtelenné ne legyek; de ha nyakamra teszed a kést: én ennek is kiteszem magamat inkább, hogy sem átalános elszegényedés után egy pár évtized múlva következzék be az akkor még sokkal súlyosabb csapás. És én meg vagyok győződve, hogy mig Magyarország kormányában és többségében hiányozni fog a bátorság ott, a hol az állam érdekeinek ellenkezőt kivannak: ezt is megmondani, (Hosszasan tartó zajos helyeslés a bal oldalon.) addig mindig inkább belemegyünk a bajba. (Élénk helyeslés hal felöl.) Tisztelt ház! Én sem elszigetelni magunkat nem akarom, sem azt sohasem mondtam, hogy semmi összeköttetés Romániával nem kell; söt határozottan mindig a. mellett voltam, hogy igenis keii összeköttetés. Csak hogy a közt, azt mondani. semmi összeköttetést, és a közi, azt mondani: hogy épen csak ezen összeköttetést és épen ezen föltételek alatt: már végtelenül nagy a különbség és nem tartom helyes • argumentationak, ha mindig azoknak álláspontja czáfoltatik, a kik, semmi összeköttetést sem akarnak, a helyett, hogy czáfoltatnék azoké, kik azt mondják, hogy akarunk összeköttetést ; de azt a mostani föltételek mellett rosznak | tartván, nem igy akarjuk létesíteni, hanem az orI szag érdekeinek megóvása mellett. (Élénk helyeslés j hal felöl.) Egy dilemmát is hallottam a műit napokban fölállittatni, melynek föladata volt kimutatni, hogy az aggályok alaptalanok, melyek a romániai búza versenyzése iránt tápláltatnak. Az mondatott ugyanis, vagy nem áll az, hogy a romániai búza két és majdnem háromszáz mértföldet haladva vasúton, északon tud velünk versenyezni, és ha ez nem áll, akkor elenyészik az e tekintetben táplált aggály; vagy ha áll, hogy tud háromszáz mértföldön keresztül velünk versenyezni: ekkor állani kell annak is, hogy a magyarországi, jelesül a bánsági buzs, mely sokkal közelebb esik, tud Galacznál a romániai búzával versenyezni. Ezt a dilemmát legelőször is, azt gondolom, a helyzetnek, az igazságnak jobban megfelelőleg kellene fölállítani. Jelesen azt, hogy a romániai búza tud velünk versenyezni, ha vasúti összeköttetése meglesz az északon is, ezt senki sem tagadta; csakis az vitattatott, hogy e verseny a mi károsodásunk nélkül megállható. Tehát, hogy tud velünk versenyezni: ez áll. Ha már most áll az, hogy a romániai búza háromszáz mértföldnyire is