Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-275
275. országos ülés július 16. 1874. 143 fias aggály, de oly aggály vezet, a mely ő szerinte, teljesen indokolatlan. Megeshetik, — adja Isten! —liogy indokolatlanok legyenek aggályaim; de engedjen meg, a megnyugvást abban, a mit ő előadott, ez iránt föl neiB találom. Legelsőbben nem találom föl maiakkor, midőn argumentatioképen —• igaz válaszoló lag egy más fölszólalásra — az ország fővárosának és egyéb városainak érdekeit igyekszik egymás ellen föllázitani. Részemről különben én is azt mondom, hogy az országgyűlés Budapestért nem hogy semmit, de tett sokat; de hogy épen Budapest kereskedelméért megtette-e azt, a mit nem budapesti, de országos érdekben kellett volna tennie: azt nem merném oly határozottan állítani és nem tudóin, hogy az ország fővárosa irányában követett eddigi eljárásunk, — melyben annyi részt magamnak is elfogadók, hogy a mi Budapest emelésére megszavazható volt, azt megszavaztam, reménylvén, hogy a többi is következni fog, — mondom, a Budapest irányában eddig követett eljárásunk, az, a mit tettünk és az, a mit nem tettünk : nem olyan-e, mintha annak, a kinek kenyérre van szüksége, bokrétát adtunk volna ? (Élénk tetszés bal felől.) A tisztelt képviselő ur beszélt azokról, a kik a versenytől félnek, és azt mondta, hogy ezek ne az orsovai vasutat támadják meg, hanem egyátalában támadjanak meg minden vonalat, mely bennünket a világ más részeivel összeköt, és a végén zárják el magát a Dunát is. Én. tisztelt ház, a concurentiától, becsületes, természetes föltételek alatt, mint minapi beszédemben is megmondottam : nem félek ; én a concurrentiát elzárni nem akarom ; de igenis ellene voltam és ellene vagyok annak, hogy a versenyt ugy engedjük létrejönni, hogy az a dolog természetéből folyó esélyeken fölül egy általunk magunk ellen megengedett mesterséges eszélylyel is ellenünk fordulhasson. {Zajos tetszés bal felől.) Nem akarom én, nem is akartam a Dunát elzárni; sőt a mit csekély szavam tehetett : még azon irányban is megtettem, hogy a Dunán is legyen concurrentia, és a Dunán se legyen monopólium; és hidjék el, hogy a mit akkor a kormány mulasztása a Dunán elkövetett, azaz, hogy a concurrentiát meg engedte halni, de nem azt. a mely ellenünk fordulhatott volna, hanem azt, a mely javunkra nézve szükséges volt: azon eljárásnak édes párját fogjuk csinálni most, ha ellenkező irányban ismét a concurrentiát nemcsak megengedjük ; hanem concurrens felünknek mi magunk szolgáltatjuk a fegyvert kezébe. (Igaz! ügy van\ bal felől.) Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy hiszen, ha nem kapja is meg ezen vaspályatársulat a szóban lévő vasúti vonalat: megkapja azt más társulat, vehet elég részvényt, és akkor meglesz a kamatbiztositás is, és meglesz a tarifára való befolyása is. Én, tisztelt ház, senkitől sem hallottam, — meglehet, hogy mondatott, mikor nem voltam a teremben jelen, de én legalább nem hallottam, — hogy valaki azt követelte volna, hogy e párya adassék egy másik társulatnak oly föltétel alatt, mint a miiyenek alatt most az állam-pályának adatni szándékoltatik, azaz : hogy adassék ugy valamely társulatnak, hogy az állam a tarifára vonatkozólag magát semmi irányban ne biztosítsa. Pedig az érv, melyet fölméltóztatott a képiselö urnák hozni, csakis azon esetben birna némi sulylyal: ha valaki itt azt kívánta volna, hogy e vonal az ostrák állam-vaspályának ne adassék ; hanem adassék egy más társulatnak épen azon módon, épen azon föltételek alatt, a melyek alatt ennek adatni szándékoltatik. Ezt azonban senki sem kívánta; én sem kívánom semmi szín alatt, sőt ezt soha nem pártolnám. Figyelmeztetett a tisztelt képviselő ur arra is, hogy a differentialis tarifának szabad kezelését megakadályozzuk : akkor a refactiok visszaélése utján ugyanazt a czélt el fogja érni az állam-vaspályatársulat, sőt egyeseknek ez utón még nagyobb kedvezést fog a gyakorlatban adni. Ez is érv volna; csak egy hiánya van, s ezen hiány az, hogy elmulasztotta a tisztelt képvilelő ur bebizonyítani, a mit bebizonyítani szerintem nem is lehet; hogy ha pedig a differentialis tariffákkal szabadon engedjük gazdálkodni a vasúti társulatot: akkor a refactiok által kedvezés többé már nem lesz lehető. Igenis lehető lesz ez azon esetben is, és akkor meglesz az átalános baj annálfogva, hogy a diferentialis tarifát ellenünk fordíthatja, és e mellett meglesz az a baj, hogy a kinek még nagyobb kedvezményeket fog adni akarni: azt refactiok által ép ugy meg fogja adhatni, mintha a differentiaüs tarifákat szabadon nem kezelhetné. (Élénk helyeslés bal felől.) A tisztelt képviselő ur is beszélt a kényszerhelyzetről, és ezt a tisztelt pénzügyi minister ur is érintette némileg; bár nem oly tisztán. Említették pénzügyeink rendezésének okveíetlen szükségét. A kényszer-helyzetre nézve a pénzügyminister ur tagadta, hogy az állam-vasuti társulat pressiot gyakorolt volna ; és azt hiszem, hogy, midőn csak addig ment, hogy azt megtagadta, hogy az államvasuti társulat pressiot gyakorolt: tökéletesen igaza van. Azonban a tisztelt képviselő ur nem tagadta a pressiot, hanem ugy állította föl a dolgot, hogy benne vagyunk a kényszer-helyzetben, és előadta, hogy nézete szerint, kik ennek okai: kifejtette, hogy ő nem lát ebből más menekvést, mint ezen javaslat elfogadását, tehát a javaslatot elfogadja. Én részemről igazat adok a tisztelt pénzügyminister urnák abban, hogy az állam-vasuti társulat directe nem gyakorolt pressiot; mert ha ez igaz nem volna: meg vagyok róla győződve, hogy ő nem mondotta volna; de az igen tisztelt pénzügyminis-