Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-275

142 273. országos ülés Julius 10. 1874. csisnak tartani azt, ki mindig azt a lovat üti, a mely legjobban huz. Végül engedje meg a tisztelt ház, hogy még két megjegyzésre reflektálhassak. Egyik a pénzügyi kényszer-helyzet. Tegyük föl, tisztelt ház, hogy ezen pénzügyi kényszer-helyzet csakugyan létezik. Azok, kik azt hiszik akár magokról, akár másokról, hogy e kényszer helyzetből, — melynek megteremtésében az eddigi kormányrendszeren, a hatáskörünkön kivül eső mostoha viszonyokon kivül, valljuk meg az igazat, némely vasúti engedélyezés által magunknak is van részünk ismétlem, azok, kik magokról vagy másokról föiteszik, hogy e kényszer-helyzetből a mostan ajánlottnál sokkal könnyebb módon képesek az országot kibontakoztatni: azok, meggyőződésüket követve igen helyesen teszik, ha a törvényjavaslat ellen szavaznak. Én azonban a mostani viszonyok közt, midőn politikai aspiratioinkra a remény vajmi halványan mosolyog: országunk sorsának jobbra fordultát, egyedül anyagi viszonyaink, nemzetgazdaságunk fölvirágzásától várom. Erre idő kell, és mindenekelőtt szükséges, hogy megszabaduljunk azon válságos állapotoktól, melyek a jelen pillanatban a közélet minden terén, minden mozoghatásunkat lebilincselve tartják. Ha az államháztartás egyszer rendezve lesz, és ha nemzetgazdaságunk oly lendületet vesz, mely lendület épen a benne rejlő őserőnél fogva kedvezőbb viszonyok közt el nem maradhat: akkor megvallom, nem osztozhatom azok félelmében, Kik e törvényjavaslat elfogadása által nemzetünk egész g&zclászati jövőjét eljátszottnak hiszik. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy egyátalában egész jövőnk fölött kétségbe kellene esni, ha azt kellene föltenni, hogy egy vasúttársaság bármilyen hatalmas legyen az, és bármennyire törekedjék, — a mit nem hiszek, — Magyarország nemzetgazdasági jövőjét akkor is, ha államháztartásunk rendezve lesz, és ha ezen nemzetgazdasági fölvirágzásnak minden föltétele kezünkben lesz is: bármi utón tönkre tenni képes legyen. Ezt nem hiszem és föltenni nem tudom, mert, mint emlitém, akkor egész jövőnk fölött kétségbe kell esni. Én részemről a törvényjavaslatott a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök (leszáll és helyét Percsel Béla foglalja el.) Tisza Kálmán l Tisztelt képviselőház! {Halljuk !) Annak, hogy az engedély-okmány tárgyalásánál fölszólalok, indoka az, (Halljukl) mert még ezen alkalmat is föl akarom használni arra, (Halljukl) hogy gyönge szavamat hallassam akkor, midőn — bármit mondott is több előttem szólott képviselő ur, — nézetem szerint nem ugyan összes nemzetgazdászati fejlődésünket fenyegető végveszély, de midőn nemzetgazdászati fejlődésünket, szerintem, csakugyan igen nagy veszély fenyegeti, (Helyeslés. Igaz! bal felől.) és kénytelen vagyok bevallani, hogy a szerzett tapasztalatok folytán reményem a sikerhez nem nagy, mert abban igazat adok az épen előttem szólott tisztelt képviselőtársamnak, a ki ezt ugyan a javaslat ellenzőire mondotta, hogy a ki bármely indokokból föltette magában, hogy magát capacitáltatni nem engedi, a ki már előre föltette magában hogy a javaslatot megszavazza: az előtt bizonyára semmi argumentum sulylyal bírni nem fog; (Fölkiáltások bal felöl: Szokás szerint!) de igenis fölszólalok azért, hogy legalább kötelességemet telj esitettem legyen. Mielőtt ról a dologról szólanék, a mely alkalommal igen természetesen főleg azon érvek meggyöngitésével kellend foglalkoznom, melyeket az igen tisztelt pénzügyminíster ur ezen egyezmény mellett fölhozott, legelőbb is a mai nap elmondottakra kívánok lehető rövidséggel reflectálni (Halljuk!) Az egyik, a mire reflectálni kivánok, nem tartozik ugyan szorosan a temesvár-orsovai vasúthoz ; de tartozik a képviselőházban megtartandó eljárási modorhoz. i Az igen tisztelt előadó ur elismerte az ellenzék abbeli jogosultságát, melynél fogva ezen javaslatot megtámadhatja; de kétségbevonta azt, hogy joga legyen megtámadni oly képviselőnek, ki az ellenzékhez nem tartozik. Én megvallom, tisztelt ház, azt hiszem, hogy a ház kebelében egyformán joga van minden képviselőnek nézetét nyilvánítani; (Helyeslés.) mert itt nem jobb oldali és baloldali, hanem országos képviselők vagyunk. Annak megítélése azután, hogy mi illik, mi helyes egy párt-embertől: nem ide, hanem a pártconferentiákra tartozik. (Helyeslés bal felöl.) És kérem, ha már olyankor egy pártnak conferentiája átalakult képviselőházzá olyannyira, hogy ott döntötték el a legfőbb dolgokat: legalább a képviselőházat ne akarják párt-coníerentiává átalakítani. (Igaz!, ügy van! bal felől.) Különben is kénytelen vagyok megjegyezni egyátalában azt, hogy azt fölhozni, hogy valaki, a ki nem akar egy törvényjavaslatot megszavazni, mi mindent szavazott már meg, és ezen alapon elvonni tőle a jogosultságot, hogy egy legújabbat ne szavazzon meg: ez annyi volna, mint a jogosultságát elvonni akarni a természeti törvények szerint azon utolsó csepp víznek, mely kiömlesztésre birja a poharat, a mely pohár pedig ezelőtt már ezer cseppet elnyelt. (Élénk helyeslés bal felől) Sok ember sokat elnyel ; de elvégre valami még neki is sok: és azt azután nem nyeli el. (Élénk tetszés bal felől.) A mi már az előttem szólott tisztelt képviselő urnák előadását illeti, azok közé gondolom, kiket ez esetben helyi érdek vezet, talán maga se fog számítani, mert tudja, hogy azok közé nem tartozhatom, már helyzetemnél fogva sem. Sem tehát azok közé, kiket elfogultság és mindenesetre haza-