Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-275

275. országos ülés Julius 16. 1874. 141 szagtól kamat-biztositást kérni bátorkodhatnék : ha mindjárt e vonal az arad-orsovai volna is. Ha pedig az mondatik, hogy az arad-orsovai vona­lat ki kell állami nagy fontosságánál fogva, és nehogy egy hatalmas társulat egészen magához ragadhassa a kereskedelmet, még kamat-biztositás mellett is építeni: erre, tisztelt ház, azt hiszem, megint azzal lehetne feleim, hogy hiszen azon nagyon hatalmas rasut-társulat, mely mint tudjuk, több mint 50 mil­iő forintnyi tartalék alappal rendelkezik : utoljára is magához váltana a börzén, a minden alkalommal megkapható részvényekből annyit, hogy magának ezen vonal, tarifa és kereskedelmi politikájára döntő befolyást biztosithat, és itt a kettő közül különbség csak az volna, hogy mig igy talán a jelenlegi engedélye­zendő vonalnál maga szabályozná a tarifát és keres­kedelmi politikáját kamat-biztositás nélkül: ugy azon másik vonalon szintén maga szabályozná; de a ka­aiat-biztostást hozzá az állam fizetné. Most legyen szabad áttérnem azokra, a mik több oldalról az állam-vaspálya-társulat ellen fölhozattak. Tudom, hogy e tekintetben én sem fogom elkerülni •a, gyanút: mert hiszen a sajtó a legutóbbi időben annyira iparkodott befeketíteni az osztrák állam­vaspálya-társulatot, hogy ha valaki védelmére csak egy szót is bátorkodik fölhozni: el lehet rá készülve, hogy minden lépten-nyomon szánakozó, vagy sértő mosoiylyal fog találkozni; rám nézve azonban ez esak egy okkal több. hogy kötelességemet meggyő­ződésem nyilt kimondása által teljesítsem. {Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy az állam-vaspálya­társulat vállalatainál nagy összegig vannak érde­kelve oly pénz-emberek, kik a magyar államnak hitelezői. Mi magyarok megszoktuk az államnak minden hitelezőjét, az állam speciális elkeseredett ellensé­gének tekinteni, és azt hiszem, hogy ez épen azt bizonyítja, hogy az üzlethez nagyon kevés hajla­munk van; mert, a mint minden egyes ember hi­telezőjének érdekében áll az, hogy adósának fizetési képességét föntartsa: ugy kétségkívül az állam hi­telezőjének sokkal magasabb érdeke és sokkal több belátása van, hogy sem adósát az államot azon helyzetbe akarja juttatni, a melyben nagyon köny­nyen megeshetik, hogy a kamatok mellett a tőkét is elvesztheti. De az osztrák állam-vaspálya-társulat e mellett még hazai vállalkozó is, hosszú vonalainak több, mint 60% a magyar területen van. Azt is tadjuk és tapasztaljuk vagyoni állásából is, hogy az osztrák állam-vaspálya-társaság igen körültekintő, és a maga érdekeire nagyon ügyelni tudó vállalat : én tehát megvallom, nagyon különösnek tartom azon föltevést, hogy ez a társulat épen maga megrontani iparkodnék azon ország kereskedelmét és forgalmát, a melyből neki épen vasut-hálózatának legnagyobb részét alimentáltatni kell. S e tekintetben tanukul hivom föl azokat, kik az állam-vaspálya sinei által átszelt vidékek viszonyait ismerik: vajon nem ipar­kodott-e a társulat mindenkor a közutak kiépítése, jókarban tartása czéljából hozott tetemes áldozatok árán azon vidékek forgalmi és igy közvetve nem­zet-gazdászati érdekeit is emelni, a mi nem keve­veset nyom a latban, különösen az Alföldön, hol részben az építési anyag hiánya, részben pedig czél­szerütlen és erőtékozló közmunka-törvényünk mellett a kőutépités úgyszólván lehetlen is. Hogy a főváros iránti ellenséges indulatról szóló mese. mi alappal bir: azt leginkább bizo­nyítja, hogy az osztrák állam-vaspálya-társulat most is nyolez millió forintot költ itteni indóházának I bővítésére, javítására és czélszerü berendezésere; mig | másrészről a főváros, a mely az osztrák állam-vas­| pálya ellen annyit kesereg: a magyar állami vasut­j hoz vezető körülbelől 200 ölnyi utat oly karban ! tartja, hogy a téli hónapokban esőzések alkalmá­val ott az áruszállítási közlekedés minduntalan meg­feneklik. (Igaz!) A patriotismus hiánya is sokszor fölhozatik az osztrák állam-vaspálya ellen. Hiszen igaz, az osztrák állam-vaspálya nem magyar vállalat, és igy valami speciális patrotismust tőle nem is követelhe­tünk. De én megvallom, tisztelt ház, hogy üzleti vállalatoknál nem is olyan túlságos nagv sulvt fek­tétek a patriotismusra. Nagyon közeli, és ismert példák vannak előt­tünk, melyek mutatják, hová jutottak oly vállalatok, melyek üzletöket minél kevesebb alap és tartalék tőkére, és minél több patriotismusra fektették. Azt hiszem, ha tisztelt barátom Steigerrel egyetértőleg az egyesült magyar gőzhajó-társaságot fölemlítem: e tekintetben föl vagyok mentve a kérdés minden to­vábbi fejtegetésétől. A mi az orsztrák állam-vaspálya-társulat ma­gyorosodását illeti: e tekintetben, azt hiszem, hivat­kozhatom a közlekedési minister úrra, kitől nem egy ízben volt szerencsénk haíiani, hogy e iészben az osztrák állam-vaspálya-társulat a legelső helyet foglalja el valamennyi régibb vállalat közt. Nem értem azon politikát, mely a legtehető­sebb kamat-biztositást nem igénylő, és tudtommal egyetlen adó fizető vasut-társulatot, minden lépten­nyomon üldözőbe veszi; mig egyéb per fás eí nefas megszavazott, és az országnak igen sok pénzébe került vasúti vállalatot minden módon dédelget. Ezen vasúti vállalatok pedig a legutóbbi időkben is bebizonyították azt. hogy személyes érdekeiket nem képesek annyira háttérbe szorítani, hogy a fu­sionálás által tegalább a központi igazgatás kölcsé­geinél az állam-kincstárnak jelentékeny megtakarítá­sokat legyenek lehetővé. Mondom , ezen politikát nem értem; mert a közéletben nem szoktuk jó ko-

Next

/
Thumbnails
Contents