Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-275
275. országos ülés Julius 16. 1874. 141 szagtól kamat-biztositást kérni bátorkodhatnék : ha mindjárt e vonal az arad-orsovai volna is. Ha pedig az mondatik, hogy az arad-orsovai vonalat ki kell állami nagy fontosságánál fogva, és nehogy egy hatalmas társulat egészen magához ragadhassa a kereskedelmet, még kamat-biztositás mellett is építeni: erre, tisztelt ház, azt hiszem, megint azzal lehetne feleim, hogy hiszen azon nagyon hatalmas rasut-társulat, mely mint tudjuk, több mint 50 miliő forintnyi tartalék alappal rendelkezik : utoljára is magához váltana a börzén, a minden alkalommal megkapható részvényekből annyit, hogy magának ezen vonal, tarifa és kereskedelmi politikájára döntő befolyást biztosithat, és itt a kettő közül különbség csak az volna, hogy mig igy talán a jelenlegi engedélyezendő vonalnál maga szabályozná a tarifát és kereskedelmi politikáját kamat-biztositás nélkül: ugy azon másik vonalon szintén maga szabályozná; de a kaaiat-biztostást hozzá az állam fizetné. Most legyen szabad áttérnem azokra, a mik több oldalról az állam-vaspálya-társulat ellen fölhozattak. Tudom, hogy e tekintetben én sem fogom elkerülni •a, gyanút: mert hiszen a sajtó a legutóbbi időben annyira iparkodott befeketíteni az osztrák államvaspálya-társulatot, hogy ha valaki védelmére csak egy szót is bátorkodik fölhozni: el lehet rá készülve, hogy minden lépten-nyomon szánakozó, vagy sértő mosoiylyal fog találkozni; rám nézve azonban ez esak egy okkal több. hogy kötelességemet meggyőződésem nyilt kimondása által teljesítsem. {Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy az állam-vaspályatársulat vállalatainál nagy összegig vannak érdekelve oly pénz-emberek, kik a magyar államnak hitelezői. Mi magyarok megszoktuk az államnak minden hitelezőjét, az állam speciális elkeseredett ellenségének tekinteni, és azt hiszem, hogy ez épen azt bizonyítja, hogy az üzlethez nagyon kevés hajlamunk van; mert, a mint minden egyes ember hitelezőjének érdekében áll az, hogy adósának fizetési képességét föntartsa: ugy kétségkívül az állam hitelezőjének sokkal magasabb érdeke és sokkal több belátása van, hogy sem adósát az államot azon helyzetbe akarja juttatni, a melyben nagyon könynyen megeshetik, hogy a kamatok mellett a tőkét is elvesztheti. De az osztrák állam-vaspálya-társulat e mellett még hazai vállalkozó is, hosszú vonalainak több, mint 60% a magyar területen van. Azt is tadjuk és tapasztaljuk vagyoni állásából is, hogy az osztrák állam-vaspálya-társaság igen körültekintő, és a maga érdekeire nagyon ügyelni tudó vállalat : én tehát megvallom, nagyon különösnek tartom azon föltevést, hogy ez a társulat épen maga megrontani iparkodnék azon ország kereskedelmét és forgalmát, a melyből neki épen vasut-hálózatának legnagyobb részét alimentáltatni kell. S e tekintetben tanukul hivom föl azokat, kik az állam-vaspálya sinei által átszelt vidékek viszonyait ismerik: vajon nem iparkodott-e a társulat mindenkor a közutak kiépítése, jókarban tartása czéljából hozott tetemes áldozatok árán azon vidékek forgalmi és igy közvetve nemzet-gazdászati érdekeit is emelni, a mi nem keveveset nyom a latban, különösen az Alföldön, hol részben az építési anyag hiánya, részben pedig czélszerütlen és erőtékozló közmunka-törvényünk mellett a kőutépités úgyszólván lehetlen is. Hogy a főváros iránti ellenséges indulatról szóló mese. mi alappal bir: azt leginkább bizonyítja, hogy az osztrák állam-vaspálya-társulat most is nyolez millió forintot költ itteni indóházának I bővítésére, javítására és czélszerü berendezésere; mig | másrészről a főváros, a mely az osztrák állam-vas| pálya ellen annyit kesereg: a magyar állami vasutj hoz vezető körülbelől 200 ölnyi utat oly karban ! tartja, hogy a téli hónapokban esőzések alkalmával ott az áruszállítási közlekedés minduntalan megfeneklik. (Igaz!) A patriotismus hiánya is sokszor fölhozatik az osztrák állam-vaspálya ellen. Hiszen igaz, az osztrák állam-vaspálya nem magyar vállalat, és igy valami speciális patrotismust tőle nem is követelhetünk. De én megvallom, tisztelt ház, hogy üzleti vállalatoknál nem is olyan túlságos nagv sulvt fektétek a patriotismusra. Nagyon közeli, és ismert példák vannak előttünk, melyek mutatják, hová jutottak oly vállalatok, melyek üzletöket minél kevesebb alap és tartalék tőkére, és minél több patriotismusra fektették. Azt hiszem, ha tisztelt barátom Steigerrel egyetértőleg az egyesült magyar gőzhajó-társaságot fölemlítem: e tekintetben föl vagyok mentve a kérdés minden további fejtegetésétől. A mi az orsztrák állam-vaspálya-társulat magyorosodását illeti: e tekintetben, azt hiszem, hivatkozhatom a közlekedési minister úrra, kitől nem egy ízben volt szerencsénk haíiani, hogy e iészben az osztrák állam-vaspálya-társulat a legelső helyet foglalja el valamennyi régibb vállalat közt. Nem értem azon politikát, mely a legtehetősebb kamat-biztositást nem igénylő, és tudtommal egyetlen adó fizető vasut-társulatot, minden léptennyomon üldözőbe veszi; mig egyéb per fás eí nefas megszavazott, és az országnak igen sok pénzébe került vasúti vállalatot minden módon dédelget. Ezen vasúti vállalatok pedig a legutóbbi időkben is bebizonyították azt. hogy személyes érdekeiket nem képesek annyira háttérbe szorítani, hogy a fusionálás által tegalább a központi igazgatás kölcségeinél az állam-kincstárnak jelentékeny megtakarításokat legyenek lehetővé. Mondom , ezen politikát nem értem; mert a közéletben nem szoktuk jó ko-