Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

112 274. országos ülés Julius 15. 1874. ngy átalánosságban, azon geographiai ismereteim következtében mondtam, melyeket átalábanvéve bi* rok; mert tüzetesebb számításokat, nem lévén módomban azokat tenni, nem tehettem; hanem fölteszem oly solid, oly nagy társulattól, mint a minő az osztrák állam-vaspálya, — nem vagyok jártas ily dologban, — hogy ha az osztrák állam-vaspályának egyátalában nem volna semmi kilátása arra, hogy gabonánkkal a versenyt kiállhassa, ha a vasúton szállítja a nyugoti tengerig: akkor, ugy hiszem, nem fogna oly makacsul ragaszkodni azon föltételhez, melyhez mostan ragaszkodik; mert szükség nélkül nehézséget teremteni, ugy hiszem, annak sem lehet kedve. Meg vagyok arról győződve, hogy az osztrák állam-vaspálya nem az irányunkban való ellenségeskedésből nem akarja megadni azt, a mit mi kívánunk; hanem azért, mert tudja, hogy e nélkül a romániai gabonát kivitelképessé vasúton nem tehetné; hanem az folytatni fogja útját a tengeren ugy mint eddig tette. Ezen körülmény volt az, a mely engemet arra birt, hogy ellenkezőleg előbbi nézetemmel ezen vasúti törvény elfogadása ellen szóljak. Azon adatok, melyeket a tisztelt minister ur beszédéből kivehettem, megvallom, hogy azok egy ily nagy kérdésnek elhatározásánál igen hiányos és sovány adatok; de még azon adatokból is kilátszik, hogy igenis az lehetséges. Ugyanis mit mondanak a minister urak? A közlekedési minister ur az ő adataiban ig«n különösen járt el; ő azt mondja, hiszen észak felé Galacztól a mi vasutaink nem versenyezhetnek a galicziai vasutakkal; mert azoknak összeköttetése az északi tengerrel közelebb van, mint a miénk. És különösen fölemlíti az összeköttetést Danzig, Stettin és Hamburg között; hanem azután az adatokat csak combinatiokra szorítja. De hiszen senkinek sem jut eszébe Magyarországon keresztül Danzigba vinni a gabonát, mert az természetesen messze van, Riga, Menünél és Königsberg pedig még messzebb van, tehát ezekre nézve mi nem versenyezhetünk. A hozzánk legközelebbi kikötő Stettin: mert nekünk utoljára is állandó kivitelre gabona tekintetében csak Angliára lehet számítani. Lehet esetleg gabonakivitelünk, amint volt is Francziaországba, midőn ott nincs termés, lehet Svájczba, Olaszországba, Felső-Németországba; de az mindig csak esetleg: állandó, biztos kivitelünk csak Angliába lehet, melynek útja pedig Stettin. De mi a különbség Stettin és Danczig felé szállítva, azt a minister ur nem mondta; csak azt mondta, hogy Danczig felé Galacztól tengeren át, 233 mértföld, Tömösön át 197 mértföld, tehát 36 mértfölddel hosszabb; de mondom: mennyi hát Stettin felé ? azt nem mondta; csak később egy tételében, midőn másról beszélt, midőn arról akart beszélni, hogy azon hátrányok, melyek Pest városát fenyegetik, nem oly nagyok, mint gondolják; itt ismét adatokat hoz elő, a melyeknek, mint az előbbieknek, helyességét nem vonom kétségbe; hanem az egyik többet mutat, mint a másik, ha szembe állíttatnak egymással, itt már kijön az, hogy ha a két vonal között az osztrák vaspályatársuiat versenyezni akar a pest-tömösivel: akkor igenis leszállítható ezen különbség 5 mértföldre, tehát végre reducáltatik a különbség 5 mértföldre. A mi az osztrák vaspályának hosszát illeti, ez, mint azt a pénzügyminister ur előterjesztette: Bukaresttől Orsováig 40 mértföld, Orsovától Marcheggig 95 mértföld s Marcheggtől Pardubiczig 45 mértföld, összesen tehát Bukaresttől Pardubiczig 180 mértföld. Ebből Orsova-Marchegg közt van 95 mértföld; ez Magyarországra esik. E 95 mértföldre tehát kötelezve van a jelen engedély-okmány szerint az államvaspálya egyenlő tarifa szerint vinni a román és magyar gabonát, kedvezményt tehet csupán Bukarest és Orsova, Marchegg és Pardubicz közt. Fölvéve azon számítást, mit a minister ur tegnap használt, hogy tudniillik 1 krért szállítja mázsáját; Magyarországban ugy a román, mint a magyar gabonának fizetni kell 95 krajczárt, de hogy a többi 85 mértföldön a román gabona mennyit fizessen : az tökéletesen az osztrák államvaspálya akaratától függ. Ez pedig az egész közlekedési útnak csaknem felét képezi. Angliában nem valami pressio következtében, hanem, hogy az üzletet lehetővé tegyék, szállítnak a vasúti társaságok mértföldenként 2 krért egy tonnát, a mi reducáltatván a mi mértföldeinkre, miután angol-mértföld körülbelül 5 megy egy geographiai mértföldre, rendes körülmények közt az angol társaság szállítaná 7

2 krért mázsáját mértföldenként; tehát 180 mértföldre szállíthatja 90 krért. Miután pedig e szerződés szerint Orsovától Marcheggig köteles a gabonától 95 krajczárt fizetni, a többi 85 mértföldre igen olcsón, csak nominális értékben szállítja. Tehát a magyar gabona szállítása, ha Orsovától Marcheggen át Pardubiczig megy: kerül 1 frt 40 krba; holott a román gabonát szállíthatja a társaság 95 krért, vagy ha valamivel többet akar venni, 110, 130 krajczárért; tehát még mindig 10 krral olcsóbban, mint a mennyibe a magyar gabona szállítása kerül. E körülmények közt az osztrák államvaspálya nemcsak versenyképessé teheti a román gabonát; de valóságos előnyt is adhat annak. S ez előnyt adni érdekében van, nem irántunk való gyűlöletből, vagy haragból; mert én nem teszem föl egy solid kereskedő-társulattól, hanem azért, mert érdeke megkívánja, hogy vonalán mentül hosszabb utón menjen végig az áru: mi el van érve akkor, ha Bukarest-