Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

274. országos ülés Julius 15. 1874. 111 nyék közt, ily fontos tárczát, ily nagy felelősséget el nem vállaltam volna; különösen, hanem volna kilátásom arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megteremtem Magyarország hitelét; mert Magyarország hitele megteremthető, könnyen megteremthető. Nem is kell egyéb hozzá, mint az, a mit a minister ur mondott: a törvényhozás és a nemzet szilárd elhatározása. Tökéletesen igaza volt a minister urnák, midőn azt monda: „bizom a magyar nemzet hazafiságában, és nem félek azon veszélytől, melyet elhárítani a magyar nemzet szilárd akaratából függ; j elhárítani az ily veszélyt, rendezni az államháztartást csak a magyar nemzet szilárd akaratából függ. * Én szivem mélyéből eredő hálás köszönetet mondok ezen szavakért a minister urnák. Igenis, a törvényhozás, a magyar nemzet szilárd akaratától függ segíteni a bajon, és ezt ismételve, és gyenge hangommal lehetséges erővel hangoztatom azt a magyar nemzet fülébe : {Emelkedett hangon szól.) igenis nemzetem a te akaratodtól függ megmenekedni a bajtól; igenis gondolj arra, hogy hazafiságodtól és szilárd elhatározásodból függ hazánk jóléte. Igen örvendek, hogy a minister ur mondotta azt a ministeri székről; mert tekintélyének és hazafiságának hinni fog, mint hittek volna nekem és elvbarátaimnak, kik ezt számtalanszor mondottuk, és reménylem, hogy a nemzet azon tagjai, kiket a törvény választói joggal ruház föl: meg fogják fontolni e körülményt, midőn alkotmányos joguk gyakorlására lesznek fölszólítva, és midőn ezen kiváltságos jogukkal élni fognak, semmi más tekintet, mint a haza jóléte nem fog lebegni szemök előtt. Én is azt mondom, hogy csak a magyar nemzet és a törvényhozás szilárd elhatározásától függ. Ám, de tekintsünk vissza a törvényhozás legközelebbi múltjára. Nem azon időről szólok, midőn bizonyos sötétségben volt a törvényhozás legtöbb tagja, midőn a ministerium nagy szavakban előadta azon üdvös és áldásthozó jövőt, melyet teremteni fog és akar. Nem hittek akkor ennek azok, a kik a jelenlegi pénzügyminister úrral együtt, és talán a pénzügyminister ur a leghathatósabban és leghatalmasabban figyelmeztették a házat, hogy ne higyjenek a csábító ígéreteknek, {Helyeslés a szélső hal oldalon.) hogy veszedelemnek szaladunk elébe, hogy rósz utón járunk. Ezen időről nem beszélek. Beszélek azon időről, midőn már föl volt ismerve a baj, midőn megdöbbenve hallotta a nemzet, hogy csakugyan igaza volt az ellenzéknek, midőn mind ezt megjövendölte. Beteljesedett, hogy szomorú állapotba jutott a nemzet, és hogy csak a legnagyobb nehézségekkel lehet e bajtól kimenekülni. A tisztelt ház egy mentelmi bizottságot küldött ki, mely ismét albizottságot választott. Ez nagy fontossággal heteken keresztül tanácskozott, és igyekezett terveket készíteni az iránt, hogy miként kelljen az állam pénzügyeit rendezni. Nem szólok most a bizottság tervezetéről; erős meggyőződésem az, hogy a programm, melyet kidolgozott, szórói-szóra keresztül is fog vitetni, ez Magyarország pénzügyeit rendezni nem fogja. De nem szólok most erről. Hanem azt kérdem: miként hajtotta végre gyakorlatilag a tisztelt ház azon elveket és nézeteket, melyeket a bizottság javasolt. A kormánynak mindjárt első intézkedése az volt, hogy a keleti vasutban követett botrányos eljárás következtében arra szólította föl a törvényhozást, hogy 17 millió kárpótlást szavazzon meg bizonyos bankároknak, és magát ennek eshetőleges megfizetésére kötelezze. Tehát 17 milliónyi esetleges uj terhet vállaltunk el mindjárt az első lépésk nél gazdálkodásunk felé; ez volt, — a mit tettünközgazdászati tekintetben — az első lépésünk arra, hogy Magyarország helyzetén javítsunk. És akkor azután a pénzügyminister ur azt mondja, hogy Hollandiában, Németországban, Francziaországban elrontotta hitelünket a keleti vasút. Tei'mészetesen a törvényhozás szentesítését kérték ki önök arra, hogy a törvényhozás erőszakot kövessen el a részvényeseken, hogy azokat jogos, igazságos vagyonuktól megfossza. Hogy lehet olyan államnak hitele, a mely a jogos birtokost vagyonától megfosztja? Megmondtam már akkor a tisztelt háznak, hogy ez hitelünket tönkre fogja tenni; mert nem tiszteljük a tulajdon szentségét. Ha ezt egyes ember teszi, ha ezt a kormány teszi, nagy, — de távolról sem olyan nagy baj, mintha ezt a törvényhozás teszi; mert oly államtól, mely ezen az utón akar haladni: többé sem igazságot, sem méltányosságot remélni, várni nem lehet. Hiába mondjuk mi, hogy nem fogunk ezután tenni ilyesmit. Ezt előbb is mondtuk. Addig, mig a keleti vasut-részvényesei kárpótolva nem lesznek, ott, a hol ezen részvények elkeltek : addig hitelünket helyreállíthatni nem is fogjuk. A minister ur annak bebizonyítására, hogy a íemesvár-orsovai vonal szükséges, kívánatos, azt mondta, hogy ez uj utat fog törni, nyersterményeinknek a tengeren. Én, megvallom, magam is azon nézetben voltam; és még, midőn ezen törvényjavaslat már beterjesztetett, már kezünkben volt: én még akkor is ugy nyilatkoztam egy tisztelt barátom előtt, hogy nem féltem Magyarország gabonáját a romániai gabona concurrentiájától; mert a romániai gabona nem fogja Magyarországnak venni útját, hanem megy a tengeren, mely reá nézve mindenesetre olcsóbb, előnyösebb szállitás-mód, miut a vasút. Sőt hozzátettem azt is, hogy még reménylem, hogy ezen vasúti összeköttetés kiépülvén, a bánsági gabonát mi magunk fogjuk Galacz felé a tengerig vinni. Ez volt az én megjegyzésem; de, uraim, én ezt csak