Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
273. országos ülés Julius 14. 1874. 99 előttem fölszólalt tisztelt képviselőtársaim által, csakis azon egy érvelésre kívánok reflectálni, melyet a ministerimn indokolásában is mint legfőbbet hozott föl a tömösi csatlakozás mellett: tudniillik a rövidség és olcsóbbság érvére, mi az ottani talajviszonyokkal ismeretleneket könnyen tévútra vezetheti. Teljesen igaz az, hogy a tömösi csatlakozásnál meg van a rövidség a földabroszon való mérésnél s meg a valóságban is, ha azt Brassótól veszszük; azonban a mérést nem Brassótól, hanem Földvártól kell kezdenünk: mert a földvár-brassói vasutrész nem más, mint az eredetileg Ojtozhoz tervelt keleti csatlakozás fővonalának egy szárnyvonala, a mely alkalmasint nem minden utógondolat és számítás nélkül épitetett ki a fővonal folytatásánál hamarább. Ha már most Földvártól mint bogponttól teszszük méreteinket: akkor innen a tömösi határszélén lévő Prediál-tetőig a szükségelt kanyarvonalokat fölvéve, van 7 folyó mérföld. Földvártól az ojtozi szoros végpontján lévő Sósmezőig van mindössze 12 mértföld; csakhogy az ojtozi vonalon a vasút mindenütt sik talajon fut, az ojtozi vízválasztót képező Magyarostető alig pár száz ölnyire van a sik talaj színvonala fölött, hol minden nehézség és nagy alagutak nélkül egyszerű bemetszéssel át lehet a vasutat vezetni: inig a tömösi szűk völgyben magában is roppant nehézségek merülnek föl ; mert az egész völgyet elfogja az áradatai miatt veszélyes havasi folyó, mig két oldalt falmeredek sziklabérczek lövelnek föl. Itt tehát roppant munkával kell a patak-mederben biztosítani a vasutat, mint az a Kőrös szorosában is történt. A vízválasztót képező Prediál egy havasok regióiba fölmagasuló oly bérczorom, melynél a Semeringéhez hasonló roppant munkával lehetne csak vasutat kivinni : mig a küloldali levezetést épen lehetetlennek, a Pravoda völgyön való folytathatását pedig nagyon problematicusnak tartom, az ott előforduló hegysuvadások miatt, melyek a kőutat is tarthatlanná teszik. Ezen körülményeknél fogva, ha a tömösi csatlakozás valamivel rövidebb is, de kiépítése bizonynyal költségesebb lesz az ojtozinál. Pap Lajos barátom már kimutatta, hogy a kormány hivatalos közegei a rövid tömösi vonalt 11, a hosszabb ojtozit csak 7 millióra irányozták elő. Erre ellenvethetik, hogy az nem a mi dolgunk, hanem a talán majd valahol fölfedezendő kamatbiztositás nélkül vállalkozó társulaté; de én a tömösi csatlakozást kivihetlennek tartóin s félnünk lehet, hogy majd az mint képtelenség elejtetik, s kiépül egyedül csak az orsovai, s így nem lesz hazánknak egyenes és rövid egybeköttetése kelettel és a tengerrel, s ez által kiesvén a világkereskedelem vonalából: annak előnyeit Bécs kezébe játszuk át. Aztán elvégre is nem Brassó, sőt nem is Földvártól, hanem a Budapestről Galaczig való távolságot kell nekünk tekintetbe vennünk, mi az ojtozi csatlakozásnál a kormány egy korábbi kimutatása szerint is 5 ; ha a m.-vásárhely-segesvári összeköttetés létrejön: 9 mérfölddel rövidebb, s csakis ezen egyetlen szempont is az ojtozi csatlakozásra kell, hogy minket vezessen; de nem áll a rövidség előnye Románia részére sem, mert az Ojtoznál kimenő vasutat a határszélünktől csak 6 mérföld távolra eső Adzsutig kell vinni, hol a galacz-csernoviczi vonallal találkozik; az ojtoz-adzsuti vonalrész pedig jóval rövidebb a prediál-plojestinél. De nem áll a ministeri indokolás azon kifejezése sem, hogy a forgalom természetes útja s a két állam érdeke jelölik a tömösi csatlakozást: mert a mi érdekünk a fölmondottak alapján, határozottan az ojtozi csatlakozást igényli, valamint ezt kívánja a fejedelemség érdeke is, mint a melynek sóbányái, petroleumforrásai s roppant erdőségei az ojtozi vonalra esnek; az érdek-azonosság egyaránt az ojtozi mellé sorakozik. Csak Bécs érdeke követeli a keleti világvonalnak a tömösi csatlakozás általi meghoszszabbitását, hogy ez által a keleti vasút versenyképessége kijátszassék s kormányunk a jövőbe való tekintet nélkül az idegen érdekeknek rendeli alá hazánk legvitálisabb érdekeit. Nem reménylem, hogy az itt előadottakkal sikerülend a kör ukázának parancsszavát megváltoztatnom ; de lelkiismeretem megnyugtatása czéljából is kötelességemnek ismertem a viszonyokat ismertetni s rámutatni az itt titkosan működő rugókra, melyek által öntudatlanul taszíttatjuk magunkat a rejtett kelepczébe. Tisztelt ház! Van ott már a tömösi szorosban egy nagy nemzeti sir, hol Kiss Sándor hős bajtársai alusszák örök álmukat, azon hősök, kik 1.500-an álltak szembe 40.000 muszkával s miként Leonidás és társai a Thermopiláknál, utolsó lehelletökig küzdöttek a haza szent határinál. A vad ellen — melyet azok hivtak és vezettek, kik e csatlakozás titkos rugóit most mozgatják, — csak hulláikon tudott utat törni a haza szent földjére. Ott van a hazáért elvérzett classicus hősök feledett és jeltelen sirja. Ne ássunk — ha még lehetséges — önkezeinkkel egy másik nagyobb sírt oda, a hová a székely nép jövőjét fognók eltemetni A hősök, kik ott porlanak: egy szabad, független hazát álmodva estek el. Ne vonjuk magunkra e szent vértanuk átkát, ne tegyük a vérük által szentesitett tömösi szorost hazánk eljátszott jövőjének sírkertjévé, s nemzetünk siralomvölgyévé. Én részemről ily öngyilkosság eszköze lenni nem akarok, s azért a törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alap10* 1 á
