Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-255
255. országos ülés június 23. 1874. 5T Valóban lehetetlen nem keserűnek lennem, tisztelt ház, ezek után, ezeket tapasztalva. Mindezeknél fogva határozottan ragaszkodom a tisztelt háznak múlt szombaton hozott határozatához, (Élénk helyeslés bal felől.) és kérem a tisztelt házat, hogy azt föntartani méltóztassék, magát a netalán fölvetendő kabinet-kérdés által visszariasztatni nem engedve. (Helyeslés bal felől.) Oly ministereket, kik az ország közvéleményével daezolnak, oly ministerek, kik a háznak határozatát, melyet csak egynéhány napja hozott, megváltoztatni akarják : oly ministereket én részemről helyeiken nem marasztalnék. (Tetszés a bal oldalon.) Itt azonkívül, hogy a ház méltóságáról van szó, az ország legfontosabb érdekei is szőnyegen forognak: az ország becsülete van kérdésben, (Igás! Ugy van! a szélső bal oldalon.) és száz meg százezerek boldogsága és nyugalma. (Igazi bal felöl.) Kérem a tisztelt házat, hogy a ministerelnök ur indítványát elejtve, a maga határozatát föntartani méltóztassék. (Élénk helyeslés bal felől.) Zsedényi Ede: Tisztelt ház! (Halljuk]) Ugy látszik, az előttem szóló tisztelt képviselőtársam nyilatkozata szerint, hogy a polgári házasság némeby képviselőtársainknak oly kedvencz eszméjük, hogy azon akadályokat, melyek a gondolat és valósulhatás közt léteznek: számba venni idegenkednek, és az egyszer hőn fölfogott eszmét minden áron —törik szakad—tett dologgá varázsolni akarják. (Zaj. Halljuk l) Tagadhatatlan, hogy a képviselőház, mely a napirendet megállapítja: azt meg is változtathatja, és midőn a tisztelt ministerelnök ur arra kéri a tisztelt házat, hogy a bízottságnak a polgári házasság iránt benyújtott jelentésének tárgyalását a jövő ülésszakra halasztani méltóztassék a végett, hogy a ministerium saját kebelében tisztába jöhessen ezen reform és annak vezérelvei iránt.... (Nevetés bal felől.) Engedelmet kérek, de ugy látom, hogy ezen reform nehézségeit méltányolni nem tudják: én legalább részemről ezen kívánságot igenis méltányosnak, igazságosnak találom, annyival inkább, mennyivel bizonyosabb, hogy senki nem tagadhatja, miszerint ezen reform a nép vallásos érzemeivel és szokásaival szoros összeköttetésben áll, és így népünk ezen érzeteivel mindenesetre számot kell vetni. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Ezen javaslatnak keresztülvitele tehát igen is gondos megfontolást érdemel, ugy a mint maga Deák Ferencz emlékezetes beszédében egyenesen odautasitandónak vélte a bizottságot, hogy fontolja és vizsgálja meg, egybefoglalva az állam és egyház közt szabályozandó viszonyokat, és oly javaslatot terjeszszen a ház elé, a mely egyátalában el nem mérgesíti a kérdést, és összeütközéseket elő nem idéz. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Tehát épen midőn Deák Ferencz ezen emlékezetes beszéde folytán a KÉPV. H. NAPLÓ. 18?-!. XI. KÖTET. ministerium arra kéri a házat, hogy időt engedjen nekiek, kik nemrég foglalták el hivatalaikat, hogy megfontolhassa az akadályokat, melyek hazánkban létező viszonyoknál fogva okvetlenül fölmerülhetnek: azt hiszem, hogy a méltányosság kívánja e követelés telyesitését. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondás bal felől.) Sőt arra figyelmeztetem az előttem szólott tisztelt képviselő urat, hogy épen a polgári házasság pártolóinak érdekében áll, a kormány nézeteinek megtudása mellett egyszersmind annak támogatását megnyerni, (Zaj bal felől.) mely nélkül lehetetlenségnek tartom e reformnak hazánkban tettleges keresztülvitelét. Igenis, a jövő ülésszakra meg fog érni az ügy, mely, véleményem szerint, eddig legalább népünk tömegénél meg nem érett, (Ellenmondás bal felől.) s későbben majd azon higgadtsággal tárgyaltathatik, mely e kérdésben okvetetlen szükséges törvényhozási tanácskozásainkban; mert csak ily higgadtságban fekszik a biztos siker kezessége. Ajánlom a ministerelnök ur előterjesztését. (Helyeslés jobb felől.) Horn Ede: Ha kedvességet tehetek vele a tisztelt előttem szólónak, szívesen bevallom, hogy igenis én nekem a polgári házasság kedvencz eszméim közé tartozik. Tizennyolcz éve, hogy ez eszmét a gyakorlatba átvittem, és mondhatom, soha egy perczig sem volt okom megbánni. (Élénk derültség. Éljenzés !) De ugy gondolom, tisztelt ház, nem az a kérdés : vajon a fölszólalóknak kedvencz eszméje-e ez, vagy nem ? hanem itt egy országos, egy haladási kérdésről van szó, s e szempontból legyen szabad nekem is egy- két észrevételt koczkáztatnom. Megvallom, hogy nagyon kényessé teszi a fölszólalást rám nézve, s talán másokra nézve is néhány reggeli lapnak azon kijelentése, hogy a kormány ez ! elnapolásból kabinetkérdést csinál. Ez nagyon kényessé teszi a fölszólalást, mert azt hiszem, kevés azok száma a házban, és én semmi esetre sem tartozom közéjök, kik e perezben minister-válságot akarnának előidézni. Ha ennek daczára fölszólalok, teszem ezt azért, mivel ezen a lapok által közölt hírt, mindaddig, mig hiteles tudomásom nem lesz róla képtelenségnek, lehetetlennek tartom. Föl nem tehetem azt, hogy 1874-ben Magyarországban egy magát szabadelvűnek mondó ministerium elég reactionarius bátorsággal birjon minister-válságot előidézni azért, hogy ne legyen kényszerítve elvben elismerni a polgári házasságot. Én ilyesmit a mostani ministeriumról föl nem teszek: mig csak hivatalos tudomásom nem lesz róla. Azért nagy csodálkozással hallottam a kormány mai nyilatkozatát. Mintha uj kérdésről volna szó! Nemcsak nálunk évek óta tárgyalják a sajtóban e kérdést, nézzünk körül Európában ; a polgári házas8
