Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-255
56 255. orszásjos ülés június 23. 1874. A bizottság munkálkodásán a kormánynak két igen tisztelt tagja folytonosan jelen volt, és elég terök volt, ha eltérő nézetök lett volna: azt világos ságra hozni és érvényesíteni. De a mennyire én tudom, a kormány igen tisztelt tagjai végig hallgatták, és nem ellenezték a javaslatot, — és most, midőn az behozatik: maga a ministerelnök ur kabinet-kérdést csinál belőle. Ez nem egyéb, mint szembekötösdi. Méltóztassék bennünket hazabocsátani: otthon mindnyájan a magunk csekély körében érvényesíteni fogjuk tudni azon munkásságot, mely bennünk rejlik. De hogy hónapokat töltsünk, a pénzügyinmister ur többszöri kijelentésére reflectálva, hogy a pénzügyi helyzet megkívánja az egyensúlynak mielőbbi helyreállítását, s a háznak egy-egy havi költsége százezer forintra rug, és ez haszontalanul költetik el, és mikor most, egy év lefolyta után, napirendre tűzetik egy valóságos reformkérdés, s azt mondja a ministerelnök ur, hogy vétessék le a napirendről, ez nem egyéb, mint szembekötösdi. (Élénk helyeslés bal felől.) De még egy észrevételem van. Méltóztassanak visszaemlékezni a fölirati javaslatok tárgyalására. Itt a házban, valamint a sajtóban is ismételve azon szemrehányás tétetett a jobboldalról az ellenzéknek, hogy a közjogi vita előtérbe tolása által akadályozza a reform-törvények alkotását. Most valahára, annyi küzdelem s nehézség után oda jutottunk, hogy egy valódi reformkérdés kerül a ház asztalára, s a ministerelnök ur az első, ki azt kéri: hogy levétessék napirendről. Különben ellenmondás is van abban, a mit a ministerelnök ur mondott, ő tudniillik biztosította a házat, hogy őszre be fog terjesztetni a törvényjavaslat, melyet a bizottság kíván. Mit kíván a bizottság? Mit foglal magában a bizottság jelentése? Nem egyebet, mint azt, hogy e tárgyban kimerítő törvényjavaslat hozassák a ház elé. Én tehát igen kérem a tisztelt házat, hogy ha csak magára azon alapos vádat vonni nem akarja: hogy a reformkérdéseket megoldani nem akarja, hogy ultramontán inspiratioktól vezéreltetik, (Zajos helyeslés a bal oldalon.) ha ezt nem akarja: kérem a napirendre kitűzött tárgyat tárgyaltatni. (Élénk helyeslés bal felől.) Irányi Dániel ! Tisztelt ház ! Ámbár, őszintén szólva, megszoktam nem csodálkozni semmin, a mi az egymást fölváltó jobboldali ministeriumok részéről szabadság- és haladás ellenes történik, mindamellett nem titkolhatom el, hogy, miként előttem szóló tisztelt barátom Lükő Géza, ugy én is meglepetéssel vettem a ministerelnök urnák imént előadott kérését Hogyan? Önök még nincsenek tisztában az iránt: vajon apolgári házasság üdvös intézmény-e, vagy sem? Önök nincsenek tisztában az iránt: vajon annak behozatala Magyarországon kivánatos-e? Hát nem látják magok körül a csaknem 100 ezerekre menő nazarenusokat, (Mozgás a jobb oldalon.) kik naprólnapra törvénytelen házasságokat kötnek, mely házasságból törvénytelen gyermekek születnek? és nem látják-e a zsidókat, kik, midőn keresztényekkel akarnak házassági frigyre lépni: a külföldre kénytelenek vándorolni, honnan, ha visszatérnek, az igazságügyminister azt feleli nekik: hogy a házasság, melyet a külföldön érvényesen kötöttek, itt ágyasságnak tekintetik, és az ártatlan gyermekek, kik az ily házasságból születnek, fattyuknak neveztetnek? (Tetszés bal felől.) És önök a mai napig nincsenek tisztában az iránt: hogy a polgári házasság behozatala égető szükséggé vált? (Tetszés bal felől.) De azért, ha a közjegyzői intézmény behozatala ellen ezen oldalról valaki fölszólal: önök ósdi táblabiráknak neveznek minket, és magokat az európai civilisatio magaslatán tartják? (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Hát van-e Európában civilizált ország, a hol a lelkiismereti szabadság még behozva nem volna? (Zajos helyeslés bal felől. Jgasl ügy van!) Hát azon nyugot, melynek példájára untalan hivatkoznak: nélkülözi-e valahol a polgári házasságot? De azért önök a civilisatio terjesztői, és mi vagyunk a maradás emberei! (Zajos helyeslés a bal oldalon.) És midőn ilyenek történnek, uraim, az országban: akkor az önök feje, a ministerelnök kijelenti, hogy ő és társai nincsenek tisztában aziránt: vajon azon jelentés, melyet az önök által kiküldött bizottság beadott, elfogadható-e vagy sem! Tisztelt barátom, Lükő Géza azt emiitette, hogy ideje lett volna a kormánynak egy esztendő óta ezen kérdéssel tisztába jönni. Mert esztendeje immár, talán épen ma egy éve annak, hogy az önök vezére, Deák Ferencz, tette az indítványt, és a ház egyhangú nyilatkozattal emelte határozattá. (Helyeslés bal felől.) De nem egy év óta volt önöknek idejök az iránt tisztába jönni; öt éve annak, hogy én törvényjavaslatot nyújtottam be a lelkiismereti szabadságról, melynek egyik pontja a polgári házasság behozatalát foglalta magában, és a ház pár héttel reá az elveket magáévá tevén, ámbár a törvényjavaslatot azon szerkezetben nem fogadta el, az akkori vallás- és közoktatásügyi ministert utasította, hogy hasonló elvek alajrján nyújtson be törvényjavaslatot. Eötvös József báró teljesítette föladatát. 1869., — ha jól emlékszem, — október vagy november havában nyújtotta be a, törvényjavaslatot, melynek egyik pontja azt tartalmazta: hogy a polgári házasság behozataláról külön törvény rendelkezzék. És önök azon határozatot is egyhangúlag elfogadták. És ugy tudom, hogy azon törvényhozásnak, a múlt országgyűlésnek a mostani ministerelnök ur is tagja volt.
