Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-255

56 255. orszásjos ülés június 23. 1874. A bizottság munkálkodásán a kormánynak két igen tisztelt tagja folytonosan jelen volt, és elég terök volt, ha eltérő nézetök lett volna: azt világos ságra hozni és érvényesíteni. De a mennyire én tudom, a kormány igen tisztelt tagjai végig hallgat­ták, és nem ellenezték a javaslatot, — és most, midőn az behozatik: maga a ministerelnök ur ka­binet-kérdést csinál belőle. Ez nem egyéb, mint szembekötösdi. Méltóztassék bennünket hazabocsá­tani: otthon mindnyájan a magunk csekély körében érvényesíteni fogjuk tudni azon munkásságot, mely bennünk rejlik. De hogy hónapokat töltsünk, a pénzügyinmister ur többszöri kijelentésére reflectálva, hogy a pénzügyi helyzet megkívánja az egyensúly­nak mielőbbi helyreállítását, s a háznak egy-egy havi költsége százezer forintra rug, és ez haszonta­lanul költetik el, és mikor most, egy év lefolyta után, napirendre tűzetik egy valóságos reformkérdés, s azt mondja a ministerelnök ur, hogy vétessék le a napirendről, ez nem egyéb, mint szembe­kötösdi. (Élénk helyeslés bal felől.) De még egy észrevételem van. Méltóztassanak visszaemlékezni a fölirati javaslatok tárgyalására. Itt a házban, valamint a sajtóban is ismételve azon szemrehányás tétetett a jobboldalról az ellenzéknek, hogy a közjogi vita előtérbe tolása által akadályozza a reform-törvények alkotását. Most valahára, annyi küzdelem s nehézség után oda jutottunk, hogy egy valódi reformkérdés kerül a ház asztalára, s a mi­nisterelnök ur az első, ki azt kéri: hogy levétessék napirendről. Különben ellenmondás is van abban, a mit a ministerelnök ur mondott, ő tudniillik biztosította a házat, hogy őszre be fog terjesztetni a törvény­javaslat, melyet a bizottság kíván. Mit kíván a bizottság? Mit foglal magában a bizottság jelentése? Nem egyebet, mint azt, hogy e tárgyban kimerítő törvényjavaslat hozassák a ház elé. Én tehát igen kérem a tisztelt házat, hogy ha csak magára azon alapos vádat vonni nem akarja: hogy a reformkérdéseket megoldani nem akarja, hogy ultramontán inspiratioktól vezéreltetik, (Zajos he­lyeslés a bal oldalon.) ha ezt nem akarja: kérem a napirendre kitűzött tárgyat tárgyaltatni. (Élénk he­lyeslés bal felől.) Irányi Dániel ! Tisztelt ház ! Ámbár, őszintén szólva, megszoktam nem csodálkozni sem­min, a mi az egymást fölváltó jobboldali ministe­riumok részéről szabadság- és haladás ellenes törté­nik, mindamellett nem titkolhatom el, hogy, miként előttem szóló tisztelt barátom Lükő Géza, ugy én is meglepetéssel vettem a ministerelnök urnák imént előadott kérését Hogyan? Önök még nincsenek tisztá­ban az iránt: vajon apolgári házasság üdvös intézmény-e, vagy sem? Önök nincsenek tisztában az iránt: vajon annak behozatala Magyarországon kivánatos-e? Hát nem látják magok körül a csaknem 100 ezerekre menő nazarenusokat, (Mozgás a jobb oldalon.) kik napról­napra törvénytelen házasságokat kötnek, mely házas­ságból törvénytelen gyermekek születnek? és nem látják-e a zsidókat, kik, midőn keresztényekkel akar­nak házassági frigyre lépni: a külföldre kénytelenek vándorolni, honnan, ha visszatérnek, az igazságügy­minister azt feleli nekik: hogy a házasság, melyet a külföldön érvényesen kötöttek, itt ágyasságnak te­kintetik, és az ártatlan gyermekek, kik az ily há­zasságból születnek, fattyuknak neveztetnek? (Tet­szés bal felől.) És önök a mai napig nincsenek tisz­tában az iránt: hogy a polgári házasság behozatala égető szükséggé vált? (Tetszés bal felől.) De azért, ha a közjegyzői intézmény behozatala ellen ezen oldalról valaki fölszólal: önök ósdi táblabiráknak neveznek minket, és magokat az európai civilisatio magaslatán tartják? (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Hát van-e Európában civilizált ország, a hol a lel­kiismereti szabadság még behozva nem volna? (Za­jos helyeslés bal felől. Jgasl ügy van!) Hát azon nyugot, melynek példájára untalan hivatkoznak: nél­külözi-e valahol a polgári házasságot? De azért önök a civilisatio terjesztői, és mi vagyunk a ma­radás emberei! (Zajos helyeslés a bal oldalon.) És midőn ilyenek történnek, uraim, az ország­ban: akkor az önök feje, a ministerelnök kijelenti, hogy ő és társai nincsenek tisztában aziránt: vajon azon jelentés, melyet az önök által kiküldött bizott­ság beadott, elfogadható-e vagy sem! Tisztelt barátom, Lükő Géza azt emiitette, hogy ideje lett volna a kormánynak egy esztendő óta ezen kérdéssel tisztába jönni. Mert esztendeje immár, talán épen ma egy éve annak, hogy az önök ve­zére, Deák Ferencz, tette az indítványt, és a ház egyhangú nyilatkozattal emelte határozattá. (Helyes­lés bal felől.) De nem egy év óta volt önöknek idejök az iránt tisztába jönni; öt éve annak, hogy én tör­vényjavaslatot nyújtottam be a lelkiismereti szabad­ságról, melynek egyik pontja a polgári házasság behozatalát foglalta magában, és a ház pár héttel reá az elveket magáévá tevén, ámbár a törvény­javaslatot azon szerkezetben nem fogadta el, az ak­kori vallás- és közoktatásügyi ministert utasította, hogy hasonló elvek alajrján nyújtson be törvényja­vaslatot. Eötvös József báró teljesítette föladatát. 1869., — ha jól emlékszem, — október vagy no­vember havában nyújtotta be a, törvényjavaslatot, melynek egyik pontja azt tartalmazta: hogy a pol­gári házasság behozataláról külön törvény rendel­kezzék. És önök azon határozatot is egyhangúlag elfogadták. És ugy tudom, hogy azon törvényho­zásnak, a múlt országgyűlésnek a mostani minister­elnök ur is tagja volt.

Next

/
Thumbnails
Contents