Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-255
52 255. országos ülés június 23. 1874. Ilyen volt Horn képviselőtársamnak indítványa, "mely az állam pénzeiből akart hitelt nyújtani a megszorult és pénzt igénylő földbirtokosnak; holott hiszem és fölteszem azt, hogy Horn képviselő ur igen jól tudta, hogy maga az állam is nagy szükségben van, és hogy minden krajczárját maga is igénybe veszi. Horn képviselő urnák azon indítványa jelezi azt, hogy az ország és különösen a földbirtokos nép valóban veszélyben van. A pénzügyminíster ur Horn indítványát azért kérte visszavonatni és elnapoltatni, nehogy — kölcsön üzlettel levén elfoglalva — nehezítse a kölcsönnek létrehozatalát ez által. Én, tisztelt ház, habár Horn ezen érvnek engedett is, ellenkező meggyőződésben vagyok; mert egy oly országban, a mely a maga pénzviszonyain segíteni nem mer, és tétlenül hagyja a bankárokat magával paczkázni: mindig veszélyesebb dolog a semmitsem tevés, mint tenni valamit; mert a tevékenység és erélyesség meggyőzi azokat arról, hogy ha velők nem boldogul az ország: boldogul majd másokkal. Ennélfogva én azon fölfogást, hogy mindaddig, inig ezeknek kegyéből kell élni, ne tegyünk semmit: egyátalán nem helyeselhetem. Én, tisztelt ház, azon határozati,] avaslatot, melyet ma benyújtani bátor vagyok igen : szerettem volna elhalasztani, ha a kormány a hazának sorsát figyelembe vette volna, s akár fölvilágositást adott volna az iránt, a mi itt a házban s a kérvényekben is fölhozatott, hogy az uzsora oly nagy mérvben elharapódzott ; akár megczáfolta volna, hogy ha ez nem áll; vagy ha áll : Ígéretet tett volna, mikép kell azon segíteni. Igenis, szívesen vettem volna, s nem is szeretem, hogy kényszerítve vagyok e tárgyban határozati javaslatot beadni; mert hamarább értünk volna czélt akkor, hogy ha a kormány teszi azt. De miután a kormány e tárgyban semmi lépést nem tett, de még arról is meg kellett győződnöm, hogy a kormány ezen veszélyt nem is látja, mert az igen tisztelt pénzügyminister ur Solymossy képviselőtársunk fölszólalására adott válaszban azt mondta, hogy az ínséget nem látja oly nagynak; hiszen az inség-kölesönből még annyi sem vétetett igénybe, mennyit a kormány a törvényhatóságok rendelkezésére bocsátott; itt is tévedésben van a tisztelt minister ur; nem azért nem vétettek igénybe, mert nincsen ínség; hanem azért, mert ugy lettek nyújtva, hogy azokhoz nyúlni lehetetlen. Példát fogok fölhozni. Hevesmegyében. Föl lettünk szólittatva a belügyminister által, hogy jelentsük, mennyire lesz szükségünk az 500.000 írtból, mely utalványoztatott; de a módozatokat ugy szabta meg, hogy ahoz nem lehet hozzányúlni. Felelőssé teszi tudniillik a bizottságot azon pénzért, melyet a megyének kiad, egyúttal meghatározza a módot: miként lehetne azt kiadni, tudniillik vagy munkára, vagy pedig ha munkára nem adhatja: az az ínségesek közt lenne kiosztandó; igy tehát a pénz okvetlenül elveszne, mert azoktól nem kerül vissza. A bizottság pedig nem akarta azon költséget egyedül magára vállalni, mert az az 5—6 vagy 10 ember, a ki a bizottságban ül: csak nem viselheti azon költséget, így tehát lehetetlenné volt téve, hogy ezeit ínséges kölcsön igénybe vétessék. Arra pedig, a mit Solymossy képviselőtársunk fölhozott, hogy magas kamatokat kell fizetni: azt tetszett mondani a pénzügyminister urnák hogy az egyeseknek rósz számításáért vagy könnyelműségéért a kormány nem felelhet; okolják ők magokat, ha roszul számítanak. Szintén tévedésben van a minister ur. Mert itt nem egyeseknek könnyelműségéről, rósz számításáról van szó, hanem az átalános baja. Átalános lévén a baj, miután a kormány ez iránt semmi intézkedést nem tett: bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, melynek kinyomatását és fölolvastatását kérem. Beöthy Algernon jegyző (olvassa as Almásy Sándor által beterjesztett következő határozati javaslatot.) Határozati javaslat. Tekintve, hogy hazánkban a kamatláb oly magasra emelkedett, melynélfogva száztól 30—40, sőt jóval fölüli kamattal is törvényesen fordulnak elő a telekkönyvnél betáblázások; tekintve, hogy nincs fönálló bankunk, sem más oly pénzintézetünk, mely ezen iszonyú magas kamatlábat mérsékelni és alábbszállitani képes lenne, — a mi hazánkban tömeges végelszegényedést fog okvetlen előidézni ugy a földbirtokosoknál, mint az iparosoknál, kiknek jóléte a földbirtokosokéval a legszorosabb kapcsolatban van; tekintve, hogy az uzsorások e kártékony eljárását megakadályozni a törvényhozás kell hogy kötelességének tartsa, ha csak tétlenül nem akarja nézni, mint kénytelen végkép elpusztulni hazánk birtokosainak roppant nagy száma csak azért, mert az állam semmi módot és alkalmat nem nyújt a több évi elemi csapások által sújtottaknak méltányos kamat melletti kölcsönhöz juthatásra. Nézetem szerint, hogy a földbirtokos méltányos kamat melletti kölcsönhöz juthasson, nemkülönben az uzsorások által visszatartott pénz rendes forgalomba jöjjön, mik által nemcsak a földbirtokosok mentetnének meg a végelpusztulástói, de az ipar és kereskedelem, valamint más sok hasznos vállalat nem kis lendületet nyerne, az adók pontosabb befolyása könnyittetnék, a közvetett adók tetemes emelkedése eredményeztetnék : egyedüli módnak és eszköznek jelen viszonyaink közt biztos alapra fektetett kényszer forgalommal biró államjegyek kibocsátását tartom; mely biztos alapra fektetett államjegyek,
