Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-254
46 254. országos ülés június 22. 1874. zetre vonatkozólag, és nem fogok késni nézeteimet annak idején a tisztelt ház előtt kifejteni. Én is látom azt, hogy az államhatalom kezének erősbitésére szükség van szemközt a mutatkozó jelenségekkel; én is látom azt, hogy az elmozditatlanság és áthelyezhetlenség mellett a fegyelmi eljárásnak sokkal erélyesebb és hathatósabb módozataira van szükség, mint a milyen a törvény mostani állapotában megvan engedve; de nem az elvet, nem az alapot, melyen áll, kívánom vitiálni; hanem azon következményeket kívánom megadatni, a melyek nem az elvek, hanem a körülmények szükséges követelményeképen mutatkoznak. Igenis, tisztelt ház, orvosolni kell ott, hol orvosolni kell, mind a végrehajtóknál, mind pedig egyéb intézményekre, egyéb törvényekre vonatkozólag ; de nem megsemmisíteni valamit, midőn annak helyébe sem jobbat, sem helyesebbet állítani képesek nem vagyunk. Méltóztassék az igazságügyminister ur indítványát elfogadni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Domahidy Ferencz: Tisztelt ház! (Zaj.) Én ezen kérdéshez igennel, vagy nemmel kívántam szólani; kijelentvén egy rövid mondatban, hogy Horánszky határozati javaslatát pártolom. Azonban bocsánatot kérek, hogy ha az előttem szólott tisztelt képviselő ur beszédére egy pár megjegyzést tenni kénytelennek érzem magamat. Az előttem szólott tisztelt képviselő ur ugyan is több részről az indítvány ellen és mellett fölhozott állításokat kiaknázni óhajtván, továbbra halasztotta fölszólalását. Elismerem, hogy tárgyilagosan szólott; de azt nem ismerhetem el, hogy a tisztelt képviselő ur figyelmére méltatta az előtte szólott képviselő urak indokolását. Nevezetesen igen sokak által hangsulyoztatott itt e házban ma e tárgyra vonatkozólag az, hogy e rendszer eltörlése nem a gyűlölség szempontjából eszközlendő, hanem mert az intézmény káros és nem igazságos a közönségre nézve. Ha már azt akarjuk, hogy az igazságszolgáltatás gyors, olcsó és igazságos legyen: akkor, mert mint többen kinyilatkoztatták, a végrehajtás sok esetben többe kerül magánál az igazság kiszolgáltatásánál, ezen intézmény már csak ezért is megszüntetendő. Szeretném tudni, hogy azon bíró, aki mint referens vesz részt az ügyben, miért ne lehetne végrehajtó is egyúttal? Ha a múltban a biró egyúttal végrehajtó is volt akkor, midőn annyi soknemü jogkörrel volt fölruházva: ma, midőn elkülönittetett a törvénykezés a közigazgatástól, épen ugy a biró körébe tartozhatnék a végrehajtás, mint az ítélet hozatal. Továbbá a három évi ehnozdithaíóságot hallottam megemlíteni. Bocsánatot kérek, sokak által ezen három évi elmozditás azért látszott alkotottnak lenni, hogy politikai szempontból megtudassék politikai conduitlisztája azoknak, a kik behozattak a birói karba. Ennélfogva ezt ne feszegessük, mert itt ismét egy érdekeltségi vád fog visszaháramlani a kormányra. Én kinyilatkoztatom, hogy nem gyűlöletből, hanem takarékosságból kívánom e rendszer megszüntetését; mert hogyha itt igyekezünk takarékosságból összevonni a kiadásokat: igyekezzünk azért, hogy a nép is|a maga részére olcsón nyerje az igazságszolgáltatást. Pártolom Horánszky tisztelt képviselőtársam inditványát. Pulszky Ágost: Azon elvet, melyet tisztelt Horánszky képviselő ur mai beszédében kifejtett, én már régebben bátor voltam a tisztelt háznak ajánlani. Akkor a tisztelt ház nem helyeselte azt, miért is elhatároztam magamban, hallgatni addig, mig be fog következni azon idő, melyet tisztelt barátom Horváth Gyula jelzett ; mig tudniillik tények által bizonyul be, kinek van igaza? mi fog történni? mi lesz az eredmény? De az előttem szólt képviselő államtitkár ur némely észrevétele után lehetetlen föl nem szólalnom, olyanokat tartalmazván beszéde, mely meggyőződésem szerint a kérdést a helyes világításból teljesen kivonja, mely a képviselőház elé nem azon alapot juttatja, mely egy helyes határozat hozatalára képesítené. (Helyeslés bal felől.) Mindenekelőtt azon színben tüntette föl az államtitkár ur tisztelt képviselőtársam indítványát, mintha az által a végrehajtói intézmény rögtöni eltörlése mondatnék ki. Ez amaz indítványban nem foglaltatik. Az indítvány hatályon kivül kívánja helyeztetni annak idejében és pedig törvény által azon törvényt, mely a végrehajtói intézmény jelen alakját szabályozza, s utasitja a ministereket, hogy ezen törvény helyett, ugyanazon törvény alkalmával, mely a hatályon kivül helyezést ki fogja mondani: gondoskodjék a kellő módokról és eszközökről, melyekkel ezen ügyet kellőleg rendezni lehet. Azt, hogy mi történjék jelenleg, pillanatnyilag: az indítvány egyáltalában nem mondja ki, és nem vág a törvényhozás megfontolásának elébe; mert ennek elhatározása alá kívánja részleteiben is a kérdést juttatni, amaz alkotandó törvény tárgyalásakor. Nem lehet tehát a tisztelt képviselő ur indokát érvül elfogadni, mert az épen ugy áll Horánszky indítványára, mint Dálnokyéra nézve, az egyik ép ugy, mint a másik, meg akarja változtatni az intézményt; csak hogy az egyik nagyobb, a másik kisebb mérvben. Midőn a tisztelt államtitkár ur beszédében tovább haladt, elfeledte, miről van jelenleg szó, s fölfogásom szerint, sokkal többet mondott, s többet bizonyított, mint a meddig haladnia, mint a mennyit bizonyítania kellett és szabad lett volna. Azt bizonyította, hogy a jelen rendszernek alapos reformja nem lehetséges ; azt bizonyitotta, hogy a jelen rendszer minden alkatrésze, oly szoros összefüggésben áll
