Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-254

254. országos ülés június 22. 1874. 45 megállapítása mellett elmondottam, hogy ha a gyakorlati idő arra használtatnék föl, hogy a ma­gasabb képzettség megszerzésének mellőzésével a jog controvers tételeinek megismerése, a bíróság judicaturai gyakorlatának megtudása helyett, kizá­rólag a mechanikai végrehajtásokra szoríttatnék a gyakorlat. (Élénk helyeslés jobb felől.) Magasabb föladatát ismerem én annak a gyakorlatnak, melyről azt mondottam, hogy érettséget szerezzen magának az illető egyén; tanulja meg ismerni azon finom szálakat, melyektől a családok boldogsága függ; nem pedig, hogy a végrehajtások mechanikai mun­kájával foglalkoztassák: mert ha azt egyszer, leg­fölebb kétszer meglátta, annak minden részletét ismeri. Erre nem szántuk a jogvégzett és doctoratust letett fiatal embereket. Nagy vádul és pedig szokatlan élességgel hozta föl Horánszky képviselő ur, hogy az igazságügy­minister a bíróságokat kérdezte meg : vajon nem veszélyeztetnék-e az igazságszolgáltatás, az által, hogy ha a végrehajtók el fognak töröltetni? Tisztelt ház! Bár hivatalom- és állásomnál fogva gyakran kénytelen vagyok tanulmányozni azon utakat ás módokat, melyeket az igazságügyi törvényhozásnál az indítványozók követnek és követni kénytelenek arra nézve, hogy a tárgynak, melyet a törvény­hozás elé terjesztenek: teljes concret ismeretével állapithassák meg javaslataikat; de még sohasem láttam, sohasem hallottam, hogy vádat formáltak volna egy minister ellen azért, mert a szakférfiakat, a leghivatottabb közegeket, a törvényszékeket, a törvényszékek elnökeit hallgatta meg arra nézve, a mi a törvénykezés teendői körül fordul elő, a mi a törvénykezés föladatait képezi, a miben ők és leg­inkább ők bírhatnak a legbiztosabb, a legalaposabb tudomással és jártassággal. (Igazi ügy van! jobb felöl.) Vajon kit hallgasson hát meg az igazságügy­minister, ha nem a törvényszékeket, kiknek körében a dolgok folynak? ha nem a törvényszékek elnökeit, kik a fölügyeletet végzik; ha nem azokat, kik a végrehajtások számát tudják, a kik annak teljesí­tési módjait és nehézségeit ismerik? Vajon kit kér­dezzen meg az igazságügyminister ur, ha nem ezeket? Azokat-e, a kik ellen végrehajtások intéz­tetnek ? Bocsánatot kérek, én biztosabb, alaposabb tájékozást nem ismerek: mint azt, a mit a törvény­kezési ügyekben a bíróságok adnak. Igenis, tisztelt ház, sok esetben vádul hozatott föl a ministerek ellen más országokban, hogy nem kérdezték meg' a törvényszékeket; de hogy vádul hozatott föl volna valaha az, hogy a törvényszé­keket megkérdezte valamely minister : arra én példát nem tudok. Horánszky képviselő ur továbbá szemlét tartva összes igazságügyi törvényhozásunk fölött, kimondta kárhoztató ítéletét, hozzátéve, hogy ha az igazságügy­minister még ilyen negyedrendű intézményhez is ennyire ragaszkodik: akkor igazságügyünk recons­truálását nem várhatja tőle. Engedjen meg a kép­viselő ur, én egész őszinteséggel, de teljes határo­zottsággal merem állítani, hogy nem várnám igazság­ügyünk reconstruálását azon ministertől: a ki azon irányt követné, melyet a képviselő ur kijelölt. (Mozgás a bal oldalon.) Nem tartozom azok közé, kik az igazságügynek a törvénykezéstől való végletekig vitt elkülönítését föltétlen követelménynek állítják. Tudom én azt. igen jól, hogy egy vonalon tul való elkülönités megszűnik hasznos, megszűnik czélszerü lenni. De bocsánatot kérek, egészen más azon vonalnak föl­találása, a hol az elkülönités nem okvetetlenül szük­séges, és egészen más vád alá helyezése magának az elvnek, melyet a mi bírói hatalomról szóló törvényünk fölállított. Én ezen törvényt legfőbb tételeiben igazságügyünk legkitűnőbb vívmányának tekintem, és ha mi igazságügyünket át akarjuk ala­kítani azon alapokon, melyeket az egész civilizált világnak nem theoriája, hanem az egész civilizált világnak joggyakorlata, mint egyedül helyest, mint egyedül tarthatót, mint gyakorlati eredményeiben üdvöset fölmutatott; ha mi igazságügyünket ekként akarjuk reconstruálni: akkor nagyon kevés változ­tatni való van ezen törvényen. Nem szólok a bírói elmozdithatlanságről. Talán mentségül szolgálhatna az, hogy senki sem érezte a tömeges kinevezések nehézségeit annyira, mint épen azon minister, ki az elmozdithatlanságot indítvá­nyozta. (Helyeslés jobb felöl.) Mert a törvényjavas­latnak egyik intézkedésében azt mondta, hogy három évig szabadsága legyen elmozdítania azt: a ki köte­lességének nem felel meg, a ki kellő képzettséggel nem bír. (Helyeslés a jobb oldalon.) Igenis, tisztelt ház! érezte ezt az igazságügy­minister, és nemcsak ő, hanem érezte ezt Franczia­országnak igazságügyministere is, midőn a tömeges kinevezések kényszerűsége előtt állott, hogy egy­szerre nem lehet oly nagyszámú kinevezéseket eszközölni a nélkül, hogy egyik vagy másik esetben Inba ne történjék. Azért akarta biztosítani az igazságügyet, biztositani az államot a rögtöni el­mozdithatatlanságnak okvetetlenül bekövetkezhető kárai ellen. Nem az igazságügyministerium hibája az, hogy ezen szakasza a törvényjavaslatnak a törvényből elmaradt. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyátalában, tisztelt ház, én azt hiszem, lesz még bő alkalmunk az igazságügynek szervezete, törvénykezési intézményeinek hiányai fölött e házban nézeteinket kifejezni. Legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogy én nekem is vannak észrevételeim mind az alaki, mind az anyagi törvényekre, mind a szerve-

Next

/
Thumbnails
Contents