Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-254
4.2 254. országos ülés június 22. 1874. s beállana azon állapot, melyet tisztelt barátom igen szépen ecsetelt : tudniillik az igazságszolgáltatás tönkretétele, mert akkor a justitia administrativ teendői egyátalán megakasztatnának. Az ellen, hogy a joggyakornokokra bizzuk a végrehajtást: épen azok a kifogások, melyek a közjegyzőknél általam már fölhozattak. Ezek szintén a törvényszékeknél fognak lenni. Nálunk egy törvényszék területe 40—50—100 Q mértföld. A gyakornokoknak is meg kell fizetni napidijukat, a fuvart és nióg az államnak is kell részükre valami fizetést adni, mert különben hiába várja tisztelt barátom, hogy a joggyakornok azon kellemetlen functio teljesítésére, mely a közvélemény gyűlöletét kelti föl, ingyen vállalkozzék. Tisztelt barátom nem akarja azt, hogy egy fönálló törvény egy határozattal kiüttessék intézményeink keretéből; mert ő csak egy principiumot akar most elfogadtatni a tisztelt ház által azért, hogy az igazságügyminister ur ennek alapján készítsen egy törvényjavaslatot. Bocsánatot kérek; de mi az ilyen princípiumokkal már nagyon sokszor megjártuk; voltaképen mikor a végrehajtókról szóló törvényt meghoztuk: akkor is egy ilyen nagy princípiummal volt dolgunk. Akkor és már azelőtt a közvetlenségre alapított szóbeliség, mint oly princípium jeleztetett perrendtartásunkra vonatkozólag, melyet nekünk behoznunk és meghonositnunk kell. Több intézményt, lehetőleg azon princípiumra való tekintettel alkottunk meg s a többek között a semmitőszéket is. Mikor a bíróságok szervezéséről volt szó, a külföld példáira tekintettünk és azt láttuk, hogy a közvetlenségnek és a szóbeliségnek egy elengedhetetlen postulatuma, a külön bírói végrehajtói intézmény. Tehát ha elengedhetetlen postulatuma, miután már a princípiumot realisálui akarjuk: hozzuk be ezen intézményt is. Behoztuk. Van az intézményben sok helyes, de van sok helytelen is. Teljesen beismerem azt, hogy a végrehajtókról szóló törvénynek minden rendelkezése, mely a kézbesítésekről szói: helytelen ; de nem önmagában; hanem helytelen azért: mert az annak alapföltételét képező közvetlenség nincs nálunk behozva; mert ha be volna hozra: akkor helyes volna. Én egyátalában nem osztozhatom azon állításban, hogy nálunk oly magasak a költségek, mint sehol másutt a világon, és hogy nálunk az administratio a justitiától annyira el volna választva, mint sehol a világon, és egész tisztelettel adok kifejezést azon meggyőződésemnek, hogy ez egyik sem áll. A kézbesítési dijak nálunk csekélyebbek, mint a külföldön, például Bajorországban. Hogy mégis sok az, hogy a feleket végtelenül terheli, hogy a felek azt nem birják födözni: auuak nem a díj magassága az oka, hanem oka a bírói határozatoknak azon végtelen száma, melyet perrendtartásunk megkövetel. Egyébiránt ezen irányban nem megyek tovább. Senki sem vonja azt kétségbe, hogy a kézbesítést perrendtartásunk mai helyzetében a végrehajtóktól el kellene vonni; azonban máskép áll a dolog a végrehajtással. A kérdés most ez: vajon kire bizzuk a végrehajtást. Azt mondja, a tisztelt képviselő ur, hogy a bírákra, a közjegyzőkre, a kezelő-személyzetre, a gyakornokokra. Én azon meggyőződésben vagyok és velem együtt sokan, sőt maga tisztelt barátom is be fogja látni, ha a részletekre kerül a sor, hogy ezt lehetetlen keresztülvinni; lehetetlen financzialis szempontból, lehetetlen a birói tekintély megóvásáénak szempontjából és több más gyakorlati tekintetből, különösen pedig a perlekedő felefe anyagi érdekeinek tekintetéből. Van még egy más módja is ennek. Legegyszerűbb módja az, hogy az állam által külön fizetéssel és nyugdíj-igénynyel ellátott végrehajtók neveztetnek ki. Ez azonban nem egy, vagy 200.000 frtba fog kerülni, hanem sokkal többe, talán kétszer annyiba,, mint ezt az igen tisztelt igazságügyminister ur ki is mutatta. S azzal még, mert a fketést az államnak meg kell adni: a feleken egy krajczárral sem lesz könnyítve, mert azon költséget, a melyet most fizet a fuvarért, az eljárásért, és a többiért: meg kell fizetni akkor is. Egyébiránt más irányban is a különbség igen szembetűnő; mert most a végrehajtó saját egyéni érdekének szempontjából kénytelen először gyorsan, másodszor pedig jól eljárni; akkor azonban, ha a végrehajtást oly hivatalnokokra bizzuk, a kik az államtól fizetést kapnak, ezeknek egyéni érdeke sem oly közvetlen, sem oly erős nem lesz ; épen ezért voltaképen nem lesz más a végrehajtás, mint volt a múltban; hogy pedig a múltban milyen volt: tudja azt tisztelt barátom és tudja mindenki. Azt mondta a tisztelt képviselő ur, hogy a törvényszékek túlnyomó számának nyilatkozata nem egyéb, mint a bureaukratia hangja. (Fölkiáltássk bal felől: Nem ast mondta!) Bocsánatot kérek, szórói-szóra azt mondta: a 94 törvényszék közül 85-nek egyhangú nyilatkozata nem egyéb a bureaukratia hangjánál. Bocsánatot kérek, de ő ezen 85 törvényszék nyilatkozata ellen egyetlenegy érvvel sem lépett föl, hanem a közönség gyűlöletét hozta föl, melyet azonban én az ország bíróságainak véleményeivel szemben érvül nem tartom fölhozhatónak; mert azon gyűlölettel az illetők a végrehajtás tényét illetik, és átviszik egyúttal azon közegekre is, melyek a végrehajtást foganatosítják. Lehet, hogy a törvényszékek nyilatkozata a bureaukratia hangja; de ha e hangnak véletlenül igaza van: elcreszszük azt fülünk mellett csak azért, mert a bureaukratia mondja? Én részemről ezt nem merném tenni. Egy megjegyzésem van még. (Halljuk!)
