Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-268

360 268. országos ülés július 9. 1874. Én elismerem, hogy egy-negyed telek Magyarország nagy területén már 1848-ban is átalában többet ért 300 p. frtnál. (FöllciáltásoJc jobb felől: Nem érti) Nem ért? hát akkor nagyon örvendek; én azt hittem, hogy helyesen ítélem meg Magyarország viszonyait, midőn azt állítom, hogy átalában nagyrészben többet ér; de nem értem az ékes felföldet. Annál jobb tehát, ha a tisztelt képviselő urak igazat adnak nekem: akkor nem is kell hivatkoznom arra, hogy most ezen parificationak a törvénybe való iktatása még kevésbé indokolt, mintha ugy állana a dolog, a mint én föltételeztem. Azt mondják, hogy három lakrészszel biró ház lesz egy-negyed úrbéres telekkel egyenértékű. Már engedelmet kérek, az adó alá bejelentett három lakrészszel biró ház rendezett tanácsú vagy szabad királyi városokban, vagy törvényhatósági joggal fölruházott városban •— nem is kell nagyon magasra csigázni a föltevést —: 5, 6—8000 frt értéket is képuselhet. Engedelmet kérek, hogy Magyarországban, az átalános közép-értéket tekintve egy-negyedtelek: 5 — 6.000 forint értékű legyen: azt nem fogják a tisztelt képviselő urak bebizonyíthatni semmivel. Én adatokra tudnék hivatkozni; oly adatokra, melyeket, hogy ha önök meghallgatnak és figyelembe vesznek: én hiszem, hogy önök kétszer is meggondolják, hogy ezen törvényjavaslat ezen intézkedésére vajon rá szavazzanak-e vagy nem? Tudok eseteket, a hol, ha a törvény igy megy keresztül: a választóknak 50 százaléka fog e jogtól megfosztatni; tudok esetet, a hol 1200 választóból, 118 maradt; oly választókat értek, tisztelt képviselő urak, — ne méltóztassanak félreérteni — kik csak ezen jogczimen íratták be magukat. Mondom, ha ezen törvény igy megy keresztül: 1.200 eddigi választó közül alig marad 118. Akarják önök ezt? Összeegyeztethető-e ez a törvényjavaslatnak épen most elfogadott azon §-val, mely a régi kiváltságos nemességre csak azért terjesztette ki a választó-jogot, — mint Szilágyi Dezső tisztelt képviselő ur is mondotta, — mert a közbejött politikai joggyakorlatra tekintettel akartak lenni. Már ha azt akarjuk, — pedig én hiszem, hogy akarjuk, — hogy legyen összefüggés, öszhangzás a törvény §-ai között: akkor egy §-ban egyképen, a másik §-ban másképen járni el: az nemcsak az igazsággal, méltányossággal ellenkezik; hanem ellenkezik azon egész szellemmel, melyre ezen törvényjavaslat alapítva van. Azt mondja Paczolay tisztelt képviselőtársam, midőn a 2-ik §. tárgyalásánál felszólalt, hogy ő nem akar kevésbé szűkmarkú lenni, mint az 1848-iki törvényhozás volt a régi nemesekre nézve. No, már engedelmet kérek, ha ez nemcsak frázis: akkor bizonyítsák be. Önöknek sokkal könynyebb helyzetök van, mint az 1848-iki törvényhozásnak volt; mert elimerem, hogy az 1848-iki törvényhozásnak bizonyos nobilitást kellett gyakorolni és ugy intézkedni, hogy mig egyrészt a privilégiumokat megdöntötte; másrészt azok, kik e jog gyakorlatában voltak, abban, mig élnek, maradjanak. De önöknek nem kell nagylelkűséget gyakorolni, midőn önök ok nélkül politikai jogtól megfosztani akarják azokat, kik annak gyakorlatában voltak. Ha pedig ezen jogfosztásnak csakugyan van valami indoka: akkor bírjanak önök annyi erkölcsi bátorsággal is, mondják meg, hosy mi az az indok, miért akarják; mert csak ugy belecsusztatni: én azt a politikai morállal megegyeztethetőnek nem találom. (Helyeslés bal felől.) Mit akarunk mi ? Mit akar ezen törvényjavaslat? Akarja az 1848-iki törvény praecisirozását azért, hogy a választásoknál gyakorolt visszaélések meggátoltassanak. Ha önök ezt akarják: akkor arra kérem önöket, hogy a legnagyobb visszaélést ne iktassák törvénybe. Már pedig ez erős meggyőződésem, hogy ha ezen törvényjavaslat ugy, a mint szövegezve van, elfogadtatik: ez által a visszaéléseknek nem meggátlása, hanem megörökítése fog eléretni. Ajánlom ennélfogva a 2. és 3. osztály különvéleményét. (Helyeslés bal felől.) Paczolay János! Tisztelt képviselőház! Miután az előttem fölszólalt képviselő ur reám méltóztatott hivatkozni, ki azt mondtam: mi nem akarunk oly szűkmarkúak lenni, mint volt az 1848-iki törvényhozás: bátor vagyok előadására a következőket válaszolni. (Halljuk!) Az 1848-iki törvényhozás február hava elején foglalkozott a szabad királyi városok rendezésével, és azon alkalommal, midőn még az alkotmányos kormány nem lépett életbe: fölállítottak a választó polgárokra nézve egy censust, mely természetesen az akkori viszonyokhoz képest ugy volt fölállítva, hogy még maga az illető ellenzék is, melynek részéről szövegezve volt a törvényjavaslat, egy alkalommal világosan kimondotta, hogy igen nagy baj az Magyarországra nézve, ha minden kérdést a valóságtól annyira kell fölállítani, hogy utoljára szemünk elől eltűnhet a pont, mely pontból kiindultak a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával. És igy történt, tisztelt képviselő ur, hogy az 1848-iki törvényhozás februárban behozván a városi polgárokra nézve a qualifícatiot: megállapította a 300 frtos házra, a 100 frtos jövedelemre, és az egy segéddel dolgozó iparosra nézve a választó-képességet. Mindenki tudja, hogy az 1848-ik évi párisi események következtében a magyar országgyűlés is egészen más forduló-pontra jutott, és a törvények más alakban hozattak a törvényhozásba és másképen mentek abban keresztül; s minthogy a változási pontok oly közel állottak egymáshoz: igen természetes, nehogy azon szemrehányásoknak tegye ki magát a.' képviselőház, — melyeket tegnap Mocsáry Lajos tisz-