Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
2S8. országos ülés Julius 9. 1874. 359 ják. {Megtörténik.) Most mélíózíassanak föláilani azok, kik a szövegei el nem fogadják. (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a szavazókat.) A ház 126 szavazattal 121 ellenében a szöveget elfogadja. Miután Vidliczkay képviselő ur módositványa nem ellenkezik a szöveggel és csak abban áll, hogy az ötödik sorban foglalt e szó után „évi" szurassék közbe e szó: „kizárólag", azon kérdést intézem a tisztelt házhoz: elfogadja-e a módositványt ? (Főikiáltások: Elfogadjukl) Ennélfogva a módositvány elfogadtatik. Orbán Balázs képviselő ur szintén hozzájárul a szöveghez ; azonban a második szakaszt megtoldani kívánja, — mint haliam méltóztattak, -— azzal, hogy kiterjesztessék a székelyekre is. Elfogadja-e a tisztelt ház a módositványt? (Fölkiáltások: Nem fogadjuk eV. Elfogadjuk!) A kik elfogadják: méltóztassanak föláilani. (Megtörténik.) A többség ennélfogva nem fogadja el; a központi bizottság szövegezése fogadtatott el Vidliczkay képviselő ur módositványával. Következik a 3-dik szakasz. Mihályi Péter jegyző {olvassa a harmadik szakaszt.) Elnök : A harmadik szakaszhoz a második és harmadik osztály módositványt adott be. Huszár Imre jegyző: A különvélemény lényege az indokolás mellőzésével a következő (olvassa :) a 3. §. a) pontjának második sorában e számot „ 3" töröltetni s helyette e számot „ 2" beiktattatni indítványozzuk, a pont szövege különben meghagyandó lévén. Nagy György: Tisztelt ház! Midőn az átalános vita berekesztése alkalmával a belügyminister ur azon aggodalmat fejezte ki, — mert hiszen nem akarom mondani, hogy vád akart lenni a ház ellen, — hogy nálunk azon rósz szokás uralkodik, hogy az átalános tárgyalás igen nagy dimensiokat szokott venni, és mindent magába ölel; mig ellenben a részletes tárgyalásnál már ellankad a figyelem, és nagyon felületesen megy a tanácskozás; mondom, ha ez vád akar lenni, meg vagyok győződve róla, hogy szívesen visszaveszi a belügyminister ur; ha pedig aggodalom volt: akkor is meg vagyok győződve, hogy eloszlatja ez aggodalmát a tény; mert nemcsak az átalános, hanem a részletes vita is nagy dimensiokat vett. Abban mindnyájan egyetértünk, uraim, hogy ez nem akar uj törvény lenni, hanem az 1848-iki törvénynek magyarázata. Nagyon helyes; épen ily szempontból fogta föl a II. és V. osztály is a dolgot, és én, mint a U. osztály előadója, épen ily szempontból tekintem ezen dolgot. Most is csak azt kívánom ezen törvényjavaslattól vagy novellától, —akárhogy nevezzük, — hogy az 1848-iki törvénynek magyarázója, de ne elmagyarázója legyen. Már pedig a mi a 3. §. a) pontjában, a három lakrészre vonatkozólag törvénybe iktattatott, az nemcsak az 1848-iki törvények szellemével ellenkezik, hanem ellenkezik a tényekkel, a tiszta valósággal. Mit mond ezen a) pont? Ezen a) pont azt mondja: választói joggal bírnak azok, a kik oly házat birnak, a mely házadó alá eső legalább három lakrészt foglal magában. Vag}is ezen értéknek meghatározása miben áll? Abban, hogy ezen házadó alá bejelentett bárom lakrészt foglaljon magában. Már a ki Magyarország viszonyait ismeri: az igazat fog nekem adni, hogy az 1848-iki törvénynek ezen magyarázata határozottan ellenkezik a ténynyel. Mert bocsánatot kérek, hogy létezzék Magyarországon adó alá bejelentett három lakrészt magában foglaló oly ház, mely csak 300 frtot érjen : ezt, a tényekre hivatkozván, tagadom. {Egy hang közbeszól: Van Budán!) Elhiszem, hogy Budán van; de Magyarország nagyon nagy részében nincs: ezt merem állítani. Nem hiszem, hogy a tisztelt ház többségének szándékában lenne, a választói jog megszorítását ily kerülő utón érni el. (Eötvös Károly közbeszól: De igen!) Bocsánatot kérek, én nagyon tisztelem a közbeszóló képviselő ur őszinteségét, és eenek érdemét most sem akarom elvonni a képviselő úrtól; de mindenesetre a tisztelt többség őszinteségébe még jobban bízom, mint Eötvös Károly képviselő úréban, és ha ez lett volna a többség szándéka, birt volna annyi erkölcsi bátorsággal, hogy azt be is vallotta volna. Miután azonban én azon nézetben vagyok, hogj r a többségnek nem lehetett szándékában a választói jog megszorításához kerülő utón jutni: azt kell hinnem, hogy ezen intézkedés a törvényjavaslatba a tények félreértéséből csúszott be. Mert még ha elismerném is azt, a mit Kerkapoly Károly tisztelt képviselő ur állított, hogy jogosult a reactio, még akkor is azt kérdeném: mi volt azon actio, a mely ellen ezen intézkedés jogosult reactio volna? Elismerem azt, hogy lehet oly eset, midőn az állam kötelességének ismeri a választójog megszorítását ; tudok esetet, például: Angliában a grófságok minden lakosára ki volt terjesztve a választójog, midőn a 17. században észrevették, hogy e joggal nem helyesen éltek, mint mindnyájan méltóztatnak tudni, a 20 shillinges census hozatott be. De bocsánatot kérek, ugyan mutassanak a tisztelt képviselő urak tényekre, melyeknek következtében ezen jogmegszoritás itt indokolva van; mutassák ki: hol és mi utón élnek vissza a választói joggal azon polgárok, a kik választási jogokat eddig ezen czimen gyakorolták; mert azt, hogy azok leginkább baloldaliak voltak: azt hiszem, talán visszaélésnek nem fogják tekinteni. De az mondatott, hogy ez csak parificatioja az egy-negyedteleknek, mert mindenütt magasabb a házcensus a földcensusnál, nálunk pedig eddig a házcensus volt alacsonyabb a földcensusuál; ez tehát csak parificatio.
