Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
2tiS. országos ülés Julius 9. 1874. 347 táxnogatója volt, ama elemnek jogait legkevésbé sem csorbítanám. Azonban kijelentem, hogy a határozati javaslat azon szövegezését, a mely Orbán Balázs igen tisztelt képviselőtársam által bemutattatott: el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el azért, mert olyan kifejezések vannak ott, melyek törvényben voltaképen nem épen helyesen veszik ki magokat, például „ezredéves jog" sat, a mint a határozati javaslat mondja, a mi ezen törvényjavaslat szövegébe be sem illeszthető. Azért én azt javasolnám, hogy a határozati javaslat szövegezés, illetőleg a törvényjavaslatba leendő beillesztés végett a központi bizottsághoz visszautasittassék. (Helyeslések) Vidliczkay József Tisztelt ház! A 2. §-t elfogadom, hanem tekintve a 2. §. azon szerkezetét, mely előttünk fekszik, azt hiszem, hogy az részben hiányos és kiigazítást igényel. Az foglaltatik ugyanis az 5. sorban, hogy választó-joggal bírnak mindazok, kik 1848-tól 1872. évig készített lajstromokban előfordulnak ; de nincs megmondva, hogy az 1872-ik év bezárólag-e avagy kizárólag értendő. (Fölkiáltások; Bezárólag\) Tudom, hogy ez igy szándékoltatik értetni, de hogy semmi kétség ne legyen iránta: szükséges nézetem szerint azt ki is fejezni. (Helyeslés.) Azért azon egyszerű és csekély, tulajdonképen csak stiláris módositványt kívánom benyújtani, miszerint a 2. §. 5. sorában ezen szó után „évig" tétessék: ,.bezárólag' £ . Huszár Imre jegyzői (olvas) Mődositvány, beadja Vidliczkay József: „a 2. §. 5. sorában ezen sző után „évig" tétessék e szó: „bezárólag". Horn Ede: Tisztelt ház! Nem vagyok azon helyzetben, mint az előttem szólott, hogy Orbán Balázs képviselő ur határozati javaslatát elfogadhassam. Én azt gondolom, hogy az nem tehet semmi különbséget : vajon nagyobb lesz-e a kizárandók száma, vagy csekélyebb. Ez elvi és jogi kérdés. Az, hogy a székelyek közt nagyobb lesz száma: nézetem szerint, döntő nem lehet. Ha elfogadjuk azt, hogy a székelyek közül azok, kik addig a szavazati jog birtokában voltak, abban megmaradjanak: akkor átalánositani kellene ezt, és e tekintetben Gozmán János javaslatát, hogy átalában mondassék ki, hogy minden nemes örökre szavazati joggal fog birni, sokkal logicusabbnak találom, mint Orbán Balázs határozati javaslatát; de amazt sem fogadhatom el. Megvallom, nekem föl kell tennem azt, hogy a kik ily könnyű módon beszélnek arról, hogy tartsuk föl a választási jogot az egész nemességnél, hihetőleg tekintetbe nem vették azon igen érdekes statistikai adatokat, melyeket a belügyminister javaslatához csatolt. Ezt lehetne mondani, ha a választások tized vagy ötöd részéről volna szó; de ha az ember kezébe veszi a ministeri összállitást, azt látja, hogy a régi jog alapján a múlt választásnál 169.000 gyakorolta a választási jogot, vagyis a választóknak egy ötöde. Ez pedig ugy Erdélyben, mint Magyarországban van igy. Nem is szólok Erdélyről különösen, mert azt látjuk, hogy az ottani megyékben 64°/ 0-ra rúgott azok száma, a kik a régi jog alapján szavaztak és az ottani székekben 82°/ 0-ra. De nemcsak Erdélyben ily nagy az aránytalanság. Ha például a magyarországi megyéket vesszük: ott szintén oly megdöbbentő aránytalanságokat találunk, hogy, nézetem szerint, valóban lehetetlenség ezt továbbra is föntartani. Még sokkal inkább lehet ezt kiterjeszteni, mint a mit Gozmán János javaslatba hoz. Itt például a ministeri összeállításban azt találom, hogy Közép-Szolnokmegyében 3 6°/ 0-ra rúgott azok száma, kik a régi jog alapján szavaztak; mig azok száma, kik a kézmű, ipar és kereskedelem alapján szavaztak, — a modern haladásnak ezen 3 főfactora, — együtt véve sem ment l°/ 0-ra. Bocsánatot kérek, ez nem modern államiság, ez a modern fogalmakkal semmiképen össze nem egyeztethető. Úgyszintén azt találom, hogy például Szatmármegyében 38°/ 0-ra rúgott azok száma, kik a régi jog alapján szavaztak; mig azok száma, kik kézmű, ipar és kereskedelem alapján szavaztak, összesen nem rúgott 3°/ 0-ra. Ez valóban nem modern, hanem egész középkori választó-testület, melyet föntartani, nézetem szerint, teljes képtelenség volna a mai időben. Igaz, azt mondjuk, minthogy sokan vannak e házban, a kik az átalános szavazatjogot kívánják, és minthogy hihetőleg idővel mi is, ha nem is fogadjuk el az átalános szavazatjogot, mégis ezen irány felé fogunk haladni, a mint haladnak egész Európában: legalább tartsuk meg jogait azoknak, a kik eddigelé gyakorolták. Bocsánatot kérek, az átalános szavazatjog és a census közt ellentét van, a mi e két dolgot összekeverni nem engedi. Az átalános szavazatjog azt mondja, hogy minden polgár egyenesen hozzájárul a képviselő választásához; a census pedig ellenkezőleg azt mondja, hogy a polgárság közvetitőleg járul ahoz, tehát, úgyszólván, ez egy másodrangú vagy fokú választás. Mi még nagyon messze állunk, bármi mondatott is az átalános tárgyalás alkalmával, az átalános szavazatjogtól. A ministeri összeállítás szerint az utolsó választás alkalmával be volt irva 890.000 választó; e szerint 15 lélekre esik egy választó, mig más országokban, hol az átalános szavazatjog be van hozva: 4 lélekre esik egy választó, tehát, hogy ha nálunk az átalános szavazatjog be volna hozva: Magyarországban lenne három és fél millió választó. 44*
