Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
268. országos ülés Julius 9. 1874. 345 Fabriczius Károly! Tisztelt ház! A központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslat ezen szakasza az 1848-ki törvényczikkek értelmében a régi jogosultság alapján 1848. évtől 1872. évig készített országgyűlési választói névjegyzékek valamelyikében benfoglaltattak a választói jog gyakorlatában saját szemétyökre nézve meghagyatnak. Véleményem szerint ezen határozat túlterjed az 1848. választási törvény módosításának és kiegészítésének határán; mert azon választói jog, melylyel az 1848. törvények értelmében az akkori elszegényedett, vagy más jogosultság alapján a választók névjegyzékébe föl nem vehető állampolgárok egy része kivételkép birt: ezen törvényjavaslat által azokra is kiterjesztetni inditványoztatik, a kik ezen választói jogot 1848-ki évben még nem gyakorolhatták, vagy tán még nem is voltak akkor a világon, s ezen eljárás által mindazon visszaélések szentesittetnek, melyek eddig a választók összeírásánál az egyes hatóságoknál e tekintetben előfordultak. S miután az 1848. évben élő városi polgárok részint kihaltak már, részint pedig a legközelebbi időben ki fognak halni: ennélfogva a régi jogosultság ezen kedvezménye kiváltkép azon részét illetné a nemességnek, mely nemességét kimutatni és igazolni sokszor nem képes, vagy vagyonilag avagy szellemileg oda jutott, hogy sem a többi állampolgárokra nézve érvényes vagyoni jogczim, sem pedig az értelmiség alapján nem vehető föl a választók névjegyzékébe. Ily kedvezmény által tehát tovább is közeledhetnének a választási urnákhoz ezen kétséges jellemű elemek, a kik jobbadán a választásoknál már eddig is előfordult hírhedt botrányoknak okozói valának, s kik Magyarország jó hírnevét ezentúl is ez által kevesbitni fognák. A törvényjavaslat ezen intézményének aránytalanságát és helytelenségét kimutatandó: bátor leszek maga a belügyministeri jelentésben található számokkal bizonyítani. Az 1872-ik évben a régi jogczimen összeirt választók száma Magyarországban 88.025, Erdélyben pedig 80,896, vagyis Magyarországon ll. 4 %-ot s Erdélyben 66. 6 °/ 0-ot tesz. Erdélyre nézve ezen aránytalanság még föltünőbb, ha fontolóra vesszük, hogy a nemességnek e tekintetben előjoga a Királyföldön a polgárok polgári és politikai egyenjogúságánál fogva tényleg és törvényesen sohasem ismertetett el, s ebből kitűnik, hogy ezen aránytalanság csakis a magyar és székely hatóságoknál létezik. Ilykép a régi jogosultság alapján az 1872-ik évben összeirt választók száma például Belső-Szolnok-, Doboka-, Felső-Fehér- és Hunyadmegyében 3 /4~dét képezte az összes választóknak; sőt Csikszékben KBPV. H. NAPLÓ. 18S. XI. KÖTET. 15.000 választó közül 14.549, Udvarhelyszékben 15.001 választó közül 14.707 Íratott össze a régi jogosultság alapján. Ezekből látható, hogy ezen régi jog megtartása az ország némely helyiségeiben és vidékein majdnem egyenlő az átalános szavazati joggal. Ezen átalános szavazati jogot a székelyekre nézve Orbán Balázs képviselő ur tegnapi beszédében a jövőre is föntartani akarná, s mely alapon? ő bátran kimondja indokolásában: „az értelmiség alapján. u Orbán Balázs ur nem nyugszik meg azonban az értelmiség jogczimében, melyről a törvényjavaslatban van szó. Neki a székelyekre nézve más kiváltságon alapuló értelmiségi jogczim is szükségesnek látszik, ámbár különben minden előjog, minden kiváltság ellen nagyon is tiltakozik. De mit mondana Orbán Balázs ur, ha például a hajdan egyenjoguságx testvérnemzetiség, tudniillik az erdélyi szászok, a kik tudvalévőleg a székelyeknél nem alacsonyabb értelmiségi fokon állanak: olyan kiváltságos értelmiség alapján választói jogot követelnének. Én részletekbe belebocsátani nem akarok; de engedjen meg a tisztelt képviselő ur, hogy azon kérdést intézni bátorkodjam hozzá: vajon a valódi értelmiség uralkodásra emelkedett azon vidéken, a hol, a magyar statistikai évkönyvi kimutatások szerint 70.294 tanköteles gyermekek közül 32.751 az iskolákba nem járnak, avagy hol a finemhez tartozó 20 éves életkort meghaladott olvasni és irni nem tudók száma, a belügyminister ur jelentése szerint, 60.149 választók ellenében 30.872-re rug? Sajátságos az az értelmiség, melyet a számok oly döntőleg megczáfolnak. Én tehát nem tartom sem czélszerünek, sem szükségesnek ezen választási novellában valami kiváltságot ez iránt alkotni. Létezik a nélkül is Erdélyben a választókra nézve elég aránytalanság. Ezen az egyes erdélyi hatóságoknál létező aránytalanság, mely a régi jogosultság megtorlásából származik, leginkább a 10 forintnyi cencus alapján tett összeállításából a választóknak tűnik ki. így például Csikszékben a régi jogosultság tekintetbevételével 1872. évben összeirt 15.000 választó a 10 frtnyi census mellett 1729-re apadna, és igy Csikszéknek csak 637-tel volna több választója, mint Ujegyház széknek, melynek 1872. évben csak 270 választója volt. Hasonló census mellett Udvarhelyszék 15.001 választója 2.044-re apadna, és igy Udvarhelyszéknek 160 választóval kevesebbje van, mint Medgyesszéknek, melynek 1872. évben csak 1.369 választója volt. Hasonlókép az egy országos képviselőt választó Oláhfalván 623 választó 17-re, s a két országos képviselőt választó Erzsébetvárosban pedig 275 választó 130-ra fogna leolvadni. 44
