Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.
Ülésnapok - 1872-268
344 2G8. országos ülés Julius 9. 1874. A törvényjavaslat tehát, mely előttünk fekszik, a pozsonyi országgyűlés szándékán tulmegyen: midőn mindazoknak hagyja meg a választói jogot, a kik nemesi vagy városi polgári kiváltság alapján 1848-tól 1872-ig készített valamely névjegyzékben benfoglaltatnak. Mert ha az 1848-ki törvényhozás csak azoknak akarta megadni a választói jogot, kik azt addig gyakorolták: kétségkívül helytelenül írattak be azóta mindazok, kik 1848-ban választóképes kort nem értek el, vagy talán épen még a világon sem voltak. Hiába vetné ellen valaki, miként egyeztethetem meg elveimmel én, a ki az átalános szavazati jogot pártolom, én, ki valamennyi polgárát e hazának kívánom választói joggal föl ruháztatni: azt, hogy azoktól, kiket a törvényjavaslat mostan a régi jogosultság czimén befoglalt, azt megtagadom; de uraim, a kiváltság: kiváltság marad, ha ezerekre vagy százezerekre terjed is ki. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) S ha valakinek eszébe jutna a 600.000 nemes helyett, kik most léteznek az országban, 6,000.000-ra emelni ezeknek számát: én ezen törekvés ellen szintúgy tiltakoznám, midőn más 8—10 millió kizárva maradna e kedvezményből. Annál kevésbé pártolhatom tehát Gozmann képviselő ur azon indítványát, mely szerint a régi jogosultság örök időkre hagyassák meg. Mikép indokolta azt a tisztelt képviselő ur? Mire alapithatta-e kívánságát? A nemességnek a múltban szerzett érdemeire. Tisztelem én a nemesség érdemeit a múltban és a jelenben és ha a tisztelt képviselő ur csak átalában, mintegy akadémikus értekezést tartott volna a nemesség érdemeiről, ámbár a népképviselői házban én hallgatással mellőztem volna azt; de midőn a nemesek érdemeire, a nem nemesek irányában kiváltságot akar alapítani, és így a nem-nemesek érdemeit a nemesek érdemeivel szemben kevesebbre becsüli: fölhiva érzem magamat mérlegbe vetni a két osztály érdemeit, hogy lássuk: vajon tulnyomók-e a nemesek érdemei a nem-nemesek érdemei fölött. (Halljuk!) De ez összehasonlításnál nem a versengés szelleme fog vezetni, ellenkezőleg : az egyetértés föntartásának törekvése. Mert ha bebizonyítom azt, — a mint reménylem — be fogom bizonyítani, hogy a nem-nemeseknek érdemei e haza föntartása körül nem csekélyebbek, mint a nemesekéi: akkor meg vagyok győződve, hogy minden hazafias nemes önként le fog mondani a kiváltságról azok fölött, kik vele e haza körül egj'enlően érdemesek. Ki szerezte e hazát? A mostani nemesek ősei csupán ? Avagy nem azon nem-nemesek elődei is, kik egykoron szabadok, az idők folyamában jobbágyi sorsra jutottak? És vajon ki védelmezte a hazát az ellenség támadása ellen? A nemesek csupán? Magyarország védrendszerének történetében három korszakot kell megkülönböztetnünk. Az első az Árpád-házból való királyok alatt, a második a középkor, a harmadik az állandó hadsereg behozatala után következő korra vonatkozik. Az Árpád-házból való királyok alatt az ország védelme a várszerkezeten nyugodott főleg. A várak körül telepitett katonák béke idején a földet mivelték, háború idején a várgrófok zászlói alá sereglettek és a király zászlói alatt harczoló nemesek és a nagy urak zászlói alatt hadakozó fegyveres népekkel együtt védelmezték az országot. Ezen várkatonák egykoron szabadok, most nagyrészt a nemnemesek sorában találhatók; mert midőn a vegyes házakból származó királyok alatt az addigi védrendszert a hűbéri rendszer váltotta föl s a várszerkezet helyett a banderialis rendszer hozatott be : a régi várkatonák is nagyrészt a jobbágyok sorsára jutottak. S a bandériumok tagjai, uraim, vajon nemesek voltak-e csupán? Nemde az urak, nemde a nemesek jobbágyaiból alakultak-e főleg? S Hunyady Mátyás fekete serege nemesekből állott-e kizárólag ? És hogy közelebbi időkre térjek át, Bocskay hajdúi nemesek voltak talán? és azok, kik II. Rákóczy Ferencz zászlói alá elsők tódultak : nemde Beregh, Ungh és Ugocsa parasztjai voltak ? De azt mondja talán a tisztelt képviselő ur, hogyha egyenlően osztakoztak is a haza védelmében a csata mezején, nemesek és nem-nemesek: a tanácskozó termekben minden esetre a nemeseket illeti az elsőség, sőt egyedül őket illeti a dicsőség. Ámde megfontolta-e a tisztelt képviselő ur, hogyha azon néhány 100.000 nemes helyett, az ország minden polgára egyenlően lett volna érdekelve a tanácskozó termekben is: az alkotmány védelme körül nem sikeresebben oltalmazhattuk volna-e meg az alkotmányt? s abból, hogy a nemesek a tanácskozás tereméből ki voltak zárva, oly fegyvert kovácsolni ellenök, miszerint azt mondjuk, hogy az alkotmányt a nemesség védte meg: az ellenkezik a méltányossággal. Tisztelt képviselőház! A 19-ik század 2-ik felében élünk, az utolsó negyedtől csak egy év, alig valamivel hoszszabb idő választ el immár. Ne akarják önök a középkor maradványait a 20-ik századba is átvinni, nehogy annak határain a 3-ik ezredév szelleme megbotránkozással utasítsa vissza önöket. Ajánlom módositványomat a tisztelt háznak elfogadásul. Huszár Imre jegyző (olvassa Irányi Dániel wiódositványát.) Módositvány a 2-ik §-hoz. Az 5-ik sorban ezen szó után: „alapján" — tétessék: 1848. évi április 11-ig országgyűlési követek választásában résztvettek, illetőleg résztvenni jogosítva voltak, a választói jog gyakorlatában saját személyökre nézve meghagyatnak.
