Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-267

267. országos ülés Julius 8. 1874, 333 előbbi fölszólalásomban idézett törvényekbe egyenesen ütközik, s ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy midőn a királyi ügyészt ezen hatósággal megbízta: ő a törvényen túljárt, mert ha hiányos a törvény, mint a hogy azt föltüntetni igyekezett s nem rendelt birót ezen vétségekre : nem az lett volna föladata, hogy rendeletileg intézkedjék; de igenis a törvényben lévő hiányt pótolni, mert birói jogkörrel senki más, mint törvény föl nem ruházhat. (Élénk helyeslés bal felől.) Hasonlag megmaradok azon nézetem mellett, hogy ellenkezik igenis a humanismussal, mert mig megengedem, kevés és aránytalanul kevésbé lényeges dolgokban igen szépen intézkedik: addig azt, a hol az önkény szenvedésre kárhoztathat valakit, minden mentséget kizár. Én tehát, tisztelt ház, még csak annyit jegyzek meg, — mert a mint mondom, rögtönözve mindezekre részletesen felelni valóban nem lehet, — hogy én ugy tudom, hogy Angliában ezen dolgokról mégis a béke-biráknak, tehát valóságos birói személyeknek igen nagy befolyások van; Francziaországbau pedig, ha jól tudom választmány gyakorolja, nem pedig egyes ember, nem az államügyész ezen hivatást. Ezeknek megjegyzése után, az általam elmondottakból kiindulva, igen kérem a tisztelt házat, hogy ezen feleletét a tisztelt minister urnák, mint a melynek itteni elhangzása, nézetem szerint, rósz, ha nem is azon fényt veti reánk a minister ur szerint a külfölddel szemben, de mindenesetre megbélyegző volna a nemzet jogérzetére nézve: (Zajos ellenmondás jobb felől. Élénk helyeslés hal felöl.) tudomásul venni ne méltóztassék. (Fölkiáltás jobb felől: Be fogjuk!) Én azt gondolom, hogy nekem jogom van kérni; a tisztelt háznak joga van határozni; de ahoz is jogom van, hogy kérjem, hogy mig beszélek: ne méltóztassék megzavarni. Különben ismétlem, hogy én ezeknél fogva kérem a tisztelt házat, hogy a választ tudomásul venni ne méltóztassék; de arra tárgyalást kitűzni, hogy reá vonatkozó határozati javaslatomat akkoron beadni lehessen. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Elnök: Tudomásul veszi a tisztelt ház az igazságügyminister urnák Tisza Kálmán képviselő ur interpellátiojára adott feleletét? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik tudomásul veszik, fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Elnök: Következik a napirend, vagyis a választási törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az ülést 5 perezre fölfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Mihályi Péter jegyző (olvassa a törvényjavaslat cziméf.) Szeniczey Ödön előadó: A központi bizottságnak a czimre nincs észrevétele. Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Valóban nem óhajtásom szerint, nem saját kedvemhez képest történik, hogy a tisztelt házat most ismét én vagyok kénytelen néhány perczig fárasztani; de természetesen ez nem én tőlem függött, mert egyrészt nem én tőlem függött sem az, hogy egy interpeliátiomra ma adassék válasz, sem az, hogy a czimhez most kelljen szólanom; az esélyek hozták össze a két dolgot, mely mindenesetre magamra nézve sem volt igen kellemes; a czimhez pedig szólani kénytelennek érzem magamat, mert az átalános vitánál történt fölszólalásom alkalmával nem, lehetvén egyebek miatt kellőleg kifejtenem azt, hogy szemben az 1872-iki állásponttal miért fogadjuk el most, hogy ez a törvénynek csak kiegészitése és módosítása legyen, a helyett, hogy uj törvény alkotását követeinők. Azt gondolom, hogy ennek csak itt van helye, hol a törvény czimének megállapításáról van szó; mert a ezhn jelöli ki főirányát. Midőn ez indokból pár szót kívánok szólani, igyekezni fogok, —mint rendesen—a parlamenti illem és modor határai közt maradni, habár nem hízeleghetek is magamnak azzal, hogy oly jeles parlamenti illem-tanár, mint Simonyi Ernő képviselő ur, tetszését meg fogom nyerni, a mire őszintén szólva nem is törekszem. Ugyanis tisztelt képviselőtársam a parlamenti illemmel ellenkezőnek találta, hogy én egy kimondott véleményről egy politikai irányról azt mondottam, hogy az bűnös könnyelműség; de már szerinte megegyezett a parlamenti illemmel az, hogy ő az ily nyilatkozatot megvetéssel fogadja. Kinek, kinek tisztelt ház legyen az ő ízlése szerint: én részemről azon meggyőződésben vagyok, s megnyugtatom vele magamat, hogy vannak olyanok: a kiknek megvetése nagyobb tisztelet mint barátsága. (Helyeslés bal felől.) De nem az egyetlenegy parlamenti illem-tanár a képviselő ur e ház kebelében; méltó vetélytársára akadt Mocsáry tisztelt képviselő úrban. Ő is érintette az én nyilatkozatomat; rám fogta, hogy én gyanúsítom s a mellett a tisztelt képviselő ur a parlamenti illemmel megegyezőnek tartotta: silány személyeskedésről szólni. (Fölkiáltások bal felől: Ugy van\) Én, ha méltóztatnak tán némelyek emlékezni, nem személyekről: én egy fölállított politikai irányról beszéltem. (Fölkiáltás bal felől: Ugy vanl) Erre nézve mondtam el véleményemet s a tisztelt képviselő ur személyét legfeljebb annyiban illettem, — s ezt ugy, látszik, rósz néven vette, — hogy emiitettem, hogy ő nemzetiségére is magyar, s hogy egy pártnak vezérférfia. Ezt tán nem találta a parlamenti illemmel ellenkezőnek; mert hiszen ö is rögtön ugy beszélt rólam, mint — természetesen az ő fölfogása szerint — az ellenzék legnagyobb fractioja vezéréről; de azt csakugyan nagyon sajna-