Képviselőházi napló, 1872. XI. kötet • 1874. junius 20–julius 10.

Ülésnapok - 1872-267

334 26". országos ülés Julius 8. 1874. lom, és nem lehettem hajlandó hinni, hogy silány személyeskedést látott abban, hogy őt magyar származásúnak neveztem. Tisztelt ház! Én megmondom, mi vezetett engem? Vezetett és vezet ma is azon szándék, hogy figyelmeztessem tisztelt képviselőtársamat, hogy azon nyilatkozat , melyet tett, — de megjegyzem, szándékait egy szóval sem gyanúsítottam, — minő veszélyes lehet, minő magyarázatokra adhat alkalmat, mennyire kizsákmányoltathatik a magyar nemzet ellen. Tettem e figyelmeztetést pedig azért, mert azon tisztelet, melylyel irányában viseltetem, kellett, hogy azon meggyőződést érlelje meg bennem, hogy ő egyszer-másszor elmondott nézeteit ujabban megfontolva és megfigyelve, hajlandó jobb meggyőződést merítve, azoknak további hirdetésétől elállani. Kellett ezt hinnem nagyrabecsülésemnél fogva a tisztelt képviselő úrtól; mert hiszen különben, hogy magyarázhattam volna meg magamnak azt, hogy ő, kiről minden ember tudja, hogy soha személyes ambitio nem vezette: rövid néhány év alatt már a harmadik vagy negyedik párton van. (Élénk derültség.) A tisztelt képviselő ur figyelmeztet a következetesség szükségére, vádol a következetlenséggel. Hogy épen a tegnapi napon ez mennyire sikerült: nem kívánom előadni; sőt kijelentem, hogy ez irányban beszédével tökéletesen meg voltam elégedve. Mert először idézett saját beszédéből, ezzel bebizonyitotta, hogy előbbi beszédemben igazam volt; azután citált az én beszédemből, és ezzel bebiznyitotta, hogy velem szemben nincs neki igaza. Ennél jobbat egy ellenféltől kívánni sem lehet. (Zajos tetszés és élénk derültség.) De, ha a tisztelt képviselő ur a következetességről akar nekünk leczkét tartani: figyelmeztetem arra, hogy én nem fogom nyilatkozatának, ujságczikkjeinek mozaikját ugyan összeállítani; de bírjon mégis annyi önismerettel, mint amaz egyszerű pap, ki midőn erkölcsi predicatiot tartott, szépet és épületest, megmondta: hiveim, azonban ne azt tegyétek, a mit én teszek; hanem azt, a mit beszélek. (Átalános élénk derültség.) Különben én egyénileg megvallom, csalhatatlannak nem tartottam magam soha, nem tartom ma sem. Czélom egy volt mindig, egy lesz mindig: csekély erőmmel hazám javára munkálni. (Zajos éljenzés a bálközépen és a jobb oldalon.) Ha meggyőződném a fölött, hogy egyik vagy másik ut czélszerütlen, mig a másik czélhoz vezet: ez eszköznek a czélt föláldozni sohasem fogom. (Hosszan tartó zajos éljenzés.) Én részemről azt kívánom, hogy fogadják el tőlem önök is azt, mondjanak le azon nagy ambitioról, hogy oly magas családnak, mint a Bourbon családnak, legyenek legalább szellemi utódjai; azon családnak, melyről meg van mondva, hogy sohasem tanult semmit és nem felejtett el semmit, mert ha a magyar ellenzék csakugyan ezen Bourbon-család nyomdokait fogja követni: bizony Isten, bármi történjék,, soha sem többséggé, sem hasznára e hazának nem lesz (Atalános élénk helyeslés és zajos tetszés nyilatkozatok.) Meglehet, uraim, nagy hiba bennem, liűgy hiányzik csalhatatlanságombani hitem; de engedjék meg,, én még sem irigylem azokat, a kik változott nézeteiket mindannyiszor, a mikor megváltoztatták, csalhatatlanoknak és kizárólagosan hazafiasaknak állították. (Zajos tetszés és helyeslés.) A mi azt illeti, tisztelt ház, hogy miért fogadom el ezen törvényjavaslatot ugy, a mint elénk terjesztetett, vagyis miért fogadom el azon eszmét, hogy csak az 1848-iki törvények praecisiroztassanak és bővíttessenek, a helyett, hogy egészen uj törvény készítését kívánnám, mint 1872-ben: arra több okom van. Egyik ok az, hogy 1872-ben azon alkalommal, midőn azon törvény benyujtatott: már annyira el volt késve az idő, hogy előreláthatólag annak egyik legnagyobb előnye, a mi abban is ebben is van, az állandó lista fölállítása semmivé lett volna az által

r hogy a választási agitatiok közé esett volna azoknak megállapítása, ezen nagy előnyt tehát elérhetetlennek tartottam, a melyet most, remélve, hogy a tisztelt házban ezen törvény nem fog nagyon sokáig tárgyaltatni, elérhetőnek tartok. De különben megvallom azt is őszintén, hogy azóta egy tapasztalattal gazdagabb vagyok a felől, hogy minő baj lenne, ha a mostani választási törvény eljárása mellett még egy választást ^kellene keresztülélni. Tisztelt képviselőtársam ide vonatkozólag azt mondotta, hogy én pártolok egy oly törvényjavaslatot, a mely mellett az ellenzék soha többségre nem juthat. Meglehet, hogy nagy bün tőlem, mint ellenzéki embertől, hogy első sorban és első helyen mindig csak azt nézem, hogy mi hat hazámnak és a közügynek javára; az ellenzéki szempont figyelembevétele, szerintem, csak akkor állhatván meg: a mikor ama hazai szemponttal ellentétben nincs (Élénk tetszés.) Tehát még ha állana is, a mit mondani méltóztatott, minthogy erős meggyőződésem, s ez érzetnek azt tartom, hatni kell e ház minden oldalára, hogy Magyarország és a magyar nemzet érdeke okvetlenül követeli, hogy a jövő választás ne történhessék oly visszaélések közepette, a melyek e nemzet fiait elkeserítvén, ellenfelek helyett ellenségekké teszik; (Élénk helyeslés.) ezen indokból, minthogy az állandó lajstrom és a curiai döntvény által ezen czélt elérhetőnek hiszem: igenis óhajtom ezen törvénynek létrejöttét. De, tisztelt ház, ha ez létre nem jönne, és maradna azon helyzet, a mely eddig volt, ugyan kérdem: az 1872-ki tapasztalás azt mutatja-e, hogy nagyon fogja az ellenzék többségre játását előmoz-